Gulyás Marxci partizános trófea-gyűjteményéből úgy hiányzott FeGyőr Bandi, mint Jakab Péternek egy kiadós orbánozással töltött plenáris ülés után a technokolos-párizsis zsömle.
A belpolitikára fogékony belpesti éttermiség számára készülő, általában igényes riport sorozat talán eddig legjobban várt része a Godzilla vs. King Kong filmben látható titánok összecsapásával kecsegtetett. A szűk egy órára vágott beszélgetés azonban semmi valódi újdonságot nem hozott, sem a Partizán politikai hovatartozásáról, sem FeGyőr alkalmasságáról és felkészültségéről. A két szakállas, fejnehéz, légiesen karcsú balos forradalmár eszmecseréje azonban mégis szórakoztató, de egyben tanulságos időtöltést kínál.
Gulyás Márton politikai hovatartozásra való tekintet nélkül törekszik interjúalanyaival szigorúan, de méltányosan bánni. Múltbeli viselt dolgaikkal való szembesítés által kellemetlen helyzeteket teremt, ugyanakkor nagyon ritkán érezhető mind a tudatos lejáratás, mind az elvtelen alákérdezés szándéka. Egy-egy Partizán interjú végén – a műsorvezető által tartott tükrön keresztül – de mégis kaphatunk egy összetett, árnyalt képet az interjúalany motivációjáról, gondolkodásmódjáról, a múlt és a jelen közötti ellentmondásokhoz való viszonyáról.
FeGyőr esetében is nagyon hasonlóan alakult ez azzal a különbséggel, hogy nem tudjuk eldönteni, szerető szigorral jó útra igyekszik-e téríteni megtévedt elvtársát, vagy a következetlen gyávasággal és felkészületlenséggel való szembeállításon keresztül törekszik a nézők figyelmét felhívni. A két kellemetlen stílusú, girhes véleményvezér közül még mindig Marci a hitelesebb mocskos kommunista képviselője a baloldali rendszerkritikus ellenzéknek.
Ha ez utóbbi volt a cél, gratulálunk, Bandira egy elhagyatott cinkotai buszmegálló üzemeltetési feladatait sem szívesen bíznánk.
Rögtön az elején fejest ugrunk a mély vízbe: Az ifjú mozgalmi vezető első politikai élményei a DK elnökéhez, legpotensebb leendő koalíciós partneréhez köthetők.
Gyurcsány, akit se kiköpni, se lenyelni nem tud az összefogás, de egyedül FeGyőr az, aki ezt a kellemetlen slejmet élvezettel forgatja is a szájában.
- „Én felhúztam magam az őszödi beszéden fiatalként…”
- „Felfogható mulasztások voltak...”
- „Az adott politikai közösség alkalmatlan az ország vezetésére.”
Nyilvánvalóvá tenni, hogy az Ellenzék Don Gyurleonéja egyszer már szerinte is bizonyította, hogy nem való a hatalom közelébe, majd ezen álláspontját később ifjúkori naiv tévedésnek minősíteni, önmagában is elégséges alkalmatlansági bizonyítvány arra, hogy a Momentum elnöke több lehet, mint szélesen vigyorgó báb egy tapasztalt, erős kezű politikus zsinórján rángatva.
Nincs talán még egy olyan része az interjúnak, ahol Fekete-Győr testbeszédében annyi minden árulkodik a meghasonlott, rossz ízű kompromisszumról, mint amikor kényelmetlen, de nélkülözhetetlen kényszerszövetségeséről beszél.
Úgy forgatja a szemét-fejét mikor erről beszél, mint ahogy Karácsony Gergely ihatta az Unicumot az MSZP-vel való összebútorozás után.
Az interjú egy későbbi pontjában továbbá egyértelművé teszi, hogy a hat párti összefogás épp olyan törékeny belülről nézve, amilyen szarnak tűnik kívülről. Belerúg az MSZP-be, burkoltan kormányzó képtelennek nyilvánítja Jakab Pétert és maga sem jósol túl nagy jövőt ennek az instabil politikai alkunak.
Őszinteség, transzparencia, önkritika
- "Nekünk, kommunistáknak is van olyan, hogy gyónás, úgy hívják, önkritika." (Kádár János, 1957)
Az őszinteség legmagasabb foka, ha tud egy vezető felkészületlenséggel leülni interjút adni és közben rekordszámú alkalommal ostoba fejet vágni. Tévedni emberi dolog, ezáltal egy lesz közülünk pártelnök úr, talán ettől jobban is, mint Jakab paprikás krumplira épülő diétájától.
- Nem tudom, miért nincs tételes elszámolás, de ez nem bűn, csak hiba.
- Nem, Gulyás elvtárs, nem akarok önként távozni emiatt a KB-ből! Nem, tényleg nem.
- Nem tudom. Szerintem nem. Úgy gondolom, hogy így lehetett. Valószínűleg nem. Én erre nem látok rá. Ennek utána kell kérdeznem.
- Hogy miért kell letagadni, ha tévedek és ehhez görcsösen ragaszkodni? Maximalista, perfekcionista vagyok!
(NEM SZÓ SZERINTI IDÉZETEK)
Elszámoltatás, jövőépítés, miniszterelnöki fantáziák
FeGyőr arcán varázsütés-szerű változással jelenik meg az ábrándos kisgyermek nyálcsorgatós mosolya, amikor elmondhatja a „Ha én leszek a miniszterelnök…” kezdetű tételmondatainak bármelyikét.
Akár bolsevik koncepciós perekről, akár négynapos munkahétről, akár kis méretű atomerőművekről képzeleg, látható rajta, hogy neki szerinte ez való lenne, tudná ő ezt csinálni,
kirángatja majd ő ezt az országot ebből a keleti posványból, akár akarjuk, akár nem. Neki ez a víziója, küldetése, FUNKCIÓJA és ha ehhez az kell, hogy időnként a vélt, vagy valós választói igények szerint amúgy sem létező elveit kissé rugalmasan félretegye, hát legyen!
- „Rajtam is múlik, hogy milyen termékké válok: én semmilyen termékké nem akarok válni, én Fekete-Győr András vagyok.”
Fekete-Győr András szerint a politika úgy működik, hogy addig kell torzulni, míg elég ember el nem hiszi rólad, hogy az vagy, akinek láttatni szeretnéd magad és akkor talán majd esélyt kapsz arra, hogy mindent megcsinálj, ami szerinted jó.
És hogy kell-e ez nekünk, magyaroknak? Persze, hogy kell!
Arra bíztatok ezúton mindenkit, vegyen részt az ellenzéki előválasztáson és minden erejével támogassa ezt a bájosan bután néző, szőrös arcú fiúcskát! Mert hogy nem versenyt nyerni, de még a startvonalhoz állni sem lesz képes, az biztos.