Ex-komcsi, ex-SZDSZ-es szürke eminenciás: Jakab Péter királycsinálója

Az, hogy a Jakab-vezette Jobbik Gyurcsány Ferenc lakáj-hadtesteként lelt új otthonra, talán nem véletlen, ahogy az sem, hogy csak a Jakab-vezette Jobbik követett el olyan árulást, mint hajdanán a Szabad Demokraták Szövetsége. Egy rejtélyes, volt impexes, majd SZDSZ-es figura keverte a kártyákat.

  • Radnai László a külkereskedelmi vállalatnál, a Chemolimpexnél helyezkedett el ’89 előtt. Egyes feltételezések szerint a társaság titkosszolgálati fedőszervként is működött.
  • Üzleti karrierjét, és kapcsolatrendszerét még a ’89-es fordulat előtt megalapozta, így a rendszerváltást követően már dúsgazdag vállalkozóként jelenhetett meg a politika környékén.
  • Egy rövidebb SZDSZ-es kitérő után 2016-ban a „balra tolódó” Jobbikban kötött ki, ahol gyorsan kommunikációs igazgatóvá küzdötte fel magát.
  • Mai napig nem tisztázott, hogyan, mikor, és kin keresztül került a pártba, az viszont igen, hogy az első pillanattól kezdve a "radikálisok" kiszorításán dolgozott.
  • A szervezeten belüli befolyása az elmúlt öt évben „kisebb kihagyásokkal” jelentős volt.
  • Meghatározó szerepe volt a Jobbik balra tolásában, Sneider Tamás megbuktatásában, és Jakab Péter felemelésében.

Bár Radnai László már 2016 környékén a Jobbik közelében mozgolódott, neve mégiscsak a legutóbb parlamenti választást követően került az érdeklődés középpontjába.

A párt radikális szárnya szokatlanul kemény vádakkal illette a titokzatos háttérembert, akinek állításuk szerint egészen a kampány finiséig kulcsszerepe volt a kommunikációs stratégia alakításában.

Toroczkai László tisztújító kongresszuson elmondott elnökjelölti beszédében "műanyag táblákra rajzolgató” marketingmenedzserként jellemezte Radnait, akinek szerinte komoly felelőssége volt a választási vereségben. Fontos kiemelni, hogy a kommunikációs szakember nevét ekkor hallhatta először a nyilvánosság, olyannyira, hogy az a párt középvezetői, sőt, a frakciótagok többsége számára is ismeretlen volt.

A radikálisok vezetője nem kevesebbel vádolta meg a rejtélyes tanácsadót, mint hogy tudatosan szétverte pártot. Csakhogy a történteknek van egy másik olvasata is: nem szétverte a Jobbikot, hanem a háttérből egy újat épített.

Balra tolási kísérlet

Ahhoz, hogy érthetővé váljon a Radnai-jelenség, érdemes visszaemlékezni arra, hogy Toroczkai beszédének idején mit képviselt, és mi volt a Jobbik. Bár Vona Gábor már 2013-2014 környékén elindította az úgynevezett néppártosodást, a folyamat korántsem fejeződött be, a párt a választásokig még nem csúszott át a baloldalra.

Forrás: Facebook/Vona Gábor

A tagság és a szavazótábor jelentős része ugyanis továbbra is nemzeti radikális nézeteket képviselt, sőt, a párt vezérkarában többségben voltak a nemzeti politikusok. Ez utóbbit mutatja, hogy a Jobbik végül egyik baloldali párttal sem működött együtt, és az összes körzetben saját jelöltet indított ’18-ban.

Ekkor még elsősorban jobboldali témákat próbáltak bevinni a közbeszédbe, igaz, hogy ebben az időben már megjelentek a baloldali elemek is (bérunió stb.) a párt kommunikációjában.

Magyarán a Jobbik a balra tolási kísérletek ellenére alapvetően maradt a jobboldalon, azonban a párt vezetése és tagsága között egyre nőtt a távolság.

Toroczkai ilyen hangulatban tálalt ki titkos háttéremberekről, a pártot eltérítő tanácsadókról, és politikai kalandorokról - beszéde kétségkívül nagyot szólt a szervezeten belül,

sokak számára ugyanis ekkor vált egyértelművé, hogy milyen folyamatok játszódnak le a Jobbikban: röviden az, hogy a pártelit átveri támogatóit és tagjait.

Ezt fémjelezte, hogy a Sneider Tamás-féle új vezetés példátlan módon nem adta ki az azóta a Mi Hazánk Mozgalmat megalapító politikus kongresszusi felszólalását, ami így sokáig elérhetetlen volt a nyilvánosság számára. Nem volt véletlen a titkolózás:

Radnai László ugyanis még a bizonyos jobboldali karakterjegyeitől megfosztott Jobbikban is tájidegennek bizonyult.

Kommunista múltja, SZDSZ-es kitérője, és nagyvárosi karaktere miatt a személye elfogadhatatlan volt egy átlagos jobbikosnak. Vona Gábor tökéletesen tisztában volt azzal, hogy komoly politikai következménye lett volna annak, ha politikai tanácsadója a választás előtt kilép a fényre, ezt pedig bármi áron el akarta kerülni.  Éppen ezért érdemes részleteseben megnézni, ki is az a Radnai László.

Kommunista múlttal a Jobbikba

Ha a száraz életrajzi tényeket vesszük alapul, akkor az 1976-tól 79-ig a Külkereskedelmi Főiskolán tanuló Radnai egy évvel a diploma megszerzése előtt (!) a rendszerváltoztatás előtti külkereskedelmi vállalatnál helyezkedett el.

Ez pedig azért lehet problémás, mert az olajjal és vegyiáruval foglalkozó Chemolimpex a feltételezések szerint titkosszolgálati fedőszervként is működött.

A társaságnál előbb beosztottként, üzletkötőként, később pedig az exportosztály vezetőjeként dolgozott. Fontos aláhúzni, hogy a Chemolimpexnél erős politikai kapcsolatok nélkül senkit nem neveztek ki vezetőnek, hiszen a vállalat erősen a kommunista rendszer felügyelete, és irányítása alatt állt. Ez volt Toroczkaiék legfontosabb támadási felülete a rejtélyes háttérember ellen, akit azzal is megvádoltak, hogy

nagy iratanyagot őriznek róla az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.

Forrás: YouTube

Radnai azonban élből tagadta, hogy korábban valamelyik titkosszolgálatnak dolgozott, és hogy ügynök lett volna. A vállalatban való szerepvállalását azzal magyarázta, hogy már ekkor kiválóan beszélt angolul és németül.

Mindez azonban gyenge válasz a felmerülő kérdésekre: a mai napig nem világos, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a szerepe a politikai tanácsadónak ’89 előtt.

A Chemolimpex után csaknem húsz éven át amerikai cégeknek dolgozott, de ami ennél is lényegesebb a Jobbik, illetve a párt irányváltására nézve, hogy a rendszerváltoztatás után (is) belekóstolt a politikába.

  • Hivatalos életrajza szerint Radnai egy valóságos politikai kalandor: „kezdésként” 1997 és 1998 között az SZDSZ-t segítette tanácsaival;
  • majd 2012 és 2013 környékén átpártolt a Jobbikhoz;
  • hogy aztán állítása szerint 2003 és 2004 között, később pedig 2006-ban a Fidesz stratégiai csapatát segítse. Ez utóbbinak sehol nincsen nyoma, annak viszont annál inkább,
  • hogy 2016-ban visszatért a Jobbikba, ahol nekilátott nagyszabású projektjének: a párt ideológiai semlegesítésének, és az új arcok felemelésének.

Radikálisok kontra irányítható fejek

A mai napig nem tisztázott, hogyan és pontosan mikor került vissza Radnai a Jobbikba: meglehetősen ellentmondásosak az erről szóló információk. Egyes vélekedések szerint Fonyó Károly, Simicska Lajos gazdasági embere kövezte ki számára az utat, ezzel szemben Radnai azt állítja, hogy Vona Gábor hívta be a pártba.

Akárhogy is történt, az tény, hogy

Vona hirtelenjében felbukkant segítője ekkora már bőven készen állt arra, hogy komolyabban belépjen a politikába: a rendszerváltás előtt megalapozott kapcsolatrendszerének köszönhetően dúsgazdag vállalkozóvá nőtte ki magát.

  • Hivatalos életrajza szerint ’83-tól közel húsz éven át amerikai cégeknek dolgozott. A Dow Chemical vállalatnál üzletkötőként, 1988-tól pedig a Dentalcoop Swiss-Hungarian Joint-Venture Ltd. vezérigazgató-helyetteseként. A vállalat neve egyébként feltűnően hasonlít az SGS Swiss-Hungarian Corporate Zrt.-éhez. Ennek a cégnek a tulajdonában áll a Smile Forever Dental Kft., amelynek Radnai 2016-tól egy ideig az ügyvezetője volt.

Csakhogy kiderült, az SGS Zrt.-ben 30 százalékos tulajdonrésze volt annak a Michael Shabtai izraeli–grúz üzletembernek, aki a második legnagyobb letelepedésikötvény-forgalmazó cég tulajdonosa.

Ez különösen kellemetlen volt Radnai számára, hiszen a Jobbik ekkoriban éppen a letelepedési kötvényeket támadta nagy erővel. A jobbikos háttérember ez után kiszállt a cégből, és elmondása szerint megszakította üzleti kapcsolatait Shabtaival.

Radnai egyébként szépen építette magát kommunikációs téren is:

  • ’89-ben 34 éves volt, amikor a Mareco-Gallup International vezérigazgatójának nevezték ki. Ezzel párhuzamosan a Budapest Business School nemzetközi marketing szakán tanult, majd miután befejezte tanulmányait, a Du Pont Conoco Hungary marketingigazgatója, egyben vezérigazgató-helyettese lett (1993 januárja és 1994 februárja között).
  • Ezután a Leo Burnett nevű reklámcég vezérigazgatójának nevezték ki, ahonnan előbb 1997-ben a Havas Worldwideba lépett át (a társaság vezérigazgatója lett), majd 2004-ben a Meanwhile Consulting Ltd. tulajdonosaként bukkant fel.

Ahogy a fentiekből látható, 2016-ra már szokatlanul mozgalmas életutat tudhatott maga mögött.

Márpedig a tehetős, és befolyásos vállakozók szeretnek beleszólni a politikába. Radnai László sem volt ezzel másképp: a pénze, a hatalma, és a hátországa bőven megvolt hozzá.

Radikálisok kontra irányítható fejek

Az sem egyértelmű, hogy mindez mikor történt. Találkoztunk olyan véleménnyel, amely szerint már 2015 végén – 2016 elején megfordult a párt vezetői körében, azonban a hivatalos verzió szerint erre csupán 2016 őszén került sor.  

„A munkát 2016 őszén kezdtem, 2017 márciusáig elkészítettem az összes alapdokumentumot, ami egyrészt a választásig, másrészt az azt követő 15 évre meghatározta volna az irányokat. Tehát nem kampányszakembernek érkeztem, hanem azért, hogy a Jobbik polgári-konzervatív, néppárti jellegét meghatározó hosszú távú stratégiát tegyek le az asztalra”

– így vallott saját szerepéről egy 2017-es lapinterjúban.

Mint szavaiból kiderült, nem sokkal ezt követően felvetésére a párton belül felállították a kommunikációs igazgatóságot, amelynek a vezetője lett. Bár egy párt kommunikációs igazgatója normális esetben rendszeresen szerepel a médiában, Radnairól 2018 júniusa előtt egyetlenegy cikk sem jelent meg sajtóban, még a Jobbikhoz köthető médiumokban sem lehetett találkozni a nevével.

Ez is azt mutatja, hogy Vona Gábor tudatosan eldugta bizalmasát, attól tartva, hogy felbukkanása esetén a párt támogatói elfordulhatnak a Jobbiktól. Magyarán

meglehetősen sok kérdés merül fel Radnaival, illetve a Jobbikon belüli megjelenésével kapcsolatban.

Ismerői egységesen úgy tartják a rejtélyes háttéremberről, hogy a kezdetektől fogva ellenszenvvel viseltetett a párton beüli radikális szárnnyal szemben. Ez pedig szerintük jól érzékelhetően kihatott a személyválasztásaira és a döntéseire.

Ebből egyébként nem is csinált különösebb titkot: egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy a Vona-féle pártvezetésnél kezdeményezte a kiszólogató radikálisok, elsősorban Toroczkai és Morvai Krisztina kirúgását.

Feltűnő, hogy a Radnai-érában a radikálisok arcai politikai súlyukhoz képest jóval kevesebbet szerepeltek a pártsajtóban és a Simicska-médiumokban a parlamenti választás előtt.

Állítólag ő intézte el Vonánál, hogy az akkor alelnöki tisztségben lévő Toroczkai Lászlót tiltsák el a médiaszereplésektől, mondván, személye kártékony a párt új imázsára.

Mindenképpen fontos eleme a történetnek, hogy a volt kommunikációs igazgató szerette az irányítható, és az „ideológiailag mozdítható”, friss arcokat. Érdekes megfigyelni, hogy vele párhuzamosan egy ma már jól ismert politikusnak is látványosan emelkedni kezdett a csillaga: Jakab Péterről van szó. 

Öt éve indult a Jakab-akció

Az akkor még csak miskolci önkormányzati képviselőként tevékenykedő politikust nem sokkal Radnai érkezését követően, 2016 szeptemberében nevezték ki a Jobbik szóvivőjének. Egyes párton belüli vélemények szerint összefüggés van a két esemény között,

a háttérember az első pillanattól kezdve tolta előre Jakab Pétert.

 

Tehetségesnek és jó kommunikátornak tartotta, és már 2016 magasságában meglátta benne a lehetőséget. Bár az ekkor még bőszen cigányozó és zsidózó jobbikos politikust ebben az időben legtöbben a párt radikális szárnyához sorolták, volt olyan egykori jobbikos is, aki szerint már ekkor érezni lehetett rajta a „hajlíthatóságot.”

Az mindenesetre tény, hogy Radnai felbukkanását követően megszaporodott Jakab médiaszerepléseinek a száma, és (Mirkóczi Ádám, jelenlegi egri polgármesterrel együtt) pártszóvivőként fontos szerepet vitt a Jobbik választási kampányában. Rendszeres vendége volt a Simicska-féle HírTV-nek, de más sajtófeleületeken is többször megfordult. Nehéz ezt másképp értékelni, mint hogy

a Jobbik jelenlegi elnökének politikai építése már öt évvel ezelőtt megkezdődött.

Jakab többek között ekkor tett szert fontosabb médiakapcsolataira, példának okáért ebben az időszakban ismerte meg Farkas Krisztinát, akiből pártelnökké választását követően szóvivőt csinált.

Csakhogy jött a vesztes választás, ami némileg átírta a forgatókönyvet.

A kegyelemdöfés

Az írásunk elején emlegetett 2018-as tisztújító kongresszus a Sneider Tamás-Gyöngyösi Márton páros győzelmével, és Toroczkai László-Dúró Dóra páros vereségével végződött, aminek következtében nem sokkal később a radikálisok távoztak a pártból. Ezzel a "néppártosodást", a balra tolódást támogató blokk előtt simává vált a terep, elérkezett az építkezés ideje. 

Bár Radnai szereti kicsinyíteni az érdemeit, és a választást megelőző hónapokban valóban némileg háttérbe is szorult, párton belüli befolyása végig megmaradt - olyannyira, hogy hatalmát sikerült átmentenie az új elnökségre is, ráadásul nem kis bravúrral.

Az új elnök, Sneider Tamás ugyanis nem igazán pártolta a szakértő ismételt felemelését, aki egy kompromisszumos megoldás eredményeképpen végül vezető pozíciót kapott a Jobbik parlamenti frakciójába becsatornázott „stratégiai bizottságban”.

Ahogy nevéből is kikövetkeztethető, a szervezetnek fontos szerepe volt és van a párt politikai-kommunikációs stratégiájának és irányvonalának kialakításában. A Radnai-féle bizottság egy idő után látványosan elkezdte erőltetni a baloldalhoz való közeledés politikáját. A párt múltjával szembemenve többek között olyan javaslatokat fogalmazott meg, miszerint háttérbe kell szorítani a nemzeti témákat, és rá kell hajtani a baloldali szavazókra. Ma már jól látható, hogy ez az irány győzött: az egykori radikális párt megtagadott mindent, amiért egykor harcolt.

A sokak által gyengekezűnek és jellegtelennek tartott Sneider erősen elkalkulálta magát, hiszen

időközben Radnaiék egy második hatalmi központtá nőtték ki magukat a Jobbikon belül, több témakörben is átvéve tőle az irányítást.

Jól mutatja a helyzet abszurditását, hogy Sneider még bőven elnök volt, amikor a háttérben Radnaiék megkezdték, pontosabban folytatták Jakab Péter építését.

A parlamenti mandátumot szerző miskolci politikus látványos, és egyben provokatív médiaakcióival hamar a pártelnök lehetséges kihívójává vált.

Érdemes megfigyelni, hogy a pártsajtó folyamatosan kezdett elmozdulni Jakab irányába: akármilyen hihetetlen, a hivatalban lévő pártelnök kevesebbet szerepelt a Jobbik legfontosabb fórumain, mint újdonsült „médiasztárja.” Már ez is azt jelezte, hogy hamarosan politikai fordulat fog bekövetkezni a pártban.

Mindeközben a Jobbik színtelen-szagtalan politikát vitt a tisztújítást követően, ami a közvélemény-kutatási adatokban is meglátszott. Így fokozatosan kezdett fogyni a levegő Sneider körül, aki a kegyelemdöfést az európai uniós választás estéjén kapta meg.

A Jobbik ugyanis régóta nem szerepelt ilyen rosszul: alig több mint 6 százalékos eredményével a negyedik helyen végzett a pártok versenyében. A csúfos eredmény következtében az elnökséggel egyetemben kénytelen volt lemondani tisztségéről.

A Radnai-kör ezt követően élesítette a Jakab-tervet, és előkészítette a politikus pártelnökké választását mind a médiában, mind a párt parlamenti képviselőcsoportjában.

Sneider keze ekkora már meg volt kötve, igaz, ezt elsősorban magának köszönheti. Gyenge politikai felismerőképességének „köszönhetően” olyan erőcsoportok megerősödéséhez asszisztált, amelyek egyértelműen az ő eltávolításán, Jakab Péter pozícióba helyezésén, és a Jobbik balra tolásán dolgoztak. Mire feleszmélt, már késő volt: egy jól előkészített puccs következtében politikai értelemben kivégezték.

Kifejezetten ritka ez a ’89 utáni magyar politika történetében: a párt médiaelitje „kicsinálta” a párt politikai elitjét. Ebben kulcsszerepe volt Gyöngyösi Márton elnökhelyettesnek, aki ráérezve a változó erőviszonyokra, kihátrált felettese mögül, és átállt a másik, Jakab Péter vezette csapatba.

A történet vége ismert: Jakab Péter vezetésével a Jobbik mára Gyurcsány Ferenc legfontosabb és legszorosabb partnere és kiszolgálója, és múltját megtagadva mellőzi a nemzeti témákat. Radnai László ebben vitathatatlanul győzött, hiszen volt kommunistaként Gyurcsány Ferenc vonzáskörzetébe lökött egy nemzeti radikális pártot.