„Mindent szentnek maga felé hajlik a keze.”
Régi közmondás ez, az emberi gyarlóság és önzés remek summázata.
Természetesen ezalól kivételt képeznek a baloldali, demokrata sarló-kalapácsos keresztes lovagok, akik hatalomra kerülésük esetén törvényen és jogrenden felülemelkedve fogják majd megtorolni az Orbán-rezsim vélt vagy valós bűneit. Tőlük akár szabadságra is mehet a Jóisten, majd ők az egyetemes IGAZSÁG képviseletében eldöntik, mi érdemel megtorlást, és mi fölött kéne szemet hunyni.
Ez a fajta szelektív ügybuzgóság már ellenzékben is jellemző rájuk, érdekes módon saját portájuk tájékán csak ímmel-ámmal sepregetnek. Még az olyan hétpróbás gazemberek tapasztalt, öreg rókák kiszorítására is csak nyögvenyelősen kerülhet sor, mint például a zuglói parkolócézár, Tóth Csaba.
Csendben megjegyezzük, hogy a börtönviselt Czeglédy Csaba például legfeljebb abban különbözik XIV. kerületi druszájától, hogy Don Gyurleone a patrónusa, és ennek köszönhetően az előválasztás nyerteseként képviseli majd az egész, úgynevezett „megújult” ellenzéket a parlamenti választásokon.
Ha már Zuglónál tartunk, ne feledkezzünk el a számtalan köpönyegforgatás és árulás (Fidesz => LMP => Brüsszeli Román Liberális Ifjúsági Szövetség) után jelenleg a Momentum sorait erősítő Hadházy Ákosról, az önjelölt korrupciókutató igazságosztóról sem.
Hadházy az árulásban is szelektív.
Noha képviselőjelölti pozícióját szövetségesei hátba szúrásával szerezte, macskaügyességgel kerüli ki az ellenzék további, korrupciógyanús ügyeit. Jelenlegi pártja, a Momentum is előszeretettel és büszkén hordja a „megújulás” és „átláthatóság” címkéket, közben pedig tevőlegesen asszisztálnak a baloldal hagyományos sundám-bundám politizálásához. Időrendben visszafelé haladva jegyezzük fel azt a tényt, hogy
a közelmúltban politikai harakirit elkövető Karácsony Gergely kétbalkezei közül kiszivárgott Városháza-eladás ügyében meglepően „hiperpasszív” álláspontot foglalt el Korrupcióvadász Szent Ákos.
Az ügy azért is nagyon érdekes, mert a tetten ért tolvajhoz hasonlóan a „prominens” baloldali politikusok a „nincs ügy” helyett már úgy nyilatkoznak, hogy „még ha lenne ügy (értsük ezt úgy, hogy lebuktak?), akkor se okozott volna senkinek kárt”. Persze, hiszen kiszivárgott, és le kellett állítani a projektet.
A Momentum ebben nem csak az ellenzéki összefogásban való ártatlan közreműködése révén érintett. Kerpel-Fronius Gábor személyében ugyanis főpolgármester-helyettest delegálnak a városvezetésbe, akit – úgy tűnik – betyárbecsületből védenie kell a színváltós lódoktornak. A minap megjelent szórakoztató és tanulságos riportnak a végén olvashatják
Hadházy témával kapcsolatos levelét, amiben megerősíti, hogy funkcionális analfabéta. Soraiból ugyanis az derült ki, háromszori olvasás után sem ért meg egy újságcikket, és örömmel vesz minden ezzel kapcsolatos segítséget.
Szintén érdekes volt az az empatikus visszafogottság, amivel Hadházy párttársa, az egyesek által „Brüsszeli Hisztérika” néven (ez nagyon csúnya dolog, mi ettől elhatárolódunk, Katka csilingelő hangon előadott, intelligens megnyilvánulásait hallgatnánk napestig!) emlegetett Cseh Katalin urizáló esküvőjét, valamint a mai napig tisztázatlan, uniós támogatásokkal manőverező céghálózatban való érintettségét kezelte.
Noha Ákos bácsi arra nem sajnálta az időt, hogy Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea nászútjának utánajárjon, a minden jel szerint szokatlanul fényűző momentumos lagzi részleteivel nem igazán kívánt foglalkozni. Nekünk erről az jut eszünkbe, hogy a kommunistáknak mindig a más pénze fáj, a sajátjuk soha. Továbbá – hogy kontextusba helyezzük ezt a megállapítást – a Dr. Miniszterelnök Úr által idézett aranyköpés alapján a liberális a diplomás kommunista. De lehet, hogy tévedünk, velünk azért előfordul, ellentétben a baloldali korrupcióvadászokkal, akiknek ugye mindig igazuk van.
Nem kell azért olyan nagyon messzire mennünk időben visszafelé, ha keresni akarunk olyan botrányt, amiről a Tisztakezű Szekszárdi Igazságosztó maga is elismerte, hogy bizony jobbnak látta elsunnyogni.
A szerencsi időközi választásokon a baloldali ellenzék „tetűhintát” és „Judapestet” emlegető, posztnáci Bíró Lászlója (aki később, az előválasztáson már fülét-farkát behúzva kullogott el a rajtvonaltól) 50 millió forintnyi uniós támogatást tett zsebre.
Erről Hadházy tudott, bűntársait szövetségeseit tájékoztatta is, de a valódi illetékeseket, a szerencsi választókat (valamint az ország közvéleményét) elfelejtette értesíteni. A Koncz Zsófia fideszes politikus győzelmével végződő időközi választás is előrevetítette, hogy mennyire veszi komolyan az ellenzék a korrupciómentesség és a megújulás ügyeit.
