Nem szeretnék részt venni a minden évben napirendre kerülő nagy nemzeti „nálunk nincs halloween, nálunk mindenszentek és halottak napja van” vitában. Elég legyen ehhez annyi, hogy a halloween külföldről behozott termékként került hazánkba, és mint ilyennek, helye van a magyar piacon.
Aki akarja, megvásárolja, megeszi, fogyasztja, nézi, hordja és ünnepli. Azért falják az egyszerű lelkületű emberek a halloweent, mert úgy gondolhatják, ezáltal egy elképesztően nyugatos dolog részesévé válhatnak. És ehhez elég elmenniük bulizni, illetve vicces-rémisztő jelmezbe öltözniük.
Igen, a halloweent a hülyék kedvvért importálták az Írországon kívüli Európába. (Ez egyébként egy kelta ünnep, így nagyjából csak az ír szigeteken bír valódi kulturális tartalommal.) És ahogy azt már leírtam egy korábbi cikkemben,
a hülyék közgazdasági jelentősége felbecsülhetetlenül nagy.
Mindenért fizetnek, sőt, mindenért hajlandóak többet fizetni, ha azt érzik, hogy a termék valamilyen frankó életérzéssel párosul. Ez az embertípus gondolkodás nélkül megvásárol mindent, amire amúgy semmi szüksége nincs. Ez a mérhetetlen egyszerűség pedig serkenti a gazdaságot. Tehát újra el kell mondanom:
Hajrá hülyék! Költekezzetek, mintha nem lenne holnap! Vegyetek meg mindent! A sok feleslegesen megvásárolt termék erősíti az önértékeléseteket. Ez pedig jó hatással van a pszichés egészségetekre meg a fogyasztásra, ezen keresztül pedig az államkasszára is. Szeretünk titeket!
Akik pedig kemény szavakkal kritizálják a halloweent ünneplő embereket, nézzenek magukba, és restelkedjenek!
Tényleg sajnálják ezt a csekélyke örömöt ezektől az emberektől? Tényleg azt gondolja bárki, ha nem létezne a halloweenőrület, akkor többen törődnének a keresztény hagyományokkal? Na, ugye, hogy nem!
No, de lássuk miről is szól valójában a mindenszentek, mi köze van Kolozsvárhoz és ahhoz, hogy a románok saját kultúra híján még az ünnepeinket és szokásainkat is szolgaian másolják. Éppen úgy, ahogy a mi hülyéink eljárnak halloweenezni, miközben nem is írek.
Azt pedig érdemes tudni, hogy az angolszász országokban is létezik a mindenszentek ünnepe. Az azt megelőző estén, október 31-én tartják a halloweent. A kifejezés az all hallows' evening, azaz „minden szent estéje” kifejezésből ered. Tehát még csak nem is minden ízében pogány ünnepet ekéznek a szigorú kritikusok.
Igazából nincs is vele semmi probléma, legfeljebb annyi, hogy olyanok ünneplik, akik annyit tudnak az ír szigetekről, hogy manók és viszki. Egy szót sem Bobby Sandsről, aki… mindegy, egy szent volt, aki kész volt meghalni Írország egységéért.
Apropó Írország és igazságtalan országhatárok: a mindenszentek ünnepe az erdélyi nagyvárosokban - különösen Kolozsváron, az erdélyi akadémiai központban - különösen nagy jelentőséggel bír.
A kolozsvári Házsongárdi temető mindenszentek és halottak napjának éjszakáján mesebeli erdőre emlékeztet, amit teleraktak pirosló mécsesekkel a bolyongó lelkek. Ezen az estén sokan nemcsak a hozzátartozóik sírjához mennek ki, hanem meglátogatják Brassai Sámuel és még néhány fontos magyar síremlékét is. Többek között Dsida Jenő sírboltját is. Talán az ővé az egyik legnépszerűbb, különösen a fiatalok körében.
Minden évben több tucatnyian, talán több százan gyújtanak gyertyát a nagy magyarok sírja előtt. A székelyföldi egyetemisták, akik nem mennek haza mindenszentekre, kifejezetten az otthoni sírok helyett tisztelegnek mécsessel a „nagyok” sírja mellett.
Ennek az ünnepnek valami egészen különleges spirituális és hazafias aurája van Kolozsváron. Semmi pátosz vagy színpadiaskodás, egyszerűen ilyen a normalitás.
Ahogy mondtam, a mindenszentek és a halottak napja főként a nyugati keresztény hagyomány része. Ennek ellenére Erdélyben, a nagyvárosokban, ahol a magyaroknak módjuk volt kultúrájukkal hatást gyakorolni a románokra, az amúgy ortodox románok is kimennek halottak napján a temetőbe. Pedig az ortodox halottak napja húsvét után van. A román televíziókban ámuldoznak azon, hogy milyen szép, milyen meghitt, milyen civilizált ünnep, és ez is a magyarokhoz kötődik.
Ha a román jövevények olyan gyorsan integrálódnának az őshonos magyar társadalomba, amilyen energiával képesek csodálkozni, akkor a két nép között semmilyen gond nem lenne Erdélyben.
