Az ukrán–orosz konfliktus a nemzetközi politika teljesen új arcát mutatja meg. Ugyanis
megvédendő értékként jelent meg egy nemzetállam szuverenitása, ami eddig nem volt jellemző.
Az elmúlt évtizedekben ahhoz voltunk szoktatva, hogy az államok szuverenitása nem sokat jelent, ha a feltevések szerint tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, terroristák számára bázist jelent, és az emberi jogokat semmibe veszi. Az említett okok megalapozták a beavatkozást, akár egy ország érdekében, akár a nemzetközi közösség képviseleteként.
Ukrajna más kérdés.
Az emberi jogok biztosításában különösképp nem jeleskedett, elég csak a kisebbségek jogainak biztosítására, elsősorban a nyelvtörvényre gondolnunk. Szájbarágósan hozzátenném: a kisebbségek is emberekből állnak – noha az EU politikájában ez igencsak szelektív módon jelenik meg –, tehát emberi jogi problémáról van szó.
Az persze látható, hogy gyakorta érdekekről van szó, de a nemzetközi politika – legalábbis Patyomkin-falként – mindig az értékeket hangsúlyozta. Az eddigi beavatkozásoknál ezen értékek között nem szerepelt a szuverenitás védelme.
