A 21. század első két évtizedének legnagyobb hatású jelensége az információs társadalom átalakulása és világméretű elterjedése. A naprakész tudás már nem pusztán versenyelőny, hanem alapvető feltétele az államok, gazdasági szervezetek, de még az egyének létezésének is. Még pár évtized, és eltűnnek a térképről azok a helyek, ahol az ember okostelefon, e-mail-cím és egyéb, a digitális becsatornázottsághoz szükséges eszközök nélkül is szerves része lehet a társadalomnak. Minden az információk, hírek fogyasztásáról szól, a legfontosabb közvetítő közeg pedig egyértelműen az internet és az ott elérhető médiumok: hírszolgáltatók, véleményformálók és közösségi oldalak.
Nem meglepő tehát, hogy a jelenkori hadviselés párhuzamosan két színtéren zajlik: a fizikai és digitális térben.
Soha korábban olyan sok nézőpontból, eszközzel és céllal nem dokumentáltak még országok közötti háborút, ahogy az orosz inváziót közvetíti a globális netes médiahálózat. A narratíva irányításának lehetősége feltáratlan mértékű kockázat – és egyúttal az ellenség számára kiváló lehetőség: kellő számú hír- és tartalomfogyasztó elérésével bárki képes az eseményeket és szereplőket saját véleményének és érdekeinek szűrőjén keresztül láttatni. Ez pedig nagyon is befolyásolhatja egy-egy konfliktus kimenetelét vagy következményeit.
Putyin démonizálása és az orosz propaganda népirtásos nácisztorija a velejéig korrupt ukrán politikai vezetésről ebből a szempontból ugyanannak az éremnek a két oldala.
Bár az erőforrások többsége a digitális véleményháborúban a nyugati sajtó – ezáltal az ukránok ügyének – oldalán áll, az orosz propaganda saját határaikon kívül is számottevően van jelen: például Magyarországon.
Az álhírek, a hősökről szóló sztorik, az amerikai filmekbe illő emberi tragédiák egyaránt alkalmasak a közvélemény és sokszor szerény képességű, romantikus politikusok befolyásolására is. Megszólaltatott szakértők sopánkodnak: itt a vég, ezt nem bírják tovább elviselni! Küszöbön az apokalipszis!
„Az Ukrajinszka Pravda egyik meg nem nevezett forrása szerint az egyik forgatókönyv szerint megpróbálják Janukovicsot »Ukrajna elnökévé« nyilvánítani. Az ismert információk szerint a Kreml valamilyen információs hadműveletet vagy akciót készít elő a volt ukrán elnök Ukrajnába való visszaküldésére.”
„A Pentagon hírszerzési forrásaira hivatkozva a The New York Times azt írja, hogy egész orosz egységek adják meg magukat, vagy lyukasztják ki szándékosan a harci járműveik üzemanyagtankját, magyarul szabotázst követnek el, csak hogy ne kelljen harcolniuk.” (forrás: index.hu)
Az ilyen sztorikból nap mint nap tucatnyi cikk születik a magyar sajtóban. A külföldi lap lehozza, a morális felelősség innentől az ő vállukon nyugszik. A magyar hírportál csak „szemlézi”. Vagy igaz, vagy nem, mindenesetre jókat lehet rajta borzongani.
Szalagcímeket is remekül lehet gyártani az adott állítás hírértékétől függetlenül. Ha a Telex csapata például a „hadi tudósításuk” során az egész eseménysor legfontosabb motívumaként ezt találta érdemesnek a címbe emelni:
„Gergő hangsúlyozta, hogy magyarellenességet egyébként nem tapasztaltak, aki szóvá tette a származásukat, mindig célzottan a magyar kormányra hegyezte ki az ellenérzéseit. Volt, aki konkrétan Orbán Viktornak üzente, hogy »bassza meg!«”.
(Forrás: telex.hu)
Persze a másik felet sem kell félteni, Magyarországon is megvannak még az oroszokkal nem érdek-, hanem értékalapon viszonyuló, törleszkedő, jellemzően szélsőjobbos médiumok.
Ugyanezt a Janukovics-féle pletykát az egykor Novák Előd által a parlamenti padsorokból szerkesztett „Zsidóbűnözés” és „Cigánybűnözés” rovatokat is fenntartó kuruc.info az alábbi címmel hozta le:
„Az ukrán hírszerzés meséiből: Janukovicsot akarja elnöknek Putyin, megszerezték az orosz haditervet” (forrás: kuruc.info)
Az elemi.hu címlapja is igen tanulságos. Első, kiemelt hírként Lavrov és nyilatkozata, több más hasonló tónusú cikk között beszámolnak a Német Munkáspárt véleményéről a háború felelőssége kapcsán:
„2014 óta a nyugat által finanszírozott fasiszta kormánya van Ukrajnának. A minszki megállapodást pont az ukránok nem tartották be, és a nyugat engedte. A NATO évek óta háborúra készül Oroszország ellen. Felelős a német kormány is, amely katonákat küldött Litvániába és repülőegységeket Romániába.”
(forrás:elemi.hu)
Zárásnak pedig egy leplezetlenül Putyin-párti propagandista fröcsögés.
A kormánypárti tónusú, de egészen szélsőjobbos húrokat is pengető mindenszo.hu egészen „szórakoztatóan” alpári stílusban kérdőjelezi meg az index.hu hitelességét a háborús történetek kapcsán.
Az egyértelműen oroszpárti megközelítés persze csak a baloldali hírhamisítást kéri számon:
„Nem kell bedőlni a szar index.hu-nak, és az ócska ruszofób, ukránseggnyaló propagandájának. Kizárólag az orosz áldozatok számát sorolják fel, hogy hányszoros lehet egy ilyen szorításban az ukrán halottak száma, ki sem merik írni, mert az kissé demoralizáló lenne. Egy biztos: az index.hu élő tudósítását a háborúról nem érdemes figyelni, hisz’ úgy vélelmezzük, hogy már az egész tudósítás-sorozatnak a kezdő fotója is egy ócska hazugság lehet.”
(forrás: mindenszo.hu)
Látható tehát, hogy egyik oldal kegyenceinek sem kell a szomszédba menniük egy kis hangulatkeltő ferdítésért vagy deziformációért.
A motiváció igen változatos lehet az ügybuzgó naivitástól a kattintásvadászaton át (kevés olyan izgalmas tartalom van a hírfogyasztóknak, mint egy háború) a direkt utasításra folytatott propagandatevékenységig. Nincs módunkban megállapítani, kik milyen okok miatt hajlítják napról napra a valóságot olvasóik számára, de az biztos:
