Gundel-Takács Gábor a Szemlélek című lap szerzőjeként a Telexnek foglalta össze azt, hogy keresztény emberként mit gondol a család fogalmáról. Fontos kiemelni, hogy
a cikk egy olyan médium felületén jelent meg, amely különösen ellenséges a kereszténységgel, a katolikus egyházzal szemben.
Hosszú évek lelkes gazembersége áll az Indextől a Telexbe átvándorolt újságírók háta mögött. Ha a kereszténységgel kapcsolatban írnak vagy írtak, abban biztosak lehetünk, hogy az árt vagy ártott a történelmi magyar egyházaknak és úgy általában a kereszténységnek.
Arról a szerkesztőségről beszélünk ugyanis, amelyik csak negatív hangnemben és kontextusban hajlandó a kereszténységet érintő kérdésekről írni. Jellemzően figyelnek arra, hogy a keresztény ünnep előtt és után,
mondjuk szentestére időzítve, esetleg a feltámadás napján jelenjen meg valami ordenáré baromság, ami sértik a hívők érzéseit.
Időnként a Nahát magazin színvonalánál is jóval lejjebb merészkedtek egy-egy „ünnepi” anyag szerkesztésekor.
Valami tehát nem stimmel azzal, hogy a Telex teret ad egy magát keresztényként azonosító portál újságírójának arra, hogy az érzékeny társadalmi témáról jelentessen meg keresztény megközelítésű írásokat.
Két magyarázat lehetséges:
- vagy az egykori kereszténygyűlölők változtatták meg a véleményüket;
- vagy a magát kereszténynek valló portál szellemi nyomorúsága éppen kapóra jött a Telex csapatának ahhoz, hogy ezután pajzs mögül támadjanak, tekintettel arra, hogy teret adnak a keresztény véleménynek is.
Az már csak hab a tortán, hogy a Szemlélek a gyakorlatban egy teljesen hétköznapi ellenzéki lapként működik, amely az O1G-t egy jézustalanított kereszténység árukapcsolásaként kínálja az olvasóknak.
Ez állhat a váratlan barátság hátterében. Térjünk azonban vissza Gundel cikkére! Nem vonom kétségbe a szerző jóindulatát: az álláspontok közelítésének érdekében összegezte a gondolatait.
A nagy keresztény integrátor, aki szélesre tárja az ajtókat, összebékíti a vitázó feleket, mert ő jó és jót akar. A jó szándék és a pokolba vezető út közötti kapcsolat azonban közismert.
Úgy tesz, mintha az írás megjelenéséig az egyetértés útja elzárt lett volna, és nem egy olyan erődről lenne szó a kereszténység és a katolicizmus esetében, amely amúgy megvédi az elesetteket, és az irgalmat, a kegyelmet képviseli. És többek között a magyar nemzetet is megvédte az elmúlt 1100 évben.
Csakhogy egy ilyen magyarázatból egyetlen szó sem jöhetne le a Telexen.
Más megközelítések azonban nagyon is. A népszerű exműsorvezető a család fogalmáról értekező cikkében például azt mondja, hogy:
„nem véletlen, hogy szociológiai, jogi, de vallási megközelítésben sincs egységes családfogalom”, vagy
„a világban mára az sem egyértelmű, hogy ki a nő és ki a férfi, egyáltalán hány nem van, ez hány éves korban dől el és ki dönti el. Épp ezért az sem egyértelmű, hogy mi a család, mihez van joga egy felnőttnek, és mihez van joga egy gyermeknek”.
Mindössze két kiemelés a cikkből. Frappánsan szemléltetik, milyen képességei is vannak Gundel Takácsnak arra, hogy cikket írjon a Telexnek.
Ezzel együtt sem kívánok Gundel cikkének minden szavával vitába szállni, mindössze néhány gondolatot fűznék hozzá.
Egyrészről a család jogi megfogalmazása országonként változó, és ez így van jól. Minden ország, kultúra számára a saját meghatározása az érvényes. A keresztény kultúrkörben pedig az a helytálló, amit az Alaptörvény is megfogalmaz.
A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.
Azok az országok, ahol a magyar definícióhoz hasonló van érvényben, részei a keresztény világnak, ahol nem, azok kívül kerültek azon. Utóbbiak önként leszámoltak saját keresztény gyökereikkel. Ez ilyen egyszerű.
Lehet másként is definiálni a családot, de az nem keresztény és még kevésbé katolikus álláspont.
Másrészről a kereszténységüket elhagyó államoknak jogukban áll úgy tekinteni a családra, ahogy szeretnének. Még akkor is jogukban áll szabadon dönteni, ha egyébként mi, keresztények azt gondoljuk, hogy a szavak kiüresítésével félrevezetik az embereket, növelik a társadalmaikban érzékelhető zavart, és támogatják a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat.
Az Isten azonban szabadságot adott az embernek, amivel mindenki kedve szerint élhet. Még Gundel is. A többi az Isten és a G. T. Gábor ügye.
Nem mellékes azonban, hogy az egekig magasztalt Ferenc pápa, a liberális lapok és Karácsony Gergely kedvence is egyértelművé tette, hogy álláspontja szerint:
nem lehet engedni, hogy relativizálják a család fogalmát, a családot az apa, anya és a gyermek(ek) alkotják.
Krisztus tanítása ugyanis nem relatív, jelentése nem nézőpont kérdése.
A szelíd Isten határozottan kifejezte az emberrel, a férfival, a nővel, illetve a kettejük szeretetkapcsolatával szembeni akaratát, részben parancsok formájában is.
Liberális katolicizmus pedig nem létezik. Törvényei ugyanis nem függenek semmilyen divatozó ideológiától, hanem örökké érvényesek, ma, holnap és 1000 év múlva is.
Krisztus szavai, az egyház tanítása egy méltóságteljes élet biztosítékai. Aki ellenük tesz, az az embereknek árt. Még akkor is, ha a szeretet nevében teszi.
