A pedagógusbérek megemeléséért folytatott akciók már olyan sok embert vonzanak, hogy az egyébként jogos és méltányos követelések mellett felbukkantak a kevésbé ízléses megnyilvánulások is.
Ezek közül eddigi kedvencünk – ha elvonatkoztatunk az emberi méltóságért általában rikácsoló, fideszes politikusok testi-szellemi adottságain a jó ízlés határait erőteljesen túllépve viccelődő liberális tüntetők transzparenseitől – kétségtelenül Deák Dániel, a XXI. század Intézet vezető elemzőjének egykori osztályfőnöke által írt nyílt levél.
„mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani! Akkor is, ha nem lesz belőle hasznom!”
(forrás: HVG.hu)
Nos, nem tisztünk megítélni, hogy a tanár úrnak vagy az általa meglehetősen alárendelt tónusban megszólított egykori diákjának van-e igaza. Ahogy abban sem kívánunk igazságot tenni, ízléses-e morális iránytűként tetszelegnie egy középiskolai pedagógusnak.
Kénytelenek vagyunk azonban közzétenni a szerkesztőségünknek a napokban megküldött levelet, melyet a budapesti főpolgármesternek, Karácsony Gergelynek címzett egykori, névtelenséget kérő angoltanára. Az Olvasóra bízzuk annak eldöntését, melyik pedagógus kritikája jogosabb.
Kedves Gergő!
Sokat őrlődtem, megírjam-e ezt a levelet, de úgy döntöttem, kénytelen vagyok megosztani kudarcomat a nyilvánossággal.
Veled töltött időmet teljes egészében feleslegesnek látom.
Abban sem vagyok már biztos, volt-e értelme az idegen nyelvek elsajátításával próbálkoznod. Mikor megláttam, hogy az előválasztási jelölőíven még a saját nevedet sem vagy képes leírni, be kellett látnom, feleslegesen voltam Veled türelmetlen.
Hisz miért is várhatnám, hogy a present perfect és a present continuous igeidők közötti különbséget megérted, ha az „L” és „R” betűk közötti különbség elsajátítása és felismerése is láthatóan kihívásokat okoz Neked.
Gelgely, kedves egykori tanítványom, be kell valljam, hogy nehezen tudom eldönteni, sírjak-e vagy nevessek, mikor a nemzetközi tárgyalópartnerekkel láthatóan tanácsadóid által megírt paneleket is csak kínkeserves, alig érthető „Hunglish” (erős magyar akcentus) kiejtéssel makogod. Ennél még az a megalázó szertartás is jobb, mikor tolmácsot kérsz, mert prominens városvezető létedre a világ első számú kommunikációs eszközét sem voltál képes elsajátítani.
Nem mintha ez kötelező lett volna Neked...
Na nem az angol nyelv legalább alapfokú elsajátítására gondolok, azt Nálad szerényebb képességű (és nem magas a léc) diákok is tudják abszolválni – némi kitartással és szorgalommal.
Nem kötelező élvonalbeli politikusnak állni, ha olyan dolgokat félbehagysz, mint a PhD vagy az angol nyelv tanulása.
Felmerül a hozzám hasonló, átlagos budapesti tanáremberben a kérdés, hogy a Blaha Lujza tér átalakítása vagy a Lánchíd felújítása is erre a sorsra jut majd? Csak mert Gergőnek nem volt már hozzá kedve/ideje/szorgalma, hogy tisztességgel befejezze?
Nem lett volna jobb, ha Gyurcsány Feri tanácsadója maradsz?
Szépen, csendesen, megalkuvón lehetett volna vonogatni azt a gyönyörű, értelmiségi vállad a frakcióüléseken.
Nulla felelősség, kényelmes egzisztencia, korán se kell kelni, és munkaidőben többet tudnál biciklizni.
Bár valószínűleg Ferenc testvér sem tűrte volna jól hosszú távon, ha azt próbálod neki stratégiaként elsütni (újra és újra), hogy minden baklövését és mulasztását kenje a kormányra, ahogy ezt láthatóan a gyakorlatban is próbálod alkalmazni.
Ambíciód és elhivatottságod dicséretes, már csak némi tehetség, szorgalom és kitartás hiányzik belőled. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ezek is meglesznek majd.
Csak nehogy közben tönkremenjen Budapest...!
Szeretettel és enyhe megvetéssel,
Z.
(a levél természetesen cinikus paródia, a képzelet szüleménye, bárcsak Karácsony Gergely is az lenne)
