Andris. Andris! Andriiiis!!!
Kelj fel, mert elkésel az iskolából! Andriskám, csillagom, tényleg kelj ki az ágyból, mert nagyon késő van már. Apád lent vár a kocsiban, ahogy minden reggel, elvisz a 150 méterre lévő suliba, hogy ne kelljen a még szundikáló izmaidat megerőltetni. Kérlek, kelj már fel! Megkaptad ágyba a reggelit, a 4 perces tojást, a legdrágább sonkát, a tejszínhabos kakaót, bepakoltam a táskád, kikészítettem a ruhádat, levágtam a körmödet, ha kinyitod a szád, a fogadat is megmosom, de most már tényleg kelj ki az ágyból!
Nem kelek, amíg nem adsz ötezer forintot.
Andriskám, az iskolába járásért járó pénzt már betettem a kabátzsebedbe.
Miért nem ezzel kezdted? Akkor indulok is, hiszen így tisztességes, hogy ha kifizettél. Köszi, anya! Ja, és kérlek, ne nevezd sulinak az egyetemet. Ez egy komoly hely, ráadásul apának sokat kellett telefonálgatnia, hogy felvegyenek.
Jól van kincsem, te nagyon okos vagy. Szerintem politikus lesz belőled. Ha elnök leszel, majd gondolj arra, hogy honnan jöttél, mit tanultál idehaza.
Így lesz, anyukám.