A humor, mint közéleti témák interpretációjának eszköze, köztudottan baloldali privilégium.
(cikkünket végig szellemes és ízléses baloldali karikatúrákkal illusztráljuk, hogy az Olvasó véletlenül se feledje, mit NEM engedhet magának meg a jobboldal!)
Egész egyszerűen a jobboldalnak nem áll jól, ha viccelődni próbálnak. Egyrészt a konzervatív újságírók, publicisták és közéleti szereplők műveletlen suttyók (mindegyik megbukna marxista közgazdaságtanból, hát hogy tudná meglátni az Orbán-kormány fenntarthatatlan gazdaságpolitikájában a tragikomédiát?), ugyanakkor eleve gúny és irónia céltáblájának méltó karakterek és események kizárólag a jobboldal közelében vannak és történnek – tekintet nélkül arra, hogy éppen ki van hatalmon. A balliberális oldal világszerte legalább olyan vicces kormányon, mint ellenzékben (Emlékezzünk Gyurcsányra: „Nem kell félni, nem fog fájni…!” szétröhögtük magunkat).
Éppen ezért megdöbbenve olvastuk az Európai Bizottság részére készült, 18 oldalas (!!!) összefoglalót, melyben két német (Ahmed és barátja) demokrácia és náczikutató „Ez már nem vicces! A szélsőjobboldali radikálisok humorizálása” címmel értekezik arról, hogy bizony a lipsik kidugták a fejüket a saját hátsójukból és döbbenten tapasztalják, hogy ezek az aljas fasisztákok bizony az ő játékszerükkel egyre ügyesebben bánnak.
Tehát végre értik a poént, csak nem szeretik.
A dokumentum tényleg meglepetést okozott, mert most a haladó todomány ellentmondást nem tűrő tekintélyével mondták ki, hogy a humor mégsem baloldali, hanem jobboldali dolog. És nem csak, hogy jobboldali, de egyenesen szélsőjobboldali!
A cikk paradox módon mégis annak a bizonyítéka, hogy a legjobb tréfák még mindig a liberálisoktól hangzanak el. Csak általában esetükben a „rajtad röhögünk, nem veled” élményből táplálkozik az önfeledt szórakozás. Nézzük azonban elsőként, ki is tekinthető szélsőjobboldali radikálisnak a mai progresszív, nyugati politikai közösség számára.
„Far-right extremist” ma pillanatok alatt bárkiből válhat, aki a hópihelelkű nebáncsvirágok által kialakított, terjedelmes tabu-kollekció bármelyik elemét használja szórakoztató tartalom készítése céljából, többek között:
- LMBTQ (férfinők, kutyamaszkos bőrösbuzik, transzdelfinek, stb…)
- Életképtelen „Z” generációs flowerchild fiatalok dekadens életmódja és közösségi megnyilvánulása
- Black Lives Matter és egyéb „polgárjogi” mozgalmak visszásságai
- Békés, asszimilálódott bevándorlók erőszakolós-késelős-rablós mindennapjai
- Jakab Péter műproli technokolos-parizeres szendvicsei
Aki a fentiekhez hasonló témákon viccelődni mer, az automatikusan elkötelezi magát az ordas eszmék mellett. A liberális safe space buborékban ugyanis vaskézzel tartanak rendet és egy túl jól sikerült poénnal a „konzervatív ugyan, de lehet vele beszélni” kategóriából
pillanatok alatt az úgynevezett polgári szalonokon kívül találhatják magukat. Úgy szakmailag, mint emberileg.
A tanulmánynak álcázott Ludas Matyi Magazin különkiadás pedig ennél is tovább menve de facto potenciális terroristákként írja le a számukra nem emészthető poénokat posztoló közéleti szereplőket.
Nézzük tehát a dolgozatban megfogalmazott állításokat röviden – a teljesség igénye nélkül - összefoglalva, hogy a Nyájas Olvasónak már ne kelljen (a teljes anyagot saját felelősségre itt lehet elolvasni)
- Baloldali humor = küzdelem a jobbos erőszak ellen.
- Jobboldali humor = erőszak
- A jobboldal a humor eszközével igyekszik a társadalmi békét aláásni és az erőszakra való hajlamot erősíteni.
- Az alt-right populizmus szinte kizárólag az interneten terjed, szórakoztató tartalom báránybőrébe bújtatva az ordas eszméket. A gyurcsányos mémek egyfajta kapudrogként funkcionálnak a Pride résztvevők sörösdobozzal való dobálásához.
- Már nem csak szkinhedek a szélsőséges és veszélyes elemek, mint régen. Ezek beépültek, alakot váltottak, közöttünk járnak, úgy néznek ki, mint minden normális ember:
- Jobboldali radikálisnak tekinthető bárki, függetlenül attól, hogy kirekesztő-e, erőszakra buzdít, vagy elkövető, vagy semmi ilyesmiben nem vesz részt. Jobboldali radikális tehát az, akire az antifasiszták, vagy liberálisok ráütik ezt a bélyeget.
- Mivel az online térben nehéz nyomon követni az esetleges Cinikus Náci Körök tagságának tevékenységét, nem megállapítható, mely „támadás” érkezik szervezett mozgalmaktól, és kik a magányos elkövetők. Értsd: ha egy – jellemzően az Egyesült Államokban előforduló - iskolai lövöldözés elkövetője Trumpra szavazott, akkor őt az alt-right média hergelte a cselekményre (az iszlám ugyanakkor még mindig a béke vallása természetesen - a szerk.)
- A nihilista humor a sérülékeny kisebbségeket támadva előbb gondolati, majd verbális, végül tettleges erőszakra buzdít. Értsd: aki tehát a prájdos bohócokon röhög, az automatikusan ütné is őket.
- A humor közösségteremtő, feszültségoldó, közös nevezőre hoz és kommunikációs felületet teremt idegenek között. Ami persze veszélyes és bűnös dolog, ha jobboldaliak (radikális náczik!!!44!) használják. A náczik együtt kacarásznak a veszélyes mémeken, és első körben ebben élik ki nácizmusukat.
- Az antifasisztáktól jobbra álló internethasználók nem átallnak aljas módon saját képükre formálni mémeket. Pedig hát micsoda dolog ez, a mémek addig viccesek, amíg nem sértik a hópihelelkű liberálisokat! Skandalum!
- Mivel a közösségi média alapvetően balos értékrend szerint működik, így cenzúrázzák és törlik a szerintük szélsőséges tartalmakat és szereplőket. Kommentek és magánemberek által zárt vagy nyílt csoportokban elhelyezett posztokon keresztül terjed a „gyűlölet”. Éppen ezért küzdeni ez ellen igazából lehetetlen (kivéve, amíg börtönben nem rohad az összes fidesznáczi! - a szerk.).
- Az iróniát időnként nehéz dekódolni, így ellene küzdeni sem könnyű (főleg, ha a Facebook-cenzor intellektuálisan egy kiszáradt páfrány szintjén áll). Ráadásul az ezekre fogékony fogyasztók nem könnyen figyelnek fel az antifasiszta ellenkampányokra, jobban örülnek azoknak az impulzusoknak, amelyek találkoznak beállítottságukkal. Elképesztő!
- Oktatással, influenszerekkel, közös óbégatásokkal lehet reagálni ezekre a gyűlöletkeltő tartalmakra. Meg a szeretet erejével!
A Nyájas Olvasó tehát most házi feladatot kap!
Keresse ki a fenti összefoglalóból az etnikai, szexuális és vallási kisebbségek elleni erőszakra buzdító, burkolt, ironikus utalásokat!
Mert ez nem vicces!
Tudják, mi az, ami tényleg vicces?
Például a magyar ellenzék.
- FeGyőr pózolása,
- Jakab Péter munkagépkezelő melóssal való veszekedése,
- a folyton hidratáló Gyurcsány és medvetermészetű neje.
Belőlük nem tudunk viccet csinálni, mert megteszik ezt helyettünk.
Ha nem akarják, hogy röhögjünk rajtuk, hagyják abba, de sürgősen, mert ezzel náczulásba sodornak minket!
Mi eztán mossuk kezeinket!
