Szombaton újra tisztújítást tart a Jobbik, ami jóval izgalmasabbnak ígérkezik a legutóbbi alkalomnál, amikor Jakab Péter egyedüli jelöltként szállt ringbe. Nemcsak azért, mert most kiélezett verseny zajlik az elnöki székért, hanem azért is, mert annak eredménye a Jobbik irányvonalára és az ellenzéki erőviszonyok alakulására is hatással lesz.
Utólagos kozmetikázás
Mint ismert, a Jobbik a baloldali összefogás tagjaként súlyos vereséget szenvedett az áprilisi parlamenti választáson. Kérdés, hogy mekkora felelősségük volt ebben Jakab Péteréknek, és mekkora másoknak. A közös lista ugyanis egyvalamire – ha már a választási győzelemre nem – egész biztosan jó volt: eltakarja, hogyan teljesítettek külön-külön az együttműködésben részt vevő pártok.
Így nem csoda, hogy már a választás napján elkezdődött az adok-kapok a koalíció vezetői között. Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc Márki-Zay Pétert tette meg bűnbaknak, aki viszont azzal érvelt, hogy a Jobbik szavazóinak elvesztése, illetve távolmaradása volt a baloldal katasztrofális választási vereségének legfőbb oka.
Az kétségtelen tény, hogy a Jobbik jelöltjei amellett, hogy az összes vidéki körzetben kikaptak, az egyetlen budapesti kerület elvesztése is hozzájuk, egész pontosan Szilágyi Györgyhöz kötődik. A pártvezetés érezve a politikai, -és médianyomást, az NVI adataira hivatkozva azt kezdte el bizonygatni, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) után ők kapták a legtöbb szavazatot az ellenzéki pártok közül. Az akció azonban meglehetősen ügyetlenre és átlátszóan manipulatívra sikerült, így a lényegi kérdésről nem tudta elvonni a figyelmet:
megérte-e Jobbiknak begyalogolnia a baloldali összefogásba?
A váratlanul nagy pofon után megindult a párton belül a gondolkodás Jakab Péter vezetői alkalmasságáról, illetve az általa képviselt politikai irányvonal helyességéről. Főleg, hogy a közvélemények-kutatások egyöntetűen azt mutatják, hogy a vezetése alatt kispárt lett a Jobbikból. A Nézőpont Intézet a választás után konkrétan 3 százalékra mérte őket, azaz önállóan be sem jutottak volna az Országgyűlésbe.
Ezek után nem csoda, hogy a pártvezetéssel szemben kritikus politikusok szervezkedésbe kezdtek: Stummer János és Nagy Rudolf személyében ketten is bejelentkeztek a pártelnökségre. Ugyanis Jakab Péter nem vállalta a felelősséget a választási vereségért, és elődjével, Vona Gáborral ellentétben nem mondott le a tisztségéről. Sőt, a jelek szerint ugyanúgy folytatná, ahogy korábban.
A Gyurcsány-kérdés
A párton belüli elégedetlenség nem szimplán az áprilisi kudarccal és az elhibázottnak tűnő szövetségi politikával, hanem ezen belül is a DK-val kialakított szoros viszonnyal magyarázható.
Mint ismert, a két alakulat nagyon távolról indult, és bár mostanra a Jobbik nyíltan a baloldal felé mozdult el, párton belül még mindig sokan nézik rossz szemmel a Gyurcsány Ferenchez való közeledést. Ami már közel sem nevezhető alkalmi randinak: a két párt a tavalyi előválasztás előtt jól láthatóan paktumot kötött, és felosztotta egymás között a választókerületeket.
Gyurcsány és Jakab együttműködése azóta is tart, ami leginkább kettőjük kommunikációjából és politikai mozgásából tűnik ki.
Kérdés persze, hogy mennyire jó ötlet azzal a Gyurcsány Ferenccel szövetkezni, aki nyíltan a baloldal egyesítésére és a DK-n kívüli baloldali pártok meggyengítésére törekszik.
Az összefogás hű katonájaként a Jobbik is jó úton halad ebbe az irányba: az előző ciklushoz képest 26-ról 10-re csökkent a parlamenti képviselőik száma, az ideológiaikanyar miatt országos aktivistahálózatuk, szervezeti struktúrájuk pedig mára teljesen leépült.
Nem véletlen, hogy Jakab Péter kihívói éppen a Gyurcsánnyal való szövetséget és a párt szétesését helyezik kampányuk középpontjába. Stummer János az RTL Klubnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy az ellenzéki együttműködés kérdését egyelőre zárójelbe kell tenni, fel kell állni attól a bizonyos asztaltól. Kérdés, hogy mire gondolt pontosan: az összefogásból való végleges kilépésre vagy átmeneti, külön építkezésre. Ezt azóta sem fejtette ki.
Az mindenesetre biztos, hogy Stummer a 2020-as tisztújítás előtt annak a Szávay-körnek volt a tagja, amely feltételekkel ugyan, de támogatta az ellenzéki együttműködést, ugyanakkor határozottan elutasította a Gyurcsány Ferenccel való közösködést. A politikus akkor egy kritikus jegyzetet tett közzé a Jobbik jövőjével kapcsolatban, amelyben az összefogás veszélyeire is felhívta a figyelmet.
Hiába, Jakab totális győzelmet aratott (csak hozzá köthető politikusok kerültek be az elnökségbe), Szávay István és szövetségesei pedig távoztak a pártból. Stummer ugyanakkor maradt, és saját bevallása szerint bár nem tapsolt az új pártvezetésnek, de rábólintott a döntéseikre.
Könnyen lehet, hogy hiba volt asszisztálnia Jakabék politikájához, ugyanis a párt látványosan megrekedt: akárcsak a két évvel ezelőtti tisztújításnak, a mostaninak is a Gyurcsány-kérdés áll a középpontjában.
Veszélyes egyedüllét
Bár a Jobbik belső erőviszonyainak alakulása a párt meggyengülése miatt kevésbé tart érdeklődésre számot, ennek ellenére nem lesz unalmas és tét nélküli a szombati nap. Ugyanis – ahogy a cikk elején említük – a tisztújítás mindenképpen komoly kihatással lesz a baloldalon belüli pozíciókra.
Azt fontos kiemelni, hogy a Gyurcsány–Jakab–paktum következtében gyakorlatilag két blokkra szakadt az ellenzék: jelen pillanatban a DK–Jobbik páros az LMP-vel kiegészülve és az MSZP időszakos támogatásával erősen domináns az ellenzéken belül, a Momentum–Párbeszéd–MMM triumvirátusnak pedig jóval gyengébbek a pozíciói.
Ezek nem hangsúlyos törésvonalak, a klikkesedés sokkal inkább arról szól, hogy melyik érdekcsoport vezesse az ellenzéket, és határozza meg a politikai irányvonalat, stratégiát.
Gyurcsány és Jakab szövetségének megvan a politikai racionalitása: papíron – legalábbis a választás előtt készített felmérések szerint – a két legerősebb ellenzéki pártot vezetik, és így ilyen formában ketten le tudják uralni a Fidesz-ellenes erőket. Ebből pedig az is következik, hogy kiemelt érdekük fenntartani ezt az állapotot.
Gyurcsány egészen biztosan hozni fogja a kötelezőt, ugyanis egyedüliként indul a pártelnöki tisztségért a DK tisztújító kongresszusán. Így a teljes sikerhez már csak Jakab újraválasztására lenne szükség. De mi történik akkor, ha erre nem kerül sor? Egy jobbikos elnökcserével ugyanis nemcsak a DK–Jobbik szövetség, hanem ebből következően a status quo is borulna.
Korábbi nyilatkozataiból kiindulva Stummer megválasztása esetén kivezetné a Jobbikot Gyurcsány Ferenc vonzásköréből, és a Vona Gábor-i útra visszatérve önálló pártépítésbe kezdene, vagy az újhullámos baloldali pártok szövetségéhez csatlakozna. Ez pedig alapjaiban változtatná meg a baloldali pártok egymás közötti erőviszonyát és politikai helyzetét. Ugyanis amennyiben a Jobbik kiszállna a DK-val kötött szövetségből, az egyet jelentene azzal, hogy
Gyurcsány Ferenc és vele együtt a pártja elszigetelődne az ellenzéken belül, nem mellesleg minden bizonnyal létrejönne egy erős Gyurcsány-ellenes szövetség.
Ennek számtalan következménye lehet az összefogás széthullásától kezdve a 2018-as állapotokra való visszarendeződésig, egy azonban biztos: ez a legkevésbé sem érdeke Gyurcsánynak. Az összefogásban súlytalannak számító LMP és MSZP mentve a bőrét vélhetően gyorsan kislisszolna a DK-val való együttműködésből, amivel bezárulna a kör. Ahogy a klasszikus újraértelmezett változata szól: „egyedül vagyunk, Feri”. Ebből pedig az is következik, hogy
a DK elnökének szó szerint létkérdés, hogy Jakab jól szerepeljen szombaton.
Egyenlőtlen feltételek
Hogy Gyurcsánynak mennyire kell tartania saját és pártja térvesztésétől, azt nehéz megítélni, ugyanis a korábbiakkal ellentétben gyakorlatilag semmi nem szivárgott ki a Jobbik tisztújításáról. Jelenleg azt sem lehet tudni, hogy az elnökjelöltek kikkel indulnak párban (a Kontra információi szerint Jakab Potocskáné Körősi Anitát vette maga mellé), összegyűjtötték-e a párt alapszabálya által előírt ajánlást, és kik szeretnének bekerülni az elnökségbe.
Magyarán teljes hírzárlat van a Jobbiknál, az azonban egyértelmű, hogy erősen Jakab felé lejt a pálya. Nála van a hatalom, a pénz és a pártsajtó. Utóbbi annyira elfogult, hogy a mai napig nem számolt be a többi jelölt indulásáról. Ráadásul a jelenlegi elnök és köre állítólag kilencven kamuszervezetet hozott létre annak érdekében, hogy bebiztosítsa a hatalmát.
Kérdés, hogy az erőfölény elég lesz-e a győzelemhez, és el tudja-e fedni a párton belüli elégedetlenséget. Egy azonban biztos: Gyurcsány Ferenc élénken figyeli a történéseket.
