Ezekben a nehéz, karanténos időkben nincs jobb egy jó kis trashnél. Az ember - a Fideszes ember - ezért fogyaszt minőségi trash tartalmakat. Minőségi trash tartalmat pedig kizárólag a Jobbik-közeli kukákban találni manapság.
A Kötöttfogás/Flaszter után most kivételesen a Saller fedelét vettük le, és szerencsére ez sem okozott csalódást. A műsort Perjés Zoltán lepisilős (a pisiszex kifejezés eleve érdekes, mert a szex normális embereknél mást jelent) botránya óta régi kedvencünk, Havas Henrik vezeti. A vezetés amúgy élből túlzó leírás, mert a többé-kevésbé állandó vendégség kedvére beszélhet mindent, Havas Tanár Úr pedig szokás szerint ezeket leszarva anekdotázgat a szocialista múlt szép napjairól, amikor még 0rbán volt ellenzékben, és a 133 dicsőséges nap 40+20 évig is eltartott.
Az állandó vendégség egyik oszlopa, Para-Kovács Imre, és a viszonylag ritkán szereplő Réz András tulajdonképpen nem is nagyon tudnak itt villogni. Szépen keresnek egy könyvespolcot, ami elé beállva éttermiségiként tudnak nyavalyogni kicsit 0rbán Magyarországán, és igyekeznek kibírni Havas 2-3 perces ömlengéseit. A bátor kiállások, amikor ő már a Kádár-rendszer végén mert kérdezni a Nagy Emberektől! Az akkori képviselők, akik közt a mostaniakkal ellentétben valóban voltak bátor emberek, akik kiálltak a szocialista önkény ellen, ami egyébként sokkal elviselhetőbb volt, mint 0rbáné manapság…
A műsor viszonylag lassan csordogál, viszont a birkázáshoz-magyarozáshoz Tanár Úr érdekes módon sokkal váratlanabb helyről kap támogatást. Pörzse Sándor már a 2018. április 8. utáni Szabadfogásban is érdekes kirohanást intézett a Jobbik egykori “Turul-szárnya” ellen. Bátor dolog ez, gondoljunk csak újdonsült barátjára és elvtársára, Csintalan Sándorra, aki sokat tudna erről mesélni. Biztos ezerszer végiggondolta már ezt, amikor a fejbúbjáról a szájába bugyogott a vére. Sajnos az internet sem felejt, és könnyen emlékezni lehet arra, amikor Pörzse is még ezen a “Turul-szárnyon” csapkodott Kárpátia-őshazába. Csak aztán nagyon nagyot csalódott… :( Jött a sok 0rbán-kétharmad, és ő már nem tud megbízni ebben a népben, és nem érti, hogyan választhatja meg újra és újra birkaként a kifosztóit. (Ugyanitt aktív az az ellenzéki narratíva, hogy egyébként az ellenzék a józan gondolkodású többség, csak 0rbán úgy csalja el a választásokat, hogy sajnos kénytelen összeállni a DK a Jobbikkal, és ez, ha bűn is, akkor mindenképpen a 0rbáné!!444!!!)
A műsor igazi csúcspontja viszont csak most következik. A saját műveltségét a saját egykori pozícióinál is jobban imádó Havas ugyanis rövid fejtegetésbe kezd a magyar faj totális alávalóságáról. Példaképpen zavaros fejtegetés következik arról, hogy tulajdonképpen minden értékes dolgunk német vagy szláv eredetű, a keresztény úri középosztályból kitermelődött ludovikás tisztek pedig még Horthy Miklóst is elárulták, ezért igazi ostobaság a kormány részéről, hogy a tisztavatáson ismét suhognak az érces pengék. Havas Tanár Úr pedig Szombathelyi Ferenc, egykori vezérkari főnök személyében megtalálja a tökéletes személyt vádjai alátámasztására.
Ilyen előzmények után láthattunk, hogy Tanár Úr a műveltségben - hogy is mondjuk finoman - nem túl szerencsés. Valahogy mindig beletrafál valami olyasmibe, amihez lövése sincs. Abban teljesen igaza volt, hogy a korabeli magyar tábornoki kar jelentős részben német származásúként kicsit túl nagy lojalitással viseltetett a német fegyvertársaihoz. Erre számtalan kiváló példát hozhatott volna. Ott volt például a másik egykori vezérkari főnök, a bánáti sváb Werth Henrik, aki őszinte szerelemmel teljesített bármilyen agyament német igényt. Igen szép találat lett volna Beregfy (Berger) Károly, akit a kiugrási kísérlet idején Horthy a rádió segítségével kerestetett még akkor is, amikor már rég Szálasitól vette át honvédelmi miniszteri kinevezését az új nyilas kormányban. Hindy Iván nem sváb származékként is tökéletes példa lehetett volna, hiszen október 15-én úgy állt át a nyilasokhoz, hogy saját parancsnokát, Aggteleky altábornagyot tartóztatta le, és a kitörési kísérlet idején úgy követte Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornokot, mint tacskó a gazdiját.
A délvidéki mészárlás két fő felelőse, a magyar hadbíróság halálos ítélete ellen a németekhez átszökő SS-Gruppenführer Grassy József, vagy az erdélyi szász, és ezért eggyel magasabb rendfokozatot kiérdemlő Feketehalmy-Czeydner Ferenc lettek volna az igazi aduászok Havas Tanár Úr érvrendszerében.
De nem. Ő jó érzékkel az őket hadbíróságra juttató, és félig svábként a nácikat egyáltalán nem kedvelő Szombathelyi Ferenc vezérezredesbe rongyol bele. Szombathelyi egyébként nem hirtelen divatból utálta meg a németeket, amikor már minden józan magyar számára világos volt, hogy megint nem fog kijönni a matekjuk. Már 1941-ben is azon maroknyi tábornok közt volt, akik nem osztották a német háborús gépezet legyőzhetetlenségének mítoszát, és a magyar hadsereget és gazdaságot a magyar érdekek képviseletének akarták alárendelni.
Ez nem is tetszett a németeknek, akik nem is kedvelték különösebben Szombathelyit, aki 1934-ben vette fel édesanyja nevét, mert Knauszként nem lehetett volna a vitézi rend tagja.
Az ellenszenv szerencsére kölcsönös volt, viszont a németek nem az a megbocsátó fajta. Először csak kirúgatták a hadseregből, majd a nyilasok idején már le is csukatták és Németországba hurcolták.
Szegény Szombathelyi Ferenc megpróbáltatásai itt még nem értek véget, mert az új, független igazságszolgáltatás nemcsak kikérte nyugatról, mint háborús bűnöst, de el is ítélte. A vádlottak padján pedig azok az SS-tábornokok ültek mellette, akiket valódi felelősként ő juttatott hadbíróság elé. De, hogy ne érjék be ennyivel, az egész kis csapatot kiadták a jugoszláv elvtársaknak is, akik már nem válogatták ki a bűnöst a nem bűnöstől, egyszerűen agyonlőtték mindet. Szombathelyi Ferenc halálában legalább annyi jóvátételt kapott, hogy utólag a magyar állam rehabilitálta.
Havas Tanár Úr most azért így 75 év után sikeresen rácsulázott egyet a sírjára.
