– szól a legerősebb bekezdés Schmidt Mária Hálátlanok, szégyentelenek című írásából, ami a Látószög blogon jelent meg szeptember 5-én. A történész felháborodása onnan ered, hogy a 91 éves korában elhunyt Gorbacsov moszkvai szombati temetésén
Orbán Viktoron, Magyarország miniszterelnökén kívül egyetlen magas rangú külföldi állami vezető sem jelent meg.
Kicsit tekintsünk vissza az elmúlt hétre, hogy az SZKP főtitkára, a Szovjetunió utolsó elnökének múlt keddi halála óta milyen reakciók és vélemények születtek!
kapcsolódó
-
A Pizza Hut-életérzéstől az orosz nemzeti érdekig: jó szolgája volt-e Gorbacsov a népének?
"Az utolsó szovjet vezető kétségtelenül békepárti, Nyugat-barát filantrópként vonul majd be a történelembe, mely képet az amerikaiak is előszeretettel építettek róla. Nem kizárt ugyanis, hogy sokkal többet köszönhetnek neki, mint az oroszok." Mi így búcsúztunk el Mihail Szergejevics Gorbacsovtól!
„Fáradhatatlan elkötelezettsége a szovjet társadalom megnyitása iránt Putyin ukrajnai agressziója idején mindannyiunk számára példa marad.” /Boris Johnson, (volt) brit miniszterelnök/
„Az európai béke melletti elkötelezettsége megváltoztatta közös történelmünket.” /Emmanuel Macron, francia elnök/
„Mihail Gorbacsov olyan vezető volt, akit tiszteltek, és akiben megbíztak az emberek.” /Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke és António Guterres ENSZ-főtitkár/
„A kelet-európai és a német emberek, de végső soron az orosz emberek is mély hálával tartoznak neki az inspirációjáért, azért, hogy előlépett a szabadság eszméivel.” /Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter/
És van tovább: Olaf Scholz német kancellár bátor reformernek és államférfinak nevezte Gorbacsovot, aki megpróbálta megteremteni a demokráciát Oroszországban.
Joe Biden amerikai elnök nyilatkozatban méltatta Gorbacsov szerepét a demokratikus reformokban, neki tulajdonítva, hogy milliók számára biztonságosabbá vált a világ.
Persze lokális hőseink se maradhattak ki: Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök kis fanyalgással, de szintén elismerően szólt az utolsó elnökről.
Szembenézett a valósággal, a fenntarthatatlannal, az elkerülhetetlennel. Engedte, hadd menjen. Van, hogy ehhez kell a legnagyobb erő és bátorság.
Az internetes kommentelők között nagy volt az egyetértés az ellenzéki táboron belül is: Gorbacsovnak köszönhetjük a békés átmenetet, a nyugatos életünket, nyugodjon békében. Még azt is hozzá-hozzátették, hogy bezzeg az Orbán mit ordibált '89-ben a Hősök terén.
Aztán ismét kiderült: a Nyugatnak valami megint csak szavakban és érdekből volt fontos. Hiszen a valóságban Orbán Viktoron és delegációján kívül senki nem tett személyes gesztust az európai vezetők közül.
A párhuzam billeg, de emlékszünk arra is, hogy a Nyugat hogyan hordozta tenyerén Gorbacsov mellett Ceauşescut is: amikor látszólag borsot tört a Varsói Szerződés és a Szovjetunió orra alá, az angol királyi pár, majd több amerikai elnök is fogadta, az első szocialista vezetőként. Megkapta a francia Becsületrendet, meg bármint, amit csak elképzelni tudunk. Persze a rögtönzött kivégzésekor már nem voltak ott.
Pedig az érdekek mellett igenis lehet emberi gesztusokat gyakorolni, akár őszintén is.
Ahogy Gorbacsov nem csak a Pizza Hutnak csinált reklámot, hanem Horn Gyula 75. születésnapján is tiszteletét tette. Vagy ahogy Orbán Viktor, aki 1989-ben még a szovjet csapatok haladéktalan kivonásáról beszélt a Hősök terén, képes volt elutazni Moszkvába, hogy a volt politikai ellenfél előtt lerója kegyeletét. És a miniszterelnök ugyanígy képes volt emberi gesztust volt gyakorolni a nagybeteg Horn Gyula esetében is, aki az ő közbenjárására maradhatott végig VIP-kórteremben; ugyanígy Kovács László családjának, akinek személyesen szintúgy minden segítséget felajánlott a gyógykezeléséhez. Mindez csak póz, ugye?
És ha már elment Gorbacsovot elbúcsúztatni, máris megfordult a széljárás az ellenzéki sajtóban
A Klubrádió fantasztikusat produkált – méltó régi, nagy híréhez:
De talán mégis az Index kegyelemdöfése volt a legjobb:
Vlagyimir Putyin nem fogadja Orbán Viktort
Akkor ez most jó vagy rossz, tessék mondani? Mindenesetre sikerült a lényeget megfogni. Ez már biztosan a „fideszes Index”...
Most időközben mégsem annyira fontos a diplomácia, az emberi gesztusok, Gorbacsov érdemei – meg ha mégis, hát illett volna a németekkel, franciákkal egyeztetni előtte! Esetleg engedélyt kérni?
És különben is... Már Putyin se fogadta!
Mi – Schmidt Máriával szemben – viszont nem egyedül a kétségtelenül hálátlan németekre húznánk rá a vizes lepedőt, hanem úgy mindenki másra. A lelkiismeretével meg majd mindenki elszámol.
