Épphogy megkezdődött a ellenzéki előválasztási valóságshow, máris felsejlettek a „mindegycsakneazorbán”, ápol és eltakar, jól ismert szlogenje alatt megbújó tektonikus törések az egyesült összellenzékben.
Már nyáron kimutatta a foga fehérjét az ellenzéki összefogás: zamatos adok-kapokból, nyilvános Facebook-üzengetésekből, sőt, időnként még pirongató fenyegetőzésekből is szemezgethettek a műsor nézői.
Szórakoztató a show
A vígjáték kategória kedvelői szórakozva követhették, ahogyan Hadházy Ákos célt tévesztve saját szövetségeseibe állt bele Zuglóban. Hiszen milyen kellemetlen, hogy más is rajtvonalhoz állt a demokratikus ellenzék demokratikus megmérettetésén?! Tóth Csaba – akiről Karácsony Gergely már a 2019-es önkormányzati kampányban megénekelte, hogy elássa, amennyiben visszatér Zuglóba – sem volt tétlen az elmúlt időben: belengetett egy etikai eljárást, aminek azóta se híre, se hamva.
Az akciófilmek kedvelői azonban sokkal izgalmasabbnak találhatták, ahogyan a Demokratikus Koalíció a 2019-es EP- és önkormányzati választáson megszerzett lendületével folytatta saját szövetségeseinek a szalámizását. A Gyurcsány Ferenc számára fontos szereplőket olykor nem is leplezett módon, főként MSZP-s politikusok átejtőernyőzésével hozták helyzetbe.
Kiváló példa erre az elhíresült Molnár Gyula-ügy: Gyurcsány Ferenc úgy hozta nyilvánosságra, hogy visszalépteti addigi jelöltjét a DK-ssá váló Molnár javára, hogy az új igazolás maga sem tudott arról, hogy otthagyta volna az MSZP-t. Bár tény, hogy a szemfüleseknek feltűnhetett, hogyan lett először egyre kisebb, majd tűnt el teljesen az MSZP logó az egykori pártelnök arculatából.
És ha már Momentum: a legutóbbi EP- és önkormányzati választás eredménye is megmutatta az ellenzéki egyeduralomra törekvő Gyurcsány-pártnak, hogy egy valódi ellenfelük van a saját térfelükön: a lila párt.
Az pedig, hogy ki ez a szereplő az ellenzék egymás közötti meccsén, az előválasztás során a legkevésbé sem fontos, a jövőre nézvést sokkal mélyebb következtetések levonására ad lehetőséget. Tegyük fel – de csak egy rémisztő apokaliptikus gondolat erejéig –, hogy jövő tavasszal a Gyurcsány vezette patchwork ellenzék nyeri az országgyűlési választásokat.
Szép új világ lenne
Lehetséges kimenetel, hogy - egy rövid és véres leszámolást követően - a törpe ellenzéki pártok bekebelezésével újraéledne a rendszerváltás utáni időszak legkártékonyabb politikai duettje: a DK-Momentum páros tovább vinné az MSZP–SZDSZ örökségét.
Végiggondolva ugyanis jól látható: a DK az MSZP-ből vált ki, a gyökereik azonosak, hiszen Gyurcsány és Dobrev magukkal hozták a valójában már az MSZMP időszakban, rokoni szálak révén felépített és azóta csak szélesedő kapcsolatrendszerüket – akár politikai, akár üzleti, akár a kettő fedésében lévő szereplőkről beszélünk.
A Momentum pedig a „fiatalosch” imidzzsel, a körúton belüli, eltartott kisujjú értelmiségi, szójalattés attitűddel egyértelmű, ám gyenge utánzata a korai SZDSZ-nek. Viszont kétségtelenül roppant erősek a nemzetközi kapcsolatok, hálózatok és finanszírozottság terén.
Ha tovább játszunk a gondolattal, és a két párt végül nem áll össze, hanem megmérkőzik a hatalomért – és a pénztár kulcsáért –, az nem más lesz, mint a politikai fedőszervek mögötti hálózatok meccse. A régi elvtársi köröknek ugyanis nem feltétlenül örömteli, inkább kényszerpálya, ha osztozniuk kell a fiatal, progresszív hálózat üzleti érdekei miatt a döntési jogkörökön.
Ha közhelyesen akarunk fogalmazni, mondhatjuk: két érdekcsoport fog összecsapni, amelyek ideológiailag nem is állhatnának távolabb egymástól. Már csak az lehet kérdéses, hogy a pénz és a hatalom összekovácsolja, vagy szétfeszíti őket.
A választópolgárok nem SZámítanak
A társadalmi és gazdasági aktorokból álló holdudvar bővelkedik a nagy egókban, és kellő ideje ténykednek a háttérben ahhoz, hogy a politikai szereplésben lássák az önmegvalósítás lehetőségét. Így az egymásnak feszülés elkerülhetetlen.
Felmerül azonban a kérdés, hogy amíg az elvtársak és a progesszív ügynökök hacacáréja zajlik, mi lesz a választópolgárokkal?
Teljesen egyértelmű, hogy a belső hatalmi harcok árát nem az ellenzéki szavazók, hanem az ország fizetné meg. Erre élő példaként lebeg a szemünk előtt a Horn-Gyurcsány és Bajnai-kormányok gazdasági, kulturális és szellemi ámokfutása.
A jelenlegi konfliktusos és kihívásokkal teli időszak olyan politikai erőt kíván az ország élére, amely nem a belső hatalmi játszmákat és nem is a külső megrendelő szája ízét teszi első helyre, hanem Magyarország jövőjét.
Olyat, amely történelme során számtalan alkalommal bizonyította, hogy egy megfelelő kormányzat a nemzettel együtt képes bármilyen válságból felállni.
Éppen ezért nem számít, hogy mi lesz az előválasztás eredménye, az már sokkal inkább, hogy ki nyeri a 2022-es országgyűlési választást.
A szerző Budafok-Tétény fideszes alpolgármestere