Az ukrán elnök és köre továbbra sem hajlandó elismerni, hogy nem orosz, hanem ukrán rakéta csapódott be kelet-lengyel területekre kedd este.
„Nincs kétségem afelől, hogy ez nem a mi rakétánk vagy rakétatámadásunk volt” – szögezte le Zelenszkij egy televíziós műsorban.
Az elnök a légierő parancsnokságának jelentéseire támaszkodva tette kijelentéseit, meggyőződése ugyanis, hogy az ukrán szakértők a lehető legalaposabban tárták fel az ügyet.
Ennek némileg ellentmond, hogy az ukrán szakértők elvileg még nem jártak a lengyel területeken, így megvizsgálni sem tudták a helyszínt.
Persze a háborús hangulat élesítésében érdekeltek orosz gyártmányú rakétákról beszélnek, miközben a valóságban szovjet eszközökről van szó, amely az összes közép- és kelet-európai országnak rendelkezésére állt hosszú évtizedeken keresztül. Ezek között az országok között Ukrajna mint az egykori Szovjetunió országa kiemelt helyzetet foglalt el.
Az amerikai vizsgálatok szintén arra mutatnak rá, hogy valójában az orosz rakéták „elfogására” kilőtt ukrán légvédelmi rakéták öltek meg két civilt Lengyelországban. Természetesen a vizsgálatok eredményeinek fényében az esetet balesetként, nem pedig ellenséges indíttatású támadásként értékeli a nyugati közvélemény.
Ukrajna vezetésének makacssága azonban nem győzte meg a Biden-kabinetet. A közvetlen NATO–Oroszország-összetűzés réme ugyanis az amerikaiakat is óvatosságra inti. Éppen ezért a G20-csúcstalálkozó alatt Biden kijelentette, hogy az ukránok által hangoztatott álláspont mindössze vélemény, nem pedig bizonyíték.
Az érdekek itt kettéágaznak a háború tekintetében. Ukrajna célja, hogy a nyugati katonai szövetséget közvetlenül is belevonják a háborúba, és kiszorítsák a vitatott területekről az orosz csapatokat. Ehhez képest Amerika érdeke az eszkaláció meggátolása, a háború elnyújtása.
Másrészről nem is túl hízelgő az a kép, amely Ukrajnáról kialakul azáltal, hogy a nyugati adományokból, nyugati képzésekkel felturbózott hadereje olyan baleseteket idézett elő, amelyben az egyik leggálánsabb donorországának, Lengyelországnak a polgárai haltak meg.
A legerősebb ellentét azonban kétségkívül a háború kiszélesítése és kezelhető mederben tartása közötti nézetek mentén alakult ki.
Ukrajna ugyanis attól tart, hogy Amerika a hátuk mögött megegyezik az oroszokkal, a jelenlegi vezetés pedig egyik napról a másikra válik felesleges teherré Washington szemében.
Erre enged következtetni az is, hogy nemrégiben a CIA igazgatója Törökországban találkozott orosz kollégájával, a megbeszélés témája pedig minden valószínűség szerint a háború és annak lehetséges lezárása lehetett. Az amerikaiak minden csatornán azt kommunikálják, hogy nem hagyják cserben Ukrajnát, nem kényszerítik területi engedményekre az oroszokkal szemben, egy nagyon kevés politikai érzékkel és történelmi ismerettel a háta mögött azonban bárki beláthatja, hogy az ilyen ígéretek érvényessége éppen addig tart, amíg azt Amerika jónak látja.
Ezzel az ukrán aggodalommal összecseng, hogy nemrég az amerikai vezérkari főnök, Mark Milley egy washingtoni sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem tartja valószínűnek, hogy Ukrajna teljes területéről ki tudják szorítani az oroszokat. A magas rangú tiszt is inkább politikai megoldásról beszélt.
Nos, éppen ez az a terep, amely a lehető legkevésbé kényelmes Ukrajna jelenlegi vezetése számára. A politikai alku egyet jelent azzal, hogy az amerikaiak úgy ültetik le őket az oroszokkal egy asztalhoz, hogy mindvégig a megegyezés kényszere alatt állnak majd.
Persze egy tárgyalássorozat évekig elhúzódhat, ami szintén előnyös lehet Amerikának, egy ilyen szituáció azonban rövid idő alatt felőrölné a teljes ukrán vezetést, a háborús erőfeszítések hiábavalósága miatti lakossági csalódottság pedig gyorsan elsöpörné Zelenszkijt és körét.
