Szilágyi Liliána, az Európa-bajnoki ezüstérmes úszónő tavaly december végén állt ki a nyilvánosság elé, és beszélt az őt ért testi, lelki és szexuális bántalmazásokról. Az ügyet az teszi még inkább tragikussá, hogy a vádak szerint az úszónő tulajdon édesapjától, Szilágyi Zoltántól szenvedte el a bántalmazásokat.
Zsigeri reflexek működnek bennem a gyermekek és kiszolgáltatottak ellen elkövetett visszaélések/ bántalmazások esetében. Az elkövetőkkel szemben semmilyen büntetést nem tartok túlzónak.
Aki gyermekeket kínoz, szexuálisan közelít feléjük, azzal szemben nincs helye irgalomnak.
„Ha egy apa egy ágyban alszik a lányával, aki arra ébred, hogy a hímvesszője megmerevedve nekinyomódik a hátához, és nem érti, hogy mi történik, az szexuális zaklatás? Vagy hogy egy lány első menstruációja után az apja a bugyiját elteszi, szagolgatja, és mindenféle dolgokat mondogat rá? Vagy milyen dobozba tennéd, ha egy 19 éves lánynak a bugyijába nyúlva a szeméremdombját simogatná valaki?” – tette fel kérdésként Szilágyi Liliána.
Amikor az idézett sorokat olvastam, a fent említett reflexek kezdtek el dolgozni bennem. Önuralmat igényel, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermek testi/lelki kínzásáért ne kiáltsak azonnal akasztókötélért. Közben hiányérzetem támadt, nem éreztem azt az elemi társadalmi felháborodást, amely megilletné az ügyet.
Valamelyik tizenkettő egy tucat celeb válása, Update Norbi kövérekre tett megjegyzése hatalmas hullámokat vet, a Szilágyi-ügyet mérsékelt felháborodás kísérte. Pontosabban sokkal mérsékeltebb, mint amekkora figyelmet és felháborodást az ügy megérdemelne.
Bicskanyitogató indulatokat kelthet az emberben az is, hogy Szilágyi Liliána nem mer konkrétumokat mondani, ugyanis a bíróságon nehezen tudja megvédeni az igazát.
Közben elgondolkodtam azon is, hogy milyen súlyos károkat okozott a me too „mozgalom”.
Számtalan hamvas, gyenge lábakon álló, kétes hitelességű zaklatási ügyön való csámcsogás oda vezetett, hogy amikor egy valódi bántalmazásra derült fény, a társadalmi többségben kialakult egy gyanakvás, a rengeteg rágalmazás miatt a többség óvatosan közelít a szexuális bántalmazások vádjához.
Ráadásul mára némi közöny is kialakult az emberekben, a sok térdfogdosós ügy mellett Szilágyi Liliána pokoljárása csak egy a sorban.
Ítélkezni én magam sem merek.
Az igazságérzetem mégis azt mondatja, hogy most ki kellene állni Szilágyi Liliána mellett. Mert ez nem egy me too-ügy.
Szilágyi Liliána a vádak szerint valóságos traumákat élt át, súlyos sebeket ejtettek a lelkén, amit sehogy nem lehet jóvátenni. Mindannyiunk érdeke, hogy az ügyet mindenre kiterjedő alapossággal kivizsgálják. Tudnunk kell az igazságot.
Én támogattam a kormány gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos törekvéseit. Úgy értettem ugyanis, hogy a cél az, hogy meg kell akadályozni, hogy akár egyetlen gyermek is szexuális ragadozók áldozatává váljon.
Szilágyi Liliána ügyében tisztán kell látni. Legyen bármi az igazság, annak felszínre kell kerülnie.
Amíg azonban a vizsgálatok tartanak, a gyermekek védelmében az úszósport világát is át kellene világítani. Nem maradhat egyetlen pedofil bűncselekmény sem feltáratlanul. Utána kell menni az ügyeknek, a bűnösöket pedig – jobb híján – el kell ítélni hosszú évekre.
