Az elmúlt hetekben-hónapokban nemcsak a jelenlegi republikánus elnök, Donald Trump fejezte ki kételyeit a levélszavazatok kapcsán, hanem számos politikai elemző, valamint agytröszt is potenciális visszaélésekre figyelmeztetett. S bár nem új keletű a szavazópolgárok számára e voksolási forma, a koronavírus okozta járvány óta megsokszorozódott azoknak a száma, akik nem személyesen, hanem levél formájában kívánnak politikai véleményüknek hangot adni.
Annak érdekében, hogy feltárjuk, mennyire megalapozottak a levélszavazás kapcsán megfogalmazott kritikák, érdemes elsősorban áttekinteni az Egyesült Államok választási rendszerét és annak sajátosságait.
Mint ismert, elnökválasztást négyévente tartanak az Államokban, azon minden 18. életévét betöltött állampolgár részt vehet, feltéve, ha regisztrálta magát a választói jegyzékbe. A Kongresszus, mint a törvényhozó hatalom, két házból áll, a Szenátusból és az alsóházi Képviselőházból.
Gyakori félreértés tárgya, hogy a szavazópolgárok az elnökre nem közvetlenül szavaznak, hanem úgynevezett elektorokra az elektori kollégiumba, s ezáltal döntenek szavazatukkal arról, hogy az adott állam melyik elnökjelöltet támogassa. Ezen a ponton fontos kitérni arra, hogy egy tagállam annyi elektorral rendelkezik, amennyi szenátort és képviselőt küldött a Kongresszusba, ennek okán az elektori kollégiumban nagy a szórás az egyes államok politikai súlyát illetően. Példának okáért Kalifornia 55, Texas 34 és Florida 27 elektori szavazattal rendelkezik, míg Delaware, Dél-Dakota vagy Wyoming – lévén, hogy gyérebben lakott államok – mindössze hárommal.
Az elektorok személyéről az adott pártok döntenek, ennélfogva biztosított az, hogy a saját pártjuk elnökjelöltjére fognak voksolni. Ami az elektori kollégium létszámát illeti, az összesen 100 + 435 politikust magába tömörítő Kongresszust kiegészíti további 3 elektor, amely a tagállami státusszal nem rendelkező fővárost, Washington D.C.-t hivatott képviselni.
Így egy adott elnökjelölt győzelméhez az 538 fős elektori kollégiumból 270 elektori szavazatra van szükség.
S mivel két államot kivéve (Nebraska és Maine) a „győztes mindent visz” elve érvényesül tagállamonként, könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy egy adott elnökjelölt hiába szerez nominálisan több szavazatot (ún. „popular vote”), a lakosságarányosan elosztott elektori szavazatoknak köszönhetően mégsem kerül ki győztesként. Emlékezetes, 2016-ban Hillary Clinton demokrata elnökjelölt éppen ebben a formában szenvedett vereséget a jelenlegi republikánus elnök, Donald Trumppal szemben.
Adódik a kérdés: ha ennyire igazságosra és biztonságosra lett hangolva az amerikai választási rendszer, mi a gond a levélszavazatokkal?
Mint az korábban kifejtésre került, mivel az Államokban nincs országos választási névjegyzék, minden szavazópolgárnak magának kell gondoskodnia arról, hogy regisztráljon a jegyzékbe. Amint ezt megtette, akkor dönthet arról, hogy úgynevezett korai szavazás keretében (vannak államok, ahol már szeptember végén megkezdődik a novemberi választásra történő voksolás) vagy a megszokott ütemben járul az urnákhoz, ráadásul arról is, hogy személyesen szeretné-e ezt tenni, vagy levél formájában.
S itt el is érkeztünk a rendszer legsérülékenyebb pontjához, ugyanis a levélben történő szavazás számos olyan külső tényezőnek, valamint veszélynek van kitéve, amelyet a választási rendszerbe kódolt biztonsági garanciák önmagukban már nem képesek sem orvosolni, sem pedig elhárítani.
A 2016-os választási statisztikákat alapul véve, jól látható, hogy nagyságrendileg összesen 130 millióan adták le szavazataikat. Amennyiben idén minden választópolgár komolyan vette volna a Demokrata Párt elnökjelöltjének, Joe Bidennek azt a felhívását, miszerint az a legbiztonságosabb, ha mindenki levél formájában adja le voksát, akkor az eleve logisztikai és szervezeti kihívásokkal küszködő amerikai postaszolgálatot 260 millió (mivel a szavazócédulát kézbesíteni, majd fogadni is kell) levél árasztotta volna el a hétköznapi postaforgalmon kívül.
Ráadásul számba véve azt, hogy az idén júniusban megrendezett nevadai előválasztáson az egyik megyében a levélszavazáshoz kiküldött szavazócédulák 17 százalékát kézbesíthetetlenként küldték vissza a postához, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy logisztikai értelemben a rendszer képtelen szavatolni több tízmilliónyi levél pontos kézbesítését és fogadását.
Ezen túlmenően, a levélszavazásban rejlő legnagyobb kockázat a de facto érvénytelen – vagy érvénytelennek minősített – szavaztok kirívóan magas rátája. Az idén májusban, a New Jersey állambeli Pattersonban megrendezett önkormányzati választáson – amelyet teljes egészében levélszavazás formájában bonyolítottak le – minden ötödik szavazócédulát érvénytelennek minősítettek különböző formai pontatlanságokra hivatkozva. Az eset után amerikai elemzők egyöntetűen arra a konklúzióra jutottak, hogy vitán felül áll az, hogy egy igazságos és demokratikus választáson elfogadhatatlanul magas a 20 százalékos érvénytelenségi ráta. Csakhogy a Demokrata Párt által erőltetett levélszavazás jellegénél fogva ezt a veszélyt hordozza magában. Hiszen a személyes jelenlét esetében, amennyiben a választópolgárban kérdés merül fel, vagy pusztán figyelmetlenségből hibát ejt a cédulán, kevés esetet leszámítva, szavazata bizonyosan nem fog elveszni. Azonban az otthon, szakszerű iránymutatás nélkül kitöltött szavazócédulák gyakran a rutintalan vagy alacsonyabb iskolázottsággal bíró szavazók körében érvénytelenné válnak.
- Wisconsinban és Ohióban a levélben beküldött szavazatok megszámlálásának határideje miatt indult per,
- Észak-Karolinában a levélszavazatokat számláló tanúk berendelése a tét,
- Miközben a republikánusok Iowában és Pennsylvaniában is pereket nyertek, amelyeket a szavazás és a szavazatszámlálás módjai, valamint a már kiküldött téves szavazócédulák miatt indítottak.
Figyelembe véve azt, hogy az Egyesült Államok választást segítő bizottságának jelentése szerint az elmúlt 4 szövetségi választás alatt összesen 2,7 millió szavazócédulát rossz helyre postáztak, valamint 1,3 millió levélszavazatot érvénytelennek minősítettek, kijelenthető, hogy a jelenlegi elnök, Donald Trump kételyei igencsak megalapozottnak tűnnek.
A szerző a Századvég vezető elemzője.
