A városházán dolgozó zöldre festett kommunisták elképzelése szerint a közlekedő átlagpolgár típusát tekintve ráérő fiatal, esetleg fiatalosch - mindenképpen kreatív szakmában nyomul, későn kel, későn fekszik, magánélet kizárólag a Tinderen. Max. 3 kilométeres körben fejt ki mozgást, food trucknál ebédel, a meló végeztével eltolja a bringát egy romkocsmába, szociális életet él, éjjel érkezik, mint Pataky Attila.
Ez lesz majd a megvalósult kommunizmus, a gazdagok fogják fizetni. De addig is a városlakó hétvégén kiviszi az ikeás piknikkosarat meg a görkorit a rakpartra, mert nem tud a flaszter nélkül létezni, wellnessezni is ott a legjobb. Persze nem árt cseppet feldobni a nyáron hetven fokos aszfaltot, ezért kell oda ládában pálmafa is.
Tiszta nyugat, a bőrödön érzed, mekkora áttörés ez. Kísérleti jelleggel, magyarázza valamelyik zöldre festett városházi kommunista, nem visz el többet, mint 10 millió, egy rendes tanácsadó többet keres ennél náluk egy szezonban a hivatalban.
Nekünk viszont, a rohadt unalmas életet élő nyárspolgároknak reggel el kell juttatni egy-két-három 10-12 év alatti gyereket a megfelelő intézménybe, délután össze kell szedni őket, esetleg tovább szállítani az uszodába, a focipályára, a játszótérre, a német diszkontba, mert enni is kell nekik adni, vagy mert elfogyott a zsírkréta.
Ráadásul még hétvégén se dugulunk el, mert piacra megyünk lecsó paprikáért, a sportoló gyereknek meccse van, oda is el kell szállítani, többnyire a város másik végébe, el is megy ezzel a fél vasárnapunk, amilyen hülyék vagyunk. Ehhez meg kell egy kocsi, rendes csomagtartóval.
Pedig sétálhatnánk, ahogy Karácsony böffentette oda az autósoknak. Ki lehet szállni a kocsiból. Ha csak egy napra kiszállnánk, azonnal összeomlana a tömegközlekedés, ami enélkül is zsúfolt, koszos, büdös, csúcsidőben elviselhetetlen és lassú. Mindenki tudja, aki a peremkerületekben él .- és most hagyjuk az agglomerációt - hogy még mindig gyorsabb autóval araszolni, mint három átszállással elvergődni pl. a III. kerületből a XXII. kerületbe. Ezen a távolságon már egy családos sem fog biciklizni, kis kosarában a kenyérrel meg a tejjel, mert megsavanyodik a júniusi kánikulában, mire hazaér.
De nekünk még belőlük is a legimpotensebbek jutottak, akiktől annyi telik, hogy pálmafákat vigyenek ládákban a Dunapartra. Pedig minden magyar tudja, mibe is borultak a pálmafák.
