Szándékosan bulváros címmel indul ez a cikk, de csak azért, hogy az olvasók figyelmének megragadásával a beltartalomban már komolyabb hangvétellel foglalkozzunk az egyik legősibb emberi tevékenységgel. Fontosnak tarjuk bemutatni, hogy a vadászat a puszta élelemszerzésből hogyan vált egy komplex tudományos és etikai rendszerré, amely a természetvédelem szerves része, elválaszthatatlan alkotóeleme. Az is célunk, hogy olvasóink megismerjék és megértsék azt az egyszerű és logikus állítást, miszerint
ha megszűnne a vadászat, akkor a mezőgazdaság tönkremenne, valamint óriási károkat szenvednének el a természetes élőhelyek, számos állat- és növényfaj kipusztulna.
Tehát a most induló cikksorozatunkban ismeretterjesztő és érzékenyítő céllal foglalkozunk a témával, mert látjuk, hogy a 2021 őszén Magyarországon megrendezésre tervezett 'Egy a természettel' című vadászati világkiállításra már hangol az ellenzéki propagandagépezet. Megállítani nyilván nem lehet őket, mert kihagyhatatlan témát nyújt nekik a következő parlamenti választás előtt pár hónappal zajló esemény. Az eddig szórványosan megjelent cikkek megmutatják, hogy mire számíthatunk majd a kampányban, amikor sűrűn záporozni fognak a demagógia szülte vadnál vadabb ötletek.
Ezért nem csak a cigányoknak, zsidóknak, melegeknek lehet szükségük társadalmi érzékenyítő ismeretterjesztésre, hanem egyre inkább azoknak a szakmáknak és közösségeknek is, amelyek a kormány támogatása miatt az ellenzéki gyűlölethadjáratok célkeresztjébe kerülnek.
A következő cikkekben sokat szeretnénk foglalkozni a részletekkel, most röviden foglaljuk össze a vadászat szerepét a fejlett világban.
A természetvédelem, mint direkt tudomány és politika nem régen létezik. Ennek okai, hogy egyrészt az emberek együtt éltek a természettel, ismerték, részének tekintették magukat, ezért úgy gazdálkodtak vele, hogy megőrizzék az utódaiknak, másrészt a föld népességének mértéke és fogyasztási szokásai sem indokolták sokáig, hogy különösebben foglalkozzanak a kérdéssel.
A modern települések, ipari és mezőgazdasági létesítmények és az úthálózat közé beszorulva egyre nagyobb védelmet kénytelenek élvezni a természetes élőhelyek. Az élő és élettelen környezet, azaz a talaj, a domborzat és a vizes területek, valamint a rajta és benne élő növény és állatvilág. Ezek mind kölcsönhatásban vannak egymással, tehát ha bármely irányból változás történik, akkor az az ökoszisztéma minden elemére kihat. Ha kivágják az erdőt, megváltozik a talajszerkezet, a vízmegtartó képesség, ennek hatására a növényzet is átalakul, az itt élő állatvilág elveszti a megszokott szaporodó- és búvóhelyeit és élelemforrásait. Ha egy területen elszaporodik valamely vadonállomány, akkor ez hatással van a növényzeti viszonyokra, az pedig az élettelen környezetre. A változás ősidők óta folyamatos, ehhez még csak az ember sem kellett.
Ennek a beavatkozásnak a legismertebb formái a természetvédelmi intézkedések, amelyek egyes területeket, állat- és növényfajokat fokozottan óvnak a pusztulástól. Természetvédelmi területek, védett vagy fokozottan védett élőlények. Ezek az intézkedések ott és akkor lépnek életbe, amikor már baj van.
A természet védelmében nem csak a krízisek kezelése, hanem a megelőző vagy proaktív stratégiák is fontosak. Talán fontosabbak is, hiszen ha egy országban olyan a mezőgazdaság és a vadgazdálkodás szabályozása, hogy a két terület kénytelen legyen együttműködni egymással és a természetvédelmi hatóságokkal, akkor jóval kevesebb lesz a veszélyeztetett növény- és állatfajok száma.
Márpedig a 2010 utáni kormányzati törekvés ebben az irányban halad, számos törvényi és rendeleti változás kísérte ezt a folyamatot.
Most csak szorosan a vadászati és vadgazdálkodási szabályozás változásait vesszük sorra, de említsük meg, hogy a mezőgazdaságban is ilyen irányú ösztönzés zajlik.
A vad elejtése, elfogása, húsának elfogyasztása, bőrének, szőrzetének és csontjainak felhasználása ősi tevékenység. Ezért az emberi kultúra kialakulásával együtt, annak részeként alakult ki a vadászat összetett etikai és gyakorlati szabályrendszere. Jogszabályok csak a 19. század végétől rendelkeznek a tevékenységről, mégis a vadászok évszázadok óta tartják magukat a hagyományok szülte viselkedési normákhoz. A jogalkotók a mai napig ezekre a hagyományokra építenek, azokat egészítik ki a modern eszközök használatára és a tudomány legújabb ismereteire alapozó előírásaikkal.
- Az 1945-ben születő törvény totális állami fennhatóság alá vonta a területet, majd a rendszerváltás utáni 1996-ban készült szabályozás bedobta a gyeplőt a lovak közé a vadászat tekintetében. Az ugyan helyes lépés volt, hogy a földtulajdon elidegeníthetetlen részévé tette a vadászati jogot, de egyéb elvárások és szabályozók híján, gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné vált, hogy a vadászok mit csinálnak a területen, mennyiben felelnek meg a szakszerű és felelős vadgazdálkodási szempontoknak.
- Egészen 2015-ig kellett várni, hogy az 1996. évi LV. törvény módosításaival a vadászat és vadgazdálkodás szabályozása megfeleljen a kor természetvédelmi elvárásainak.
- A vadászati jog megmaradt a földtulajdonosoknál, de kötelező haszonbérletbe adniuk olyan bejegyzett szervezeteknek, akiken számonkérhető végre a tevékenység.
- Rendezve lett a vadászterületek kérdése, amelynek maghatározása elsősorban a vadászati tájegységek sajátosságaira támaszkodik, tehát vadászterületek és vadásztársaságok sokaságát hangolták úgy össze, hogy az megfeleljen a természetvédelem és a vadgazdálkodás együttes szempontjainak.
- 20 évre bővítették a vadgazdálkodási és vadászati haszonbérleti jogot, hogy mind az állam kijelölt szereplői, mind a vadgazdálkodók hosszútávon tervezhessenek. Ezeket a terveket a természetvédelmi és mezőgazdasági szempontok figyelembevételével készítik el.
- Míg korábban szinte bárki lehetett sportvadász, leginkább a fegyvertartáshoz kötődő szabályok jelenthettek csak akadályt, most komoly elméleti felkészülésen és vizsgáztatáson kell átesnie annak, aki engedélyt akar szerezni.
- A vadállomány és annak élőhelye kiemelt védelmet élvez, az etikus és kíméletes vadászati módok megengedettek csak, az ettől eltérő, tiltott vadászati módok és a környezet rongálása komoly, visszatartó erejű szankciókat von maga után.
Fenntarthatóság
A vadászat gazdasági vonatkozása megfelel a piaci alapokon működő területek legmagasabb elvárásainak, hiszen Magyarország vadállományának gondozását, fejlesztését és élőhelyeik karbantartását, valamint a mezőgazdaságnak okozott vadkár megelőzését és kártalanítását a több tízezer hazai és több ezer ide látogató külföldi sportvadász finanszírozza.
Mivel a vadászterületek lefedik az ország településeken kívüli területét, így mindenhol van felelős szervezete a helyi vadállomány védelmének, beleértve az élőhelyeiket is. Ezeknek a társaságoknak komoly anyagi érdekük, hogy a természetes élőhelyeket megvédjék, ápolják, fejlesszék. Márpedig az anyagi érdekeltség akkor is az egyik legfontosabb motivációs tényező, ha erről sokan nem beszélnek.
Ráadásul a kötelezően alkalmazott hivatásos vadászoknak hatósági jogköreik vannak, így a természetvédelmi őrök és a rendőrök mellett több ezer helyismerettel rendelkező szakember vigyázza a jogszabályok betartását a természetben. Viszont az ő fizetésük nem az állami költségvetést csökkenti, hanem a vadgazdálkodásból származó bevételekből kapják a vadásztársaságoktól.
Folyt. köv.