Háborús karácsony

Most igazán nagy szükség lenne egy karácsonyi csodára. Olyan nagyra, ami képes véget vetni a harcoknak. Először csak egy pár napra, majd egyre hosszabb időre hallgatnának el a fegyverek. Végül többé senki nem lőne, senki nem töltene újra, senkinek nem kellene menekülnie. Szalma Gyuri véleménycikke.

Háborús karácsony lesz az idei. Hosszú évtizedek óta az első ilyen kontinensünkön. Mi itt, Európában hozzászoktunk ahhoz, hogy békében élünk. A többség számára az ünnepek kiüresedtek eredeti, spirituális tartalmukból. A nyugati világ karácsonya már nem a betlehemi szegénységben született Istent ünnepli, aki értünk megalázva magát testet öltött. Jézus Krisztus sokkal inkább egy meseszerű figurává, Jézuskává vált a többség számára.

A lelki sivárságunk ellenére azonban biztonságban ünnepeltünk. Némelyek az ajándékokat és a mértéktelen zabálást, némelyek az Isten fiának megszületését ünnepelték. Ízlés kérdése.

A Magyarország legszebb betleheme pályázat díjnyertes alkotása, Bertus-Barcza Anikó művésztanár munkája Makón
A Magyarország legszebb betleheme pályázat díjnyertes alkotása, Bertus-Barcza Anikó művésztanár munkája Makón Forrás: MTI/Rosta Tibor

Legutóbb a romániai forradalom és a délszláv háborúk zavarták meg a nyugati féltekének karácsonyi áhítatát. Most azonban újra fegyverropogás nyomja el a karácsonyi éneket.

No persze nem mindenki számára jut arányosan a háborús hangzavarból. A Záhonytól nyugatra eső Európa már kívül van a fegyverek hatósugarán. A kis-magyar világ magyarjait nem fenyegeti a vérontás.

Nemzetünk kárpátaljai része van csupán szorongatott helyzetben. Elzárva az anyaországtól, a háborútól és az ukrán nacionalisták haragjától fenyegetve. A közel százezerre apadt kárpátaljai magyarság az ukrán hatalom túszaként várja, hogy újra béke legyen Európa keleti szegletében.

Mi, akik abban a szerencsében részesültünk, hogy biztonságban élhetünk, az a kötelességünk, hogy a korábbiakhoz képest is erősebben mutassuk ki szolidaritásunkat a kárpátaljai nemzettársaink felé. Ezekben a vészterhes időkben ugyanis a segítség, a testvéri szeretet megtagadása halálos bűn.

Isten elleni vétek elfordulni azoktól, akik harapófogóban élik az életüket.

Mi terített asztal mellett gyűlhetünk össze a családunkkal. Akkor és oda megyünk, ahova akarunk. Hatalmas luxusban élünk. Gondoljunk bele, hogy Kárpátalján és Ukrajna-szerte szétszakított családok ezrei várják, hogy egy nap ők is együtt ünnepeljenek.

Most szétszakítottság, sötét és hideg van. Az idős szülők hátramaradva vigyáznak az értékekre, a fiatalok a nincstelenség és a behívóparancs elől nyugatra menekültek. Több millió ukrán és több tízezer magyar kelt útra, hogy a bizonytalanság elöl keressen menedéket.

Forrás: AFP

Akinek nem volt szerencséje, az most a fronton várja Krisztus születését. A sáros lövészárokban imádkozik azért, hogy egy nap hazamehessen. Beregszászba, Bátyúba, Kisorosziba, Nevetlenfaluba, Munkácsra vagy ahonnan éppen elragadta a háborús gépezet.

Most nagy szükség lenne egy karácsonyi csodára. Olyan nagyra, ami képes véget vetni a harcoknak. Először csak egy pár napra, majd egyre hosszabb időre hallgatnának el a fegyverek. Végül többé senki nem lőne, senki nem töltene újra, senkinek nem kellene menekülnie.

Egyszer majdnem megtörtént a csoda. 1914-ban a német–angol fronton. A német katonák karácsonyi éneke áthallatszott a brit sáncokig, akik saját énekeikkel feleltek a németeknek. Szenteste szünetet tartott a halál. Így volt méltó és helyes. A karácsony az élet ünnepe, a megszületésé. Az Isten emberré lett, hogy üdvözítsen minket. Németeket, angolokat, oroszokat, ukránokat. Mindenkit. Azokat is, akik nem hisznek még benne. Azokat is, akik most még ellene vannak, és üldözik a keresztényeket.

A csodákat Isten a legszívesebben az embereken keresztül hajtja végre. Hogy újra csoda történik-e, az tehát rajtunk múlik. Azon, hogy elősegítjük-e a megtörténtét, vagy ellenállunk neki.

Támogassuk tehát a kárpátaljai testvéreinket, a menekülő ukránokat is, és mindazokat, akik a béke érdekében ügyködnek!

Áldott karácsonyt!