Sokat hallunk mostanában a kötelező elfogadásról. Kicsit talán túl sokat is.
A Pride Hónap apropóján ilyenkor menetrend szerint jönnek egymás után a kötelezően megalkuvó, kulturális fegyverletételnek is minősíthető gesztusok minden irányból. Civil szervezetek, hírességek, multinacionális cégek, országok, sőt nemzeteket tömörítő szervezetek ajkairól ömlik a tolerancia szivárványszínű malasztja. A narratíva a feltétel nélküli megadás szereteten alapuló szükségszerűsége: a férfiakból és nőkből álló, bináris emberi világrendet le kell cserélni egy szorongáson, illúziókon alapuló, zavaros halmazra, amiben mindenki bárki lehet.
Akinek ez nem tetszik és különvéleményt fogalmaz meg, az szándékától függetlenül a gyűlölet katonája.
Az ezért dolgozó, erőszakos kisebbség ítélete pedig sokszor egy-egy – normális emberek számára – ártatlannak tűnő, de támadási felületet kínáló „gyűlöletbűn” elkövetőjét még évekkel később is üldözi.
A Harry Potter című, világhírű ifjúsági regénysorozat szerzője J.K. Rowling, még tavaly nyáron keveredett kényelmetlen helyzetbe.
Elkövette ugyanis azt a bűnt, hogy nem ignorálta az általános iskolás biológiai tanulmányait.
Twitter fiókján keresztül közzétett, tréfás hangvételű posztjának okán céltáblájává vált a nebáncsvirág-gyűlölethullámnak. Bűne az volt, hogy egyenlőbb, COVID utáni világot kívánt „az embereknek, akik menstruálnak” viccelődve, hogy erre van valami kifejezés, talán a nők?
Az ezt követő reakciókra válaszul néhány józan, civilizált válaszban rögzítette, nem igazán hajlik rá, hogy tagadásba vonja a valóságot.
A posztokat követően a fent részletezett megfelelési kényszer viselkedésmintája szerinti reakciók érkeztek.
Hírességek, politikusok, írók (például a legendás horror-szerző Stephen King) sőt, a Harry Pottert játszó Daniel Radcliffe is helytelenítésének adott hangot. Egy iskola, amely tervezte egyik épületét a világhírű íróról elnevezni „transzfób” megnyilvánulás miatt visszalépett szándékától.
Mint minden csoda, ez se tartott három napnál tovább, a világjárvány és egyéb bulvárhírek elmosták a szivárványterrorista megbélyegzés hírértékét, de a közelmúltban kiderült, hogy a támadásoknak távolról sincs vége.
A Breitbart.com számolt be róla, hogy az írónő közösségi média-fiókjára unatkozó (vagy fizetett?) LMBTQ-katonák százai posztolnak gyűlöletkeltő tartalmakat.
Az erőszakos, veréssel, nemi erőszakkal, gyilkossággal fenyegetőző bejegyzéseken kívül az egyik legízléstelenebb kategória, mikor az egyébként jellemzően Potter-rajongó kiskorúaknak szánt fiókra pornográf képeket helyeznek el az aktivisták, majd számon kérik az írónőn, miért tűri meg ezeket?
Rowling válaszában megerősíti, hogy ezeket a kéretlen és szabálytalan tartalmakat minden alkalommal jelenti, és nem akar nekik még nagyobb publicitást generálni méltatlan válasszal.
Egy másik szivárványos szeretetgombóc pedig szintén a Twitteren fejezi ki reményét, hogy a Potter-könyvek szerzőjét csőbombával fogják meggyilkolni.
Az írónő szerint az aktivisták pontosan tudják, hogy életművét, karrierjét és egzisztenciáját kikezdeni nem tudják, ezért az élete ellen irányuló fenyegetésekhez kénytelenek nyúlni, hogy kényelmetlenséget okozzanak.
Rowling láthatóan birkatürelemmel kezeli ezeket a gyűlölködéseket, ugyanazok a médiumok (BBC, CNN, Forbes, Glamour) pedig, ahol a „transzfóbia” gyűlölet-bűncselekményéről előszeretettel tudósítottak, most sunyin lapítanak.
Mikor tehát az LMBTQ-közösség elfogadásról, a gyűlölet elutasításáról prédikál, jusson eszünkbe, hogy elég csak egyszer megbotlani a szivárványhídon, hogy a tolerancia-világrendőrség bedaráljon évekre.
