- Emlékszik még az Olvasó arra, amikor a közéleti humor még a baloldal exkluzív privilégiuma volt?
- Az még rémlik, hogy ez a baloldali humor nemcsak irtó szellemes, de egyszersmind emberséges, mértéktartó és gondolatébresztő is volt?
- Fel tudja idézni, miért is támadta a jobboldal keserű irigységében Fajkasházyt, Bajor Imrét, Verebest és a többieket?
Olyan sok év telt el azóta, nem csoda, ha ezeknek a kacagással telt péntek estéknek a vidám emlékei némileg megfakultak.
Szerencsére a nosztalgiavonaton nincsen fék, és mivel a baloldalnak jelenleg legfeljebb öniróniára lenne alapanyaga (á, valamiért ahhoz meg nem fűlik a foguk…), újra és újra előrángatják a szekrényből a régi, dicsőséges napokat idéző figurákat, akik aztán jelenlegi hangulatuktól függően értékelik saját fénykorukat.
2020-ban a Partizán egy rendhagyó „reunion” epizódban elevenítette fel az egykori humorosnak szánt, közéleti témákat feldolgozó beszélgetős műsor legjobb (?) pillanatait. Majd Gulyás Marxi az ebből kimaradt Verebes Istvánt is vendégül látta egy négyszemközti beszélgetésen. A műsor saját, egykori nézőinek körében legalább akkora rajongásnak, megkockáztatjuk, babonás tiszteletnek örvend, ami az akkor még a politikához túl fiatal vagy meg sem született „Y” és „Z” generációs fiatalok számára azt a látszatot keltheti, hogy valami értékteremtő vagy korszakalkotó médiatermékről maradtak le.
A Gecy ronda kommunisták Facebook-oldal „Aranyszemöldök” díjának örökös tulajdonosa, Gálvölgyi János nemrég kiadott videós interjúsorozatában nosztalgiázik a Heti Hetesben töltött évekről. Láthatóan az Új Múlt Kft. munkatársainak segítségével sikerült kissé elferdíteni a valóságot arról a büdös prosztó szutyok stílusú hímsoviniszta-rasszista kiszólásokban bővelkedő mocsokról, amely méltán volt a baloldal szellemi hátországának egyik legfontosabb bástyája.
„Nézd, ez a műsor soha nem volt gyűlölködő, soha nem volt véresszájú. Szerintem egy bizonyos szinten még szellemes is volt. És azóta, amióta megszűnt, nagyon sok olyan csatornát látok, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy a másik oldalnak tekintse. Mert én nem azon az oldalon vagyok, én itt állok, itt álltam középen. A másik oldalon gyűlölködnek, fröcsögnek, olyan mondatok hangzanak el, olyan, az emberbecsületbe gázoló gyalázatos aljasságokat beszélnek összevissza a tudatlan szájukkal, amilyenek a Heti Hetesben soha nem hangzottak el…”
(forrás: HVG.hu)
Az idősödő, saját leendő temetésének költségeit előre számolgató színművész elegáns és önkényes távolságot tart mindazon ízléstelenségtől, amely mai szemmel vállalhatatlan.
„Hát én a Grespikhez hozzá nem szóltam. Bárkinek a becsületét, a testi hibáját nem lehet gúny tárgyává tenni. A büdös életbe! Ilyet nem! Szerintem nem. Ha valaki nevetségessé vált, azt nem mi tettük nevetségessé. Ő maga tette magát nevetségessé.”
(Forrás: HVG.hu)
Gálvölgyi természetesen tagadja, hogy a szerkesztési elvekben bármilyen utólagos manipuláció vagy cenzúra lett volna, ami miatt baloldali politikusokkal szemben aránytalanul kevesebb kritika jelent meg.
Gyakorlatilag azonban úgy működött ez a szellemi dögkút, hogy bárki is volt kormányon, a legfőbb humorforrás Orbán Viktor és pártja volt. Esetleg a nemzeti büszkeségünk, kultúránk, a liberális értelmiség által mindig is mélyen lenézett átlagember intelligenciája. Meg a hülye nők. És a cigányok, Bajor Imre interpretációjában.
Nem hiányzik, na.
A Heti Hetes egy perccel sem a kelleténél hamarabb szűnt meg az indokolatlanul sok kár okozása után. Szerencsére az emberek 2010 óta nem Gálvölgyiék véleménye alapján választanak kormányt.
