Fáj, hogyne fájna – de ahogy bekúsztak a hírek arról, hogy a Liu testvérek hivatalosan is kezdeményezik a Korcsolyázó Szövetségnél az országváltást, szinte mindannyian ugyanazt gondoltuk:
- szomorú, de hadd menjenek, további sok sikert nekik;
- köszönjük a sporttörténelmet, az aranyakat.
És számtalan idézet, kezdve a Legyetek jók, ha tudtoktól:
Ha a madárkák repülni akarnak, hadd repüljenek! /Loyolai Szent Ignác/
A Tanúig:
Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk. /Virág elvtárs/
Mert ez nem ugyanaz a helyzet, mint amikor a fullmagyar sakkozónk, Rapport Richárd egyszerűen átállt románnak.
- Liu Shaoang kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar rövidpályás gyorskorcsolyázó, egyben Magyarország első egyéni olimpiai aranyérmese a téli olimpiai játékok történetében, emellett két olimpiai bronzzal is büszkélkedhet.
- Liu Shaolin Sándor magyar olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, világkupagyőztes és magyar bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó. Nem mellesleg idén elvettek tőle egy olimpiai aranyat Pekingben (nahát), a vegyes váltóval azonban behúzott egy bronzot.
A HVG 2016-os riportja óta persze történt ez-az (például két olimpia, bajnoki címekkel), de ezt azért rögzítsük.
A testvérek mindössze 24, illetve 26 évesek, és már mindent megnyertek maguknak és nekünk, magyaroknak, amit meg lehetett. Megszerezték Magyarországnak az első – történelmi jelentőségű – téli olimpiai aranyérmet 2018-ban Phjongcshangban, és hogy ne tűnjön „egyslágeres csodá”-nak, a következő, pekingi játékokon még egyet behúztak a bronzok mellé.
Aztán jött 2022 októbere:
Szóval annyira nem lepődtünk meg. De kívánhatunk-e többet? Sokunknak az a folyamatosan visszatérő emléke, hogy szüleink 1980 óta csak azt hajtogatják, hogy a Regőczy–Sallay-jégtánckettős aranyérmét is elcsalták Lake Placidban. Az első aranyat, amit valaha megnyerhettünk volna, és utána megint csak a semmi. Hát tessék, a mi generációnknak pedig rögtön kettő is jutott. Ha egyet elcsalnak, nyerünk még egyet!
Persze igen, szomorúak vagyunk, és sajnáljuk. De a fiúk tényleg félig kínaiak, a stáb és a sikerek is jórészt a kínai szakértelmet dicsérik, ez van. Nem beszélhetünk arról, hogy csak simán, „kilóra” megvették volna őket.
Na, ugye.
És köszönjük a halakat. A kínaiak pedig nyugodtan vezessék egy külön Excelben ezeket a fél érmeket... Azért idéznénk még egyet a végére, csakis egy másik olimpiai bajnokunktól, természetesen mi nem gondoljuk így:
F*ckin China.
