Bár az országgyűlési választásokon elszenvedett, földindulásszerű vereségét még láthatóan fel se fogták az ellenzéki pártok és vezetőik, a szerecsenmosdatás, egymás hátba szúrása és az apró, pitiáner önigazolások keresése máris elkezdődött. Ismét felrakták a most már szinte menetrendszerűen várható, négyévente aktuális lemezt: ha Orbán Viktor győz, akkor annak az alábbi magyarázatai lehetnek:
- a rendszer alkalmatlan arra, hogy a választói akarat megnyilvánuljon,
- a választókat megvezette a propaganda,
- kisebb-nagyobb választási csalások miatt győzött a Fidesz,
- MEDVEDISZNÓEMBER.
(És a fentiek közül a South Park című rajzfilmsorozatból ismert Medvedisznóember a legkevésbé ostoba kifogás a szégyenteljes kudarcra.)
Az nyilván meg sem fordult a fejükben, hogy a választók többsége alkalmatlannak látja őket a feladatra, amire vállalkoztak volna. Ennek a dicstelen és szentségtelen szövetségnek azonban az utolsó közös kudarca nem az új országgyűlés összetétele, hanem a gyermekvédelmi törvényről szóló referendum eredménye.
Bár a választási kampányban a baloldal még azzal sem tudott elég időt tölteni, hogy saját alkalmatlanságukat és a kizárólag a hatalom megragadásának szándéka által összetartott, törékeny szövetségüket kozmetikázzák, sokan számítottak arra, hogy az általuk kiprovokált, gyermekvédelmi törvényről szóló referendum ügyét szimbolikus kérdésnek tekintik, és beleállnak a kampányba.
Emlékeztetőül: a baloldal tüntetéssorozaton, brüsszeli árulkodásokkal és minden egyéb lehetséges fórumon követelte a törvény visszavonását, melynek eredménye az lett, hogy a kormány engedett: úgy döntöttek, hogy megkérdezik az embereket: szerintük indokolatlan-e a törvény, a magyarok többsége vágyik-e rá, hogy szexuális témájú tartalmak és nevelés a szülők beleegyezése nélkül a gyerekek elé kerüljön?
Az ellenzék pedig érzékelhetően az utolsó pillanatig se lenyelni, se kiköpni nem volt képes a tényt, hogy nem az ő ajvékolásuk, hanem a választói akarat fog a kérdésben dönteni.
Úgy döntöttek tehát, hogy a struccpolitika a megfelelő válasz: ha úgy tesznek, mintha a népszavazás nem létezne, talán szépen csöndben elmúlik, és mindenki elfelejti.
Azt azonban nem vették számításba, hogy a parlamenti választással egy időben minden választópolgárnak a kezébe nyomják az ügydöntő szavazói íveket is, így tehát ki kellett találni valamit.
Az nyilvánvaló volt, hogy nem buzdíthatták támogatóikat négyigenes voksolásra. Ahogy az az érvényes szavazatok arányából is látszik, az emberek túlnyomó többsége – 95 százaléka – egyáltalán nem akarja, hogy kiskorú gyermekek bármilyen módon (elméleti vagy gyakorlati) kapcsolatba kerüljenek a nemváltó beavatkozásokkal vagy egyéb hasonló borzalmakkal.
Egy, A parlamenti választással egy időpontban tartott ügydöntő szavazásnál viszont nyilvánvalóan nem állhattak a kormányoldal mellé, az egyet jelentett volna a politikai öngyilkossággal.
Nem mintha amúgy sokra mentek volna...
Úgy döntöttek tehát, hogy a baloldali választókat arra biztatják, voksoljanak érvénytelenül.
Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz.
Ezzel a végtelenül ostoba és megalkuvó üzenettel kívánta az ellenzék a 21. század talán legmesszebb mutató társadalmi problémáját a szőnyeg alá söpörni. Bizonyára úgy gondolkodtak, hogy ha nem lesz meg a kellő számú érvényes szavazat, az a kormány kudarcának fog tűnni.
Mivel úgy elverték őket, mint szódás a lovát, a közvélemény már nem nagyon foglalkozik a gyermekvédelmi törvénnyel, de azért közjogi és politikai tanulságai bizony megfogalmazhatók ennek az érvénytelenséggel együtt is nagyon világos társadalmi üzenetet hordozó népszavazásnak:
- 1. Nincs jogkövetkezménye. Nem kell visszavonni a törvényt, mivel az IGEN válaszok nem kerültek többségbe. Az ellenzék célja az volt, hogy a szerintük homofób jogszabályt a kormány visszavonja, ezt azonban nem sikerült kikényszerítenie.
- 2. A baloldal előszeretettel hagy hátra korábban általuk felkarolt társadalmi csoportokat, ha épp nem tudnak belőlük hasznot húzni. Ilyenek voltak a melegek, és ilyenek a legközelebbi múltban a pedagógusok is, akiket a kampány finisében sztrájkkal mozgósítottak. Hány baloldali politikust látnak most a sajtóban, akik a tanárok jogainak védelmében beszélnek?
- 3. Orbán Viktornak megint igaza volt. Demokratikus eszközt használt arra, hogy a nemzetközi és hazai közvéleményt rádöbbentse: elméletben lehet, hogy sokan támogatják az LMBTQ-mozgalmakat, de ha a gyermekekről van szó, már kétszer is meggondolják a magyarok, milyen hatások érhetik őket.
A baloldal most kereshet új játékszert magának, akivel megpróbálhatja saját, porba sújtott hitelességét felépíteni. Nem lesz könnyű, de van idejük. Legalább négy év.
(A szerk. megjegyzése: A gyermekvédelmi népszavazáson többen válaszoltak érvényesen nemmel, mint az EU- vagy a NATO-csatlakozásra igennel; és többen mondtak nemet, mint ahányan a kormánypártokra szavaztak. Aki szerint ez kudarc, az nem véletlenül nem tud győzni sem.)
