Sok rosszat lehet mondani Gyurcsány Ferencről, de az biztos, hogy az egyik legdörzsöltebb és legtapasztaltabb politikus a jelenkori kínálatban.
A politikában az egyik legfontosabb stratégiai készség az időzítés.
Nem mindegy az üzenet (vagy cselekvés), és az sem, hogy kitől jön, de a legfontosabb talán az, hogy mikor. Ennek tükrében is érdemes vizsgálni azt a tényt, hogy Feri kicsit kevesebb, mint fél évvel a negyedik kétharmados kormánypárti győzelmet követően végre hajlandó volt leülni a baloldali közvélemény mára vitathatatlanul legfontosabb, pártfüggetlen véleményformálójával, a Partizán főnökével és arcával, Gulyás Mártonnal.
A helyes időzítésre való fogékonyság azért is fontos, mert a választói emlékezet időnként ijesztően gyorsan enged el fontos dolgokat, például súlyos bűnöket és hibákat. Ezt a tényt felejtik el azok, akik a kormányoldal kommunikációjában nevetségesnek, túlzónak tartják a Feriék által jelentett fenyegetésre való ismétlődő figyelmeztetést. Az eredmények pedig igazolják a módszert, a választók nem engedik a hatalom közelébe a bukott baloldalt.
Saját tábora számára azonban Gyurcsány azt mond (és akkor), amit jónak lát, nincs valódi ellensúly vele szemben. Közel hat hónap telt el április harmadika óta, és a DK Klára asszony „vezetésével” megalakított egy árnyékkormányt. Majd
Don Gyurleone elővette a szekrényből egy korábban már bevált, időnként félrerakott, most ismét aktuális karakterét, melyhez kiválasztott egy szépen vasalt fehér inget, jóságos és őszintének tűnő, elgondolkodó mimikakészletet, valamint békülékeny, önreflexív hatást keltő paneleket.
Besétált a Partizán stúdiójába, ahol minden kételyt eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy az ország közvéleménye helyesen ítélte-e meg az ellenzék múltjában, jelenlében és jövőjében való tevékenységét, illetve szándékait.
Megerősítette, hogy teljesen közömbös (kimondatlanul szinte előnyös) volt számára a választási eredmény. Sem felelősséget, sem szomorúságot nem érez a negyedik kétharmad kapcsán.
Az elmúlt fél évben kopott annyit a vereség emléke, hogy ma már a régi-új erős embert hallgatva bizonyára sok csalódott, ellenzéki érzelmű szavazó szeretné hinni, hogy nem Feri miatt, hanem az ő érdemei ellenére esett pofára a baloldal tavasszal.
Korábban több írásban is foglalkoztunk vele, hogy a baloldal évtizedes vergődésének megítélése az első fontos töréspont az ismét egymással szembefordulni látszó pártok között. Nem véletlen, hogy az interjút követően a másik pólust képviselő momentumos Donáth Anna is reagált:
Ferin látszik, hogy megkönnyebbült, felszabadult, ismét megengedheti magának a jóságos Ferenc testvér szerepét. Túl van azon a megalázó színjátékon, hogy neki partnerként kellett kezelnie egy szerinte tőle szintekkel lejjebb álló szedett-vedett csürhét. Pártja ugyanis számokban mérhető bizonyítékkal kapott felmentést arra, hogy korábbi szövetségeseit egyenrangú partnerekként kezelje. Az összefogás ügyét egyedül úgy lett volna hajlandó képviselni, ha a miniszterelnök-jelölt Gyurcsányné Aprev Klára lett volna, ugyanis az is kiderült, hogy nemcsak Márki-Zayt, de Karácsonyt (a másik, valódi esélyest) is teljesen alkalmatlannak (vagy irányíthatatlannak?) tartja a vezetői pozícióra.
Remek tehát az időzítés: az árnyékkormány csak színjáték, a valódi „átékos Feri egy személyben. Ha nem így lenne, vajon dicsérgette volna "remek vezetői készséggel” rendelkező beosztottjait? Megfelelő időben és médium segítségével jelentette be potenciális és jelenlegi támogatói számára, hogy igényt tart a teljes ellenzék fölötti totális kontrollra. A DK elnöke az a fajta ragadozó, aki akkor sem szégyenlősködik, ha a sajátjaira vadászik. Egyértelművé tette, hogy az ellenzéki összefogás de facto Gyurcsány és hűbéresei konstrukciójában képzelhető el. Karácsony Gergely főpolgármester irányába burkoltnak látszó, nagyon egyértelmű kritikával élt, szerinte ugyanis az amúgy igencsak teszetosza városvezetőnek még ennyit sem lenne szabad érdemben dolgoznia, kizárólag pártpolitikai ügyeskedésre kéne használnia beosztását.
Látható tehát, hogy Ferinek megjött az étvágya, és könnyen lehet, hogy az első komolyabb belső leszámolás épp a következő helyhatósági választásokon várható. Többek között (de nem kizárólag) a budapesti főnökségért, amely ellenzék számára az egyetlen elnyerhető, valódi súllyal rendelkező pozíció az országban.
Felmerül még egy fontos kérdés, mely az interjúban is elhangzik: ha nem érdekli Ferit, hogy személye sok választópolgár számára taszító, miért nem vesz részt (vagy vezeti) az árnyékkormány munkájában? Az erre érkező válasznál (miszerint neki nincsenek ilyen ambíciói) látható volt a „ne hülyéskedjünk már” arckifejezés, mely mindenkinek elárulta, hogy az interjúalany nem nagyon törekszik rá, hogy ezt az állítást komolyan vegye.
Van azonban egy másik olvasata ennek a döntésnek: aki nincs pozícióban, meg sem bukhat.
Neje vélhetően helyettesíthető figura, akit ha cserélni kell, egy újabb végrehajtón keresztül lehetne osztogatni a parancsokat. Gyurcsány testvér a DK-egyház prófétája, amely az egyetemes, nyugatos Jó és Igazság nevében saját meggyőződése szerint cselekszik, nem leváltható, nem eltávolítható, hiszen neki folyton igaza van.
