Szép volt, magyarok! – hízelgett álnokul bejegyzésében néhány napja Fekete-Győr András. Persze a gratuláció és a mímelt öröm nem több kommunikációs fogásnál, a közelgő választási kampány miatt úgy kell tenni mintha.
- Mintha a magyaroknak szurkolnának,
- Mintha érdekelné őket a sport,
- Mintha érdekelné őket a magyar sport,
- Mintha egyáltalán érdekelné őket bármi, ami fontos a magyar nemzetnek.
A bejegyzés láttán lendületből végigböngésztem Fegyőr hivatalos profilját, megdöbbenve látta, hogy a Momentum elnöke másfél év alatt olyan sportműveltséget szedett magára, amilyet normális esetben harminc évnyi sportújságírói múlttal szerez meg egy átlagember. Ámulat.
Persze szó sincs csodáról. Egy nem túl ügyes kommunikációs csapat írja a politikusi oldalon megjelenő posztokat, F. Gy. András saját kútfőből a sportágakat sem tudja megkülönböztetni egymástól, nemhogy a magyar sportolókat. Ő az a típusú figura, aki azt hiszi, hogy az ökölvívók haragjukban verekszenek, a birkózás csak ölelkezés és semmi más.
Aki figyelemmel követte a Momentum elnökének elmúlt néhány éves pályafutását, az tudja, hogy Fegyőrt egy cseppet sem érdekli a magyar sport, a magyar olimpikonok sikerének az ünneplése pedig egyszerűen gátlástalan hazugság. Hozzászólások tucatjai szembesítették Fekete-Győrt saját (alá)valóságával:
„Bandika, jó vastag bőr van a pofádon”
Ezen kívül a farizeus, az álomgyilkos, kígyóvállú jelzőkkel ismerték el Fegyőr hazafias megnyilvánulását a kommentelők. A hozzászólások többségét persze szinte azonnal törölték. A törlés indokát megértem, azt azonban remélem, hogy a Momentumban senkit nem lepett meg, hogy a magyar társadalomból ilyen reakciókat váltott ki Fegyőr pálfordulása.
Egyrészről nem nevezhető túl gyakorinak az, hogy a Momentum politikusai a magyaroknak szurkolnának. Másrészről az olimpiai örömködés minimum kétszínű attól a politikustól, aki a pártjával közösen elgáncsolták a magyar olimpiai pályázatot.
A 2022-es választás többek között a magyar sport jövőjéről is szól. Mert ne legyen senkiben kétség azt illetően, hogy az ellenzéknek esze ágában sincs a sportot, különösen a versenysportokat támogatni. A férfias, nőies, sportos minta károsan befolyásolja a gyerekeket, egyben ellentétes a liberális embereszménnyel, legfőképpen pedig a nacionalizmus mérgét hordja magában. A versenysport amúgy is fölösleges és költséges erőfitoktatás.
Ha valaki szeretné megtudni, hogy az ellenzék mit gondol zsigereiben a sportról, az olimpiai mozgalomról, az olvassa el Tóta W. cikkeit a témában.
Tóta W. cikkei teljességgel kifejezik az ellenzék véleményét Magyarországról, a nemzetről és a sportról. Ő az a jellegzetes figura, aki az ellenzéki politikusok nevében kommunikál a választókkal.
Aki elbizonytalanodna a Karácsony Gergely, Fekete-Győr András, Donáth Anna, Gyurcsány Ferenc oldalán megjelenő nemzeti színektől, a magyarokat biztató szlogenektől, azokat ez a típusú ellenzéki újságíró nyugtatja meg:
Nem kell aggódni, az irány nem változott, ez csak időszakos terelés!
Fekete-Győr és Gyurcsány magyar olimpikonoknak szóló drukkolása annak a beismerése, hogy ma már nem lehet teljes testtel felvállalni azt, amiben ők igazából hisznek, Magyarország megváltozott, ma már nem annyira kelendő portéka az öngyűlölet, az önmegvetés.
Ma már a politikai piacon nem lehet azzal sikert elérni, ha egy párt azzal henceg, hogy nem érdekli a nemzeti gondolat, nem érdekli a nemzeti csapat sikere. A Fidesz-kormány 11 éves munkájának az eredménye, hogy ma alapelvárás a választók részéről, hogy egy politikus álljon a magyarok pártján.
Nemzeti színek nélkül ma Magyarországon nem lehet komoly politikai sikert elérni. Persze nem árt az sem, ha valaki rendelkezik eredményekkel, politikai képességekkel, vízióval, egészséges mondanivalóval,
de kell a piros-fehér-zöld is.
Ehhez az új helyzethez próbálnak a maguk esetlen módján idomulni az ellenzéki pártok. Idegen nekik ez a nemzeti dolog, nem értik, nem érzik, és nem is annyira szeretik ezt. Most azonban kényszerűen meg kell játszák magukat, el kell színészkedjék, hogy ők a magyarok érdekében politizálnak, hogy fontos nekik a magyar nemzet.
És Bandi nem szerepel olyan rosszul. Ha nem is egy miniszteri posztot, de egy Oscar-díjat megérdemelne Fegyőr András is. Jól alakítja a magyart a Facebookon.