Hegedüs Zsuzsa megint meggondolta magát: Orbán mégis náci, megvonja tőle a támogatást

Szerkesztőségünk birtokába jutott egy újabb levél, nem is akármilyen.

„Elfogtunk egy levelet!”

(Fajkasházy Tivadaj, Heti Hetes-főbohóc)

Csak nem akar véget érni a Hegedüs-botrány. Pontosabban a vihar a biliben. Orbán Viktor egykori tanácsadója, a luxusköltései miatt korábban botrányba is keveredett gyermekéhezés-felszámolási szakértő úgy döntött, mégsem mond le – legalábbis erkölcsileg nem.

Szerkesztőségünk mocskos kis propagandista mancsaiba azonban egy olyan nyílt levél tervezete került, amely 180 fokos fordulatot hozhat az egész világon mindenhol elementáris hatást kiváltó botrányban.

Orbán Tusványoson elmondott beszéde vajon mégis vállalhatatlan?

Facebook

Lehet, hogy Hegedüs mégiscsak lemond morálisan is?

Ítéljék meg Önök:

„Kedves Viktor!

Úgy érzem, meg kell szólalnom ismét. Nem magam miatt. Érted, de főleg értünk. Tudhatod, hogy Én csak nagyon ritkán adok hangot véleményemnek a közéletben, most mégis úgy érzem, sokkolnom kell a közvéleményt, hogy észhez térj.

Az elmúlt napok eseményei ráébresztettek arra, micsoda felelősség terhel Engem viselt dolgaidért. Mint szégyenkező anya éretlen gyermeke butaságáért, úgy állok most a Történelmi Igazság ítélőszéke előtt. Helyetted. De ugyanakkor érted is. Én, akiben még van annyi bátorság és jó érzés, hogy ezt megtegyem. Mert Rajtam kívül nincs már más, aki őszintén elmondhatná neked: Eltévedtél, Viktor!

Szenvedélyes ember vagyok, ezt pontosan tudhatod, amióta egy követségi fogadás során pár pohár Dom Perignon pezsgőtől kissé érzelmileg felhevülten megdobáltalak lazacos falatkákkal, mikor nem pontosan idéztél Kertész Imrétől.

A szegénység, a kirekesztés és az emberi igazságtalanság elleni küzdelemben ugyanis nem lehetünk engedékenyek még magunkkal szemben sem. Tudnod kell: hiába vagyok büszke, de egyúttal haragszom is rád, ezért úgy döntöttem úgy, hogy mégis megvonom tőled az erkölcsi támogatást.

Visszavonom lemondásom lemondását. Nélkülem kell ezután boldogulnod, hátha így létrejön az a morális iránytűd, amit hiába próbáltam előcsalogatni húszéves munkakapcsolatunk alatt. 

Pedig reménykedtem. Miközben pakoltam össze az irodában, elmondtam egy imát bűnös lelkedért, és úgy éreztem, meghallgattattam, mert a Jóisten szólott hozzád, és jobb belátásra térített téged. Bécsben látványosan visszatáncoltál az erkölcsi szakadék széléről, és akkor úgy éreztem, valami elindult jó irányba. Akkor úgy döntöttem, hogy ha szépen kérsz, hagyom, hogy biztosítsd exkluzív életmódom finanszírozását, de most már látnom kell, hogy megálltál azon az úton, amely a józan, polgári értékek felé vitt volna vissza. 

Bár lemondásom által a Berlin 1945-ös felszabadítása óta nem aratott olyan győzelmet az antifasiszta ügy, mint Én azzal, hogy ráébresztettelek baklövésedre, de úgy tűnik, ez is kevés volt. Nem értetted meg, hogy bűnödet egy „félreérthetően fogalmaztam" megjegyzéssel jóvátenni nem lehet. Éjjel-nappal ömlenie kéne a közmédiából, hogy mennyire megbántad. De nem ezt látom.

 

Most, ahogy ezeket a szavakat írom, nézem a kormányinfót. Energiabiztonságról, üzemanyag árakról és egyéb lényegtelen apróságokról beszél Gulyás Gergely.

Miért?

Kit érdekelnek ezek a lényegtelen apróságok?

Miért nem te állsz ott?

Miért nem arról beszélsz, ami valóban fontos?

Neked kéne ott állnod és töredelmesen megtagadnod a szörnyűségében csak Hitler 1939 januári beszédéhez fogható tusványosi uszításodat!!!!

Ha tehetném, most köpnék az undortól, de a sok sírástól már nem maradt könnyem. Itt tartunk, és ezért egyedül te vagy a hibás.

Tévedtem, mikor azt mondtam: ki kell rekeszteni a kirekesztő viselkedést.

 

A kirekesztő viselkedés kirekesztésének kirekesztését kell kirekeszteni.

Pedig 2010-ben, mikor egy személyben, fél kézzel véglegesen megsemmisítettem a Gyűlölet Birodalmát azzal a javaslatommal, mely alapján elfogadtátok a gyűlöletbeszéd bűncselekménnyé való átminősítését, még nem sejtettem, hogy munkám ezzel nem ért véget. 

A Történelem Nagy Pillanatai időnként megkívánják, hogy nagy emberek passzívan álljanak ki a Jó Ügyekért. Most én is a lemondások rögös útját választom, nem  próbálom meg magam elvtelenül visszakönyörögni kegyeidbe kívánok tovább közösséget vállalni politikai tevékenységeddel. Tisztában vagyok azzal, hogy ez milyen áldozatokat követel tőlem, de Jézus Krisztus a kereszten sem engedhetett meg magának különleges, százeurós olasz vörösborokat. Én is ki fogom bírni. Valahogy. Legrosszabb esetben megveszem saját pénzből. Nem lesz könnyű, de az ilyen gesztusok tesznek minket emberré.

Viktor, ha a Történelem nem tanított meg jó modorra, majd megteszem én.

Itt az ideje megfontolni, hogy benyújtsd lemondásod, visszavonulj a közélettől, és hátralévő éveidben az antiszemitizmus és az ordas náci eszmék elleni küzdelemben felhalmozott lemaradásodat pótold. Emberileg még nem állsz készen, hogy hazánk első embere legyél. Azt hittem, hogy így van, de tévednem kellett. Ez így nem mehet tovább.

Az országot pedig majd kormányozza valaki, aki méltó és képes is rá: kompetens, nyugatos, Unió-barát Gyurcsány államférfi.

Mert ez az úgynevezett emberi minimum. 

Barátsággal vegyes undorral:

A te Zsuzsád"

(A levél természetesen 100%-ban a képzelet szüleménye, és kizárólag szórakoztatás céljával született.)