A hozzáértők és a laikusok egyöntetű véleménye, hogy az új Néprajzi Múzeum egy páratlan építészeti remekmű.
A londoni International Property Awards a világ legjobbjának járó World's Best-díjjal ismerte el az Ötvenhatosok terére, az egykori parkoló helyén épített múzeumot, amely nem mellesleg elnyerte az Európa legjobbjának járó díjat is.
Az elismerés méltán okot adhat a büszkeségre. Pártállástól függetlenül minden magyar joggal érezheti azt, hogy a világ elismerte a magyarok teljesítményét.
Újat, szépet, értékeset alkottunk a világ és legfőképpen Európa számára. Az új Néprajzi Múzeum ajándék a magyar nemzetnek és a nemzetek Európájának.
Mindezek tudatában felvetődik a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy az építkezés már a kezdet kezdete óta szálka a magyarországi baloldal szemében? Miért nem osztoznak a közös sikerben?
A Néprajzi Múzeum halálos bűnt cipel magán a progresszívok szemében: megbocsáthatatlannak tartják, hogy a siker az Orbán-kormány kezdeményezéséhez köthető. Ennyi. Számukra ez éppen elegendő indok arra, hogy valamit teljes szívükből gyűlöljenek, és minden más szempontot figyelmen kívül hagyjanak annak megítélése során.
Pedig a főváros fejlődése minden magyar ember érdeke.
Bár természetesen a vidék éppúgy megérdemli a törődést, mint Budapest, a közös fővárosunk épülése mindannyiunk számára kiemelten fontos, nemzeti érdek. A Liget Projekt lehetett volna az az egyetértési pont, amely mentén képesnek kellett volna lenniük együttműködni a különböző színezetű pártok.
Ők azonban egy másik utat választottak. Karácsony Gergely már 2014-ben, még zuglói polgármesterként népszavazáson keresztül akarta megfúrni a terveket. Évekig favellaszerű sátorváros csúfította a projekt helyszínét, lecsúszott alakok feküdtek szó szerint keresztbe a munkálatok megakadályozása érdekében. Igazi pöcegödörré változtatták a Ligetet. A zöldfelületek megmentésének indokával tüntettek az építkezés ellen, miközben a tervek alapján nyilvánvaló volt, hogy a beruházás zöld vonalon is nyereség.
Azóta Karácsony Budapest élére került, felhatalmazásával azonban semmit sem tudott kezdeni. Ő a töredékét sem tudta megvalósítani annak, amit a baloldal gáncsoskodása mellett a kormány véghez vitt.
Az úgynevezett klímavédelmi és zöld vállalások terén is jókora adósságot halmozott fel a baloldali városvezetés. A történelmi léptékű fásításból végül az lett, hogy a Vár területéről őshonos fákat vágtak ki tucatjával.
Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ők csak szavakban támogatják a fejlődést, de hatalmon semmit nem tesznek az ország a szocializmus szürkeségét magán cipelő főváros rehabilitálásáért.
Persze szívesen szembeállítanánk a baloldali kormányok nagyszerű projektjeit azzal, amit a Fidesz–KDNP felépített az elmúlt évek során. Ennek azonban az a legfőbb akadálya, hogy teljesen fölösleges. A rusnya, de legalább nagyon drága völgyhídon kívül semmi mást nem tud felmutatni a baloldal a jelenlegi kormány teljesítményével ellentétben. Sem stadiont, sem Nemzeti Színházat, egyetlen jelentős építkezés sem kapcsolható a magyarországi baloldalhoz.
Miközben a szocializmusból itt maradt förmedvények elbontása felett keseregnek azok a „szakértők” és újságírók, akik egy-egy betonkockát megmentenének az örökkévalóságnak, addig a budai Vár felújítását minden erejükkel megpróbálták megakadályozni.
Szerencsére sem a Vár sem a Néprajzi Múzeum esetében nem jártak sikerrel. Kudarc nekik, győzelem a nemzetnek. Így van ez a rendszerváltás óta.
Hangjuk azonban elhalt a nemzetközi elismerések láttán. Lapítanak, mintha nem tettek volna meg mindent azért, hogy kudarcot valljon a főváros.
A nemzet által elért sikerek hasbarúgásszerű traumát jelentenek a baloldal számára. Ők abban érdekeltek, hogy letörjék a büszkeségünk, és alázatos végrehajtókká váljunk az Európai Unió erős országai számára.
Kár lenne azonban, ha az új Néprajzi Múzeum kapcsán nem az örömre, hanem a megosztottságra fókuszálnánk. Az áprilisi országgyűlési választások bebizonyították, hogy mi vagyunk többségben, az ország nagyobb része együtt örül a sikereknek. És így válik igazzá az, amit Orbán Viktor mondott a győzelem után: „velünk azok is győznek, akik nem ránk szavaztak”.
A népművészetnek új katedrálisa nyílt meg a város szívében. A magyar nemzetnek ajánlott remekmű, amelyben otthont talál a közös népművészeti kincsünk.
A Néprajzi Múzeum életre hívása jelkép. Annak a jelképe, hogy a kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy a nemzeti értékeinket felmutassuk saját magunk és az egész világ számára.
Egy főváros a nemzet reprezentációs tere. Ilyenek vagyunk. Pontosabban ilyenek is. Mert Sepsiszentgyörgytől Hidegségig sokszínű a magyar nemzet. Az értékeink legjavát azonban összegyűjtöttük a fővárosban. Épületek, templomok, hidak, utak és megannyi más érték, amely az idegenek számára is érthetően meséli el azt, hogy milyen a magyar nemzet.
A múzeumoknak pedig kiemelt szerepe van a reprezentációban. Az új Néprajzi Múzeum ezentúl az egyik legszebb és legérthetőbb történetmesélővé lépett elő.
Egy újabb ötcsillagos turisztikai attrakció, amely mindannyiunkat büszkévé tehet. A múzeum, a nemzet és a közös öröm ajtaja nyitva áll. Aki akar részesül belőle, aki nem az kívül reked, hanem a közös részévé válik. Ez egy demokratikus döntés kérdése.
