Minden színész életében eljön az a pillanat, amikor a könnyed, komikus szerepek után valami komolyabbra vágyik; amikor meg akarja mutatni a világnak, hogy sokoldalúbb karakter, hogy képes a drámára, hogy nevettetés mellett a közönség megríkatására is tökéletes választás.
Ha sikerült Jim Carreynek és végül Adam Sandlernek is, miért ne sikerülhetne másnak is?
Eképp okoskodhatott a Jobbik elnöke, amikor legutóbbi performanszát adta le az Akadémiának. Korábbi alakításai nem győzték meg a szakmát, hátha ezzel sikerrel jár.
Minden színésznek van egy mestere. Péter főnökét, Gyurcsányt választotta. Valahogy meg kell felelni neki, és a többi jelölt másképp van előnyben: az egyik mégiscsak az asszony (akitől jó, ha fél maga Feri is), a másik pedig olyan régóta Feri csicskása, hogy már a DNS-ébe van írva a gyurcsányizmus - de ha ezt elfelejtené, közvetlen közelébe vannak telepítve Feri proxyjai, hogy emlékeztessék rá. Így Péternek a ripacskodás művészete maradt, amivel jó pontokat szerezhet Frank Underwoodnál.
Az elején Péter is könnyed darabokkal igyekezett bevágódni, a romantikus vígjáték kategóriája jelentette a belépőt. Mestere is ezzel kezdte.
Ferenc után valami hasonlóval próbálkozott, és bár a szakma elismerését ezzel még nem vívta ki, de legalább jelezte, hogy ő is ezen a pályán kíván érvényesülni:
A belépő után döntött úgy hősünk, hogy ideje komolyabb műfajokban is megmérettetnie magát, ez azonban balul sült el. Az „Éhező hölgy“ című pályamű ugyan Németh Athina-díjat kapott, de nem győzte meg az szakmai grémiumot, miután kiderült, hogy éhezés közben a hölgy Horvátországban csapatja, és nem mellesleg a Jobbik képviselőjelöltje is volt a legutóbbi önkormányzati választáson. Az Akadémia visszavonta Pétertől a jelölést. Hiába: új műfajokban ritkán sikerül elsőre a nagy mutatvány.
De Péter kitartó, és szeretne jó pontokat szerezni mesterénél, ezért nekifutott újra. Ezúttal egy síró ápolónőt ölelgetett, reménykedve abban, hogy ezzel meglágyítja az Akadémia kemény szívét.
Péter mestere ebben elég erős. Gyurcsány hasonló, bár kicsit erősebb alakítással lett a Nemzet Színésze 2008-ban. Figyeljük a rövid idő alatt ezernyi érzelmet bemutató színész díjnyertes performanszát:
Ahogy az akkori jelölési folyamat szakkommentátora leírta:
"Azoknak, akik még nem látták, és a túlterhelés miatt esetleg akadozna a lejátszás: Gyurcsány miniszterelnök kijön a parlamenti dolgozószobájából, hogy bejelentse, a hétfői vonatkatasztrófa miatt - aminek nagyjából annyi áldozata és súlyos sérültje van, mint egy átlagos hétvégi diszkóbalesetnek - lemondott Szabó szakminiszter és Kamarás MÁV-elnök. Ferenc, a progresszív politika Növényi Norbertje már megszólalni is alig bír, elfúló tőmondatokban beszél, aztán egyre jobban fojtogatja a sírás, a mondatok közt hosszabb szüneteket tart, mint Schmuck Andor sziklamászás közben, hogy a végére levegőért kapkodva szepegjen, a hangja magasabbra csússzon Dessewffy kormányszociológus harci szenvedélyénél is, majd egy ötpercesnek ható hatásszünet után tántorogva elkotródjon a színfalak mögé“.
Látszik azért, hogy a klónnak még van hova felnőnie. A mester tette a lécet, áprilisig viszont még rengeteg idő van.
Javasolnánk neki, hogy tekintse meg mestere más alakításait is, mert itt is találunk használható példákat:
Esetleg próbálkozhat Péter a mindig működő elkószált gyermek-trükkel. Az mindig könnyeket varázsol az Akadémia arcára.
És ha mégsem sikerülne meggyőznie senkit az alakításaival, Niedermüller Péter tárt karokkal fogja várni vigaszágon a Free SZFE-n.
