Bármennyi pozitívumot lehet mondani a jelenlegi válogatottról, sajnos a sorsolás után kicsit túl ambiciózus kitűzni azt a célt, hogy a válogatott elcsípje az első két hely valamelyikét a selejtezőcsoportban. Az első kalapból könnyű ellenfelet kapni persze nem nagyon lehet, és a többieknél talán valamivel gyengébb dánokra 10% esélyünk lett volna. Marco Rossi se véletlenül fogalmazta meg úgy, hogy ennél gyengébb és erősebb csoportot is kaphattunk volna, mert a legjobbak közt tényleg van erősebb csapat az angolnál, de őszintén szólva ezt leginkább a nagy tornákon való szokásos bénázásaik miatt ragadt rájuk.
Ha megnézzük a selejtezőkben nyújtott teljesítményüket, ott ehhez hasonlónak nyoma sincs. Az EB-re 7 győzelemmel, és 37-6-os, vagyis +31-es gólkülönbséggel jutottak ki, aminél csak a belgák tudtak hattal jobbat. Az angolok javára szóljon, hogy a belgák 13 gólt vágtak San Marinónak, míg ők jóval komolyabb ellenfelekkel játszottak elsőre ijesztőnek tűnő meccseket. A cseheket rögtön 5-0-val küldték haza Londonból, de a bolgár 6-0, 4-0, vagy a Koszovó elleni 5-3, 4-0 sem azt mutatja, hogy nagyon görcsölnének egy gyengébb képességű és inkább a védekezésre fókuszáló csapat ellen. A Montenegró ellen elért 7-0, 5-1-ről pedig talán a legtöbbet mond az, hogy mi eddig 2 egygólos vereségre és egy döntetlenre voltunk képesek ellenük. Halvány reménysugár lehet, hogy a csehektől 2-1-re kikaptak, de ekkor már aligha forgott veszélyben a továbbjutásuk.
A lengyelek is a három legerősebb második kalapos csapat egyikének tűnnek, akiknél a Nemzetek Ligájában megelőzött szerb-török páros, vagy a mostanság padlón lévő román válogatott is jóval kedvezőbb ellenfélnek tűnt volna. A legutóbbi EB-selejtezőn csoportelsőként végeztek, tíz meccsből nyolc győzelemmel, és mindössze Szlovéniában kaptak ki. A rájuk egyedül veszélyes Ausztria gólt sem tudott nekik lőni két meccsen, a harmadik, tehát nem egyből továbbjutó helyezettre pedig 11 pontot vertek rá. Csak, hogy tisztában legyünk a lengyel válogatott erejével, a csapat egyáltalán nem csak Robert Lewandowskiból áll. A Herta játékosa, Krzysztof Piątek, vagy a napolis Arkadiusz Milik is kiváló csatárok. A mögöttük játszók pedig szintén nagyrészt nagy nyugati bajnokságokból jönnek haza a válogatottba.
Nem csoda, hogy nemcsak a 2020-as EB-selejtezőcsoportjukat nyerték meg meggyőző fölénnyel, de a 2018-as VB-selejtezőket is ugyanúgy 8 győzelemmel hozták le, és mindössze Dániában futottak bele egy nagy zakóba. Külön érdekesség, hogy az első kalapból kapott románokat 3-0-ra verték Bukarestben. A dánokat végül öt, a montenegróiakat 9 ponttal előzték meg. A 2016-os EB-selejtezőkben pedig csak azért nem nyújtottak hasonló lehengerlő teljesítményt, mert akkor egy ponttal a német válogatott mögött, másodikként jutottak ki.
Ahogy a negyedik kalapból is annak tűnik Albánia, szintén nagyrészt külföldi klubokból jövő játékosokkal. Csapatként nagy meglepetéseket nem csináltak. A 2016-os EB-szereplésük óta nem kerültek a kijutás közelébe. Egyedül Izlandot verték meg a jobbak közül. A gyengébbeket stabilan szokták verni, és a nagy csapatok se ütik ki őket. Ezzel együtt sok vizet nem fognak zavarni, ahogy a csoport további két csapatát, Andorrát és San Marino-t se nagyon fenyegeti az a veszély, hogy egymáson kívül bárkitől is pontot szereznek a jelenlegi forma és erőviszonyok alapján.
Ne felejtsük el azonban, hogy az ellenfelek is hasonlóan nézhetnek jelenleg minket. A harmadik kalapból angolként biztosan szívesebben játszottunk volna az ír/északír/skót hármas bármelyikével. Esetleg a továbbra is gyengélkedő görögökkel, vagy esetleg a finnekkel. 1997-ben a magyarok biztos a kívánságlista elején voltak a pótselejtező sorsolásán, és a jugoszlávok - őket ismerve - már a meccs előtt pezsgőt bontottak arra a hírre, hogy bennünket kaptak. Most az oroszok és a csehek mellett talán mi voltunk a harmadik legkevésbé kellemes ellenfél a harmadik kalaposok közül, mert az biztos, hogy a leszálló ágban lévő Izland is könnyebb ellenfélnek ígérkezik a magyar válogatottnál.
Az biztos, hogy a jövő nyáron végre minden bizonnyal megrendezendő EB komoly erőfelmérő lesz, ahol nálunk sokkal jobb csapatok ellen kell majd helytállni. Ha ez sikerül, akkor egyáltalán nem lehetetlen, hogy mégis megcsípjük az első két hely valamelyikét. Ha mégsem sikerülne, a pótselejtező még így is meglehet, amennyiben Wales és Ausztria hozzák a papírformát, és saját csoportjaikban megszerzik az első két hely valamelyikét.
Ebben az esetben az NL-csoportelsőség pótselejtezős helyet ér majd. Az idén őszi lebonyolításhoz hasonlóan ez egy-egy meccset jelent majd, egy Bulgáriánál biztos, és Izland ellen valószínűleg jobb csapat ellen.
Elnézve a csoportok potenciális másodikjait (Svájc, Wales, Lengyelország, Svédország, Ausztria, Ukrajna, Szerbia, Törökország, Szlovákia, Románia), vagy a talán második helyre becsúszó harmadikokat (Oroszország, Írország, Csehország, Norvégia, Észak-Írország, Izland, Skócia, Görögország, Finnország) ez egyáltalán nem tűnik olyan reménytelen küldetésnek, mint az Anglia-Lengyelország páros ellen 4 meccsből csak egyszer kikapni, szóval ez alapján nem kincstári optimizmus kijelenteni, hogy igenis van esélyünk ott lenni Katarban. Biztosan a legnagyobb 1988 óta, amióta eredménytelenül, sőt, inkább esélytelenül próbálkozunk.
