- Új sorozatot indít a Kontra, amelyben lerántjuk a leplet az Európai Unió luxemburgi székhelyű Bíróságának tagjairól, illetve a gyakori hatáskörtúllépéseikről. Feltárjuk a papíron „független” bírák kötődéseit különböző, magukat civilnek állító szervezetekhez, külön kiemelve a Soros György amerikai milliárdos Nyílt Társadalom Alapítványa által támogatott NGO-kat. Kimondjuk a nyilvánvalót, miszerint sok esetben nem jogi, hanem politikai alapon hoznak döntéseket, mégpedig kettős célból. Egyrészt különböző, a Soros-féle NGO-k által támogatott progresszív ügyeket próbálnak meg felkarolni, ennek kiváló példája a Coman–Hamilton ügy, amely alig burkoltan a melegházasság és az úgynevezett „LMBTQ-jogok” az egész Európai Unióban való elismertetésére irányul.
Másrészt a Bíróság a meghiúsult európai alkotmányozás után célul tűzte ki a föderalizmus előmozdítását. Ennek következtében pedig a luxemburgi testület ma a leginkább föderációpárti uniós szervnek számít. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a 2022. január 28-án közzétett Szamizdatjában ezt a helyzetet a következőképpen jellemezte: „mára a bíróság ambíciói tovább nőttek. Kinevezte magát az európai föderációs törekvések zászlóshajójának” […] A bíróság számára a minél szorosabb európai integráció célja minden más szempontot és értéket megelőz. Ők úgy gondolják, hogy a bírók és a bíróság a politikai döntéshozók helyébe léphet. Ők úgy gondolják, hogy nemcsak alkalmazzák a jogot, de alkothatják, fejleszthetik is. Ők úgy gondolják, rákényszeríthetik a tagállamokat, hogy az integráció következő fázisába lépjenek. Ők úgy gondolják, hogy az uniós intézmények gyámsága alá helyezhetik a tagállamokat azokon a területeken, ahol az uniónak nincsenek hatáskörei. Ők úgy gondolják, hogy ennek érdekében költségvetési zsarolás is bevethető.”
Orbán Viktor ez utóbbi kapcsán a jogállamisági vitáról szóló, Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatos február 16-án várható döntésre célzott.
A Bíróság a föderalista törekvéseit az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő, „ever closer union”, azaz „egyre szorosabb unió” elvével támaszthatja alá, amely Charta a Lisszaboni Szerződés óta a Szerződések mellékletét képezi. Ez viszont ellentétben áll a tagállamok nemzeti szuverenitásával, egyfajta hadüzenetnek tekinthető a nemzeti szuverenitás elvével szemben.
A luxemburgi testülettel kapcsolatosan ugyanakkor felvetődik a kettős mérce gyanúja is. A Bíróság elnöke, Koen Lenaerts ugyanis 2020-ban kijelentette, hogy a német alkotmánybíróságnak az európai közös jogot felülíró döntése nem precedensértékű, tehát Magyarország és Lengyelország nem követheti a német példát, mert az szerinte jogellenes lenne.
Kicsoda Koen Lenaerts?
Az Európai Unió Bíróságának honlapján szereplő információk alapján Koen Lenaerts 1954-ben született a belgiumi Mortselben. A neve, illetve születési helye alapján belgiumi holland, azaz flamand etnikumú. A belga Leuveni Katolikus Egyetemen és az amerikai Harvard Law Schoolban hallgatott jogot.
1984-ben René Joliet bíró kabinetjének jogi referenseként lett az akkor még az Európai Közösségek (EK) Bírósága (Court of Justice of the European Communities, CJEC) nevet viselő intézmény munkatársa. E tisztséget 1985-ig látta el, majd 1986 és 1989 között ügyvéd volt Brüsszelben. Az Európai Közösségek újonnan létrehozott Elsőfokú Bírósága megalakulásának napján, 1989. szeptember 25-én az említett bíróság bírójává nevezték ki.
Az Elsőfokú Bíróságnál ellátott több mint tizennégy éves szolgálatot követően 2003. október 7-én az Európai Unió Bíróságának bírája lett.
A bírák két egymást követő alkalommal tanácselnökké, majd a Bíróság elnökhelyettesévé választották, amely tisztségeket 2006. október 9-től 2012. október 8-ig, illetve 2012. október 9-től látja el.
2015. október 8-i megválasztása óta az Európai Bíróság elnöke.
A Politico európai kiadása a tavalyi év végén, 2022-re vonatkozóan ismét elkészítette a legbefolyásosabb európaiak listáját, Lenaerts bíró pedig a 7. lett a „cselekvő” kategóriában.
A ceu-n tartott előadást
Koen Lenaerts 2016. május 18-án Soros György budapesti egyetemén, a CEU-n tartott előadást az Európai Unió Bíróságának jövőjéről.
Az előadásában egyértelműen föderalista álláspontot fogalmazott meg. Szerinte a közös piac fogalma már egy elavult dolog, „bár az angolok még most is a »közös piac jogának« hívják az EU-jogi tárgyakat az egyetemen, azok az idők már rég elmúltak, mikor az EU-jog ebben merült ki...”
Az előadás további részében Lenaerts még egyértelműbben fogalmazott, „az EU-jog szerepe mindenesetre elvi értelemben is megváltozott: a közös piac joga helyett jogforrás lett. Az Európai Bíróság elnöke azt is kiemelte: az EU-jog sokkal inkább be van ágyazva a tagállamok jogába, mint fordítva, hiszen a tagállami jogrendszereken keresztül érvényesül. Magyarországon az EU-jog magyar jog, Belgiumban meg belga”. A jogalkotás területén ismét kihangsúlyozta föderalista álláspontját, szerinte
az EU-jogra a nemzeti jogok egy plusz dimenziójaként kellene tekinteni, nem pedig egy különálló valamiként a tagállam és az EU viszonylatában. Az EU és a tagállamok között szimbiózis van, nem elkülönültként kell rájuk tekinteni.
Mindezek alapján a tagállamok nemzeti szuverenitása számára nem sokat jelent.
Kettős mérce: az Európai Bíróság elnöke szerint a magyarok és a lengyelek nem tehetik meg azt, amit a németek
Az Origo 2020 májusi cikke alapján Koen Lenaerts egy holland lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy a német alkotmánybíróságnak az Európai Központi Bank tevékenységével kapcsolatos, az európai közös jogot felülíró döntése nem precedensértékű, tehát Magyarország és Lengyelország nem követheti a német példát, mert az szerinte jogellenes lenne. Az Index szemlézte ezt a részt:
Lenaerts: Ha egy tagállam nem tartja be az európai ítéleteket, akkor más tagállamok ezt soha nem használhatják ürügyként a szabályok be nem tartására. Ellenkező esetben az első tagállam, amely figyelmen kívül hagyja a határozatot, szétfoszlatja a teljes európai jogrendet.
Holland újságíró: Tehát Lengyelország vagy Magyarország nem mondhatja: Karlsruhe után nem fogadjuk el a luxemburgi ítéleteket sem?
Lenaerts: Pontosan.
A német alkotmánybíróság döntésének magyar szempontból a tranzitzónákról hozott luxemburgi bírósági ítélet kapcsán volt akkor jelentősége. Ugyanakkor Koen Lenaerts nyilatkozata felvetette annak a gyanúját, hogy a keleti tagállamokkal, különösen Magyarországgal és Lengyelországgal szemben kettős mércét akarnak alkalmazni.
Vagyis nyíltan kijelentik: amit Németországnak szabad, azt Lengyelországnak és Magyarországnak nem.
Az Összeférhetetlenségi ügye
Egy közelmúltbeli, a francia Liberationban megjelent cikk az Európai Unió Bíróságának bírói, többek között Koen Lenaerts és az Európai Néppárthoz (EPP) köthető prominens uniós tisztviselők körében megnyilvánuló állítólagos összeférhetetlenségről, valamint befolyással való üzérkedésről számolt be.
A francia sajtóforrás alapján a Fidesz és más konzervatív pártok EP-képviselői meghallgatást kezdeményeztek többek között Koen Lenaerts ügyében is az Európai Parlamentben.
Szerintük összeférhetetlenséggel és befolyással való üzérkedéssel kapcsolatos botrányban lehet érintett a Bíróság belga elnöke is. A kezdeményezésben az áll, hogy „az EPP által dominált Bizottság a Lengyelországgal és Magyarországgal szembeni, jogállamisággal kapcsolatos vizsgálatokra vonatkozó – politikai indíttatású – döntéseiben a Bíróság ítéleteire támaszkodott. Másrészről mind a Bizottság, mind a Bíróság egyre kritikusabban fogalmaz a korrupcióról szóló értékeléseiben az olyan országok esetében, mint Bulgária, Románia és Szlovénia”.
A konzervatív politikusok a következő két kérdésre szeretnének válaszokat kapni:
- Mindezek alapján részt vettek-e a Bíróságnak a cikkben említett bírói bármely, Lengyelországgal és/vagy Magyarországgal szembeni jogállamisági vizsgálattal kapcsolatos bírósági ítélet meghozatalában?
- Ha igen, akkor mely konkrét ítéletek meghozatalában vettek részt, és ezek közül melyek szolgáltak alapul a Bizottság azon döntéséhez, hogy folytatja a Lengyelországgal és Magyarországgal szembeni úgynevezett jogállamisági mechanizmust?
Az kezdeményezést 2021. december 12-én terjesztették elő, és az EP válaszadási határideje 2022. március 11.
Lenaerts bíró nem csupán a jog területén föderalista elkötelezettségű
Öt jelentősebb ügyben hozhatott elmarasztaló ítéletet Magyarországgal szemben
A Bíróság elnökeként Lenaerts bíró neve a következő, Magyarországot elmarasztaló ítéletekben szerepel:
- A civil törvény ügye – 2020. június 18-án kihirdetett ítéletben a Bíróság Magyarország ellen foglalt állást.
- A CEU ügye – 2020. október 6-án kihirdetett ítéletben a Bíróság elmarasztalta Magyarországot.
- A tranzitzónák ügye – 2020. december 17-én kihirdetett ítéletben a Magyarország ellen állást a Bíróság, ennek értelmében a kormány fel kellett számolja a tranzitzónákat.
- A szavazatszámlálás kérdése – a Sargentini-jelentést követően Magyarország beperelte az EP-t, mivel a kétharmados többsége a parlamentben csak úgy volt meg, hogy a tartózkodásokat nem számolták bele. A Bíróság,2021. július 3-án úgy határozott, hogy elutasítja a magyar keresetet, és az EP-nek ad igazat.
- A biztonságos harmadik országok ügye – 2021. november 16-án kihirdetett ítéletben a Bíróság elmarasztalta Magyarországot.
Lenaerts elképzelései a Bíróság jövőjéről: föderalizmus minden eszközzel
Koen Lenaerts 2021 decemberében adott interjút a Politicónak.
Kifejezetten negatív felhanggal többek között ezt mondta az újságíróknak:
„az Európai Unió Bíróságának az autoritását és az európai uniós jog elsőbbségét számos tagállamban megkérdőjelezték, nemcsak politikusok, hanem egyes alkotmánybíróságok is. Ez egy rendkívül súlyos helyzetet eredményezett, amely aktuális formájában veszélyezteti az európai projekt fennmaradását”.
A German Law Journal 2020 januári számában Lenaerts megjelentetett egy cikket, amelyben amellett érvel, hogy „a jogállamiságon keresztüli integráció” határozza meg, amit az Európai Unió képvisel.
Az érvelése alapján az európai integráció csak akkor valósulhat meg, ha az uniós intézmények és a tagállamok is tiszteletben tartják a „játékszabályokat”.
Ez lényegében azt jelenti, mind az uniós, mind a nemzeti hatóságok elkötelezettek kell hogy legyenek amellett, hogy a bíróságok mondhassák ki a végső szót abban a kérdésben, hogy megsértették-e a jogállamisági szabályokat.
Szerinte ugyanis a bíróságok feladata uniós és nemzeti szinten is az, hogy betartassák a jogállamiság szabályait az egész EU-ban.
„A jogállamisággal kapcsolatos folyamatban lévő ügyek fényében nyugodtan kijelenthető, hogy a Bíróság hamarosan tovább fogja tisztázni azokat a garanciákat, amelyeket az uniós jog megkövetel ahhoz, hogy egy nemzeti bíróság független legyen, vagy független maradjon” – írta Lenaerts.
Ez – szerinte – pozitív fejlemény, mert lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy megszilárdítsa az uniós bírói védelmi rendszer alapjait. Amikor a Bíróság úgy ítéli meg, hogy egy nemzeti intézkedés összeegyeztethetetlen a bírói függetlenség elvével, feltétlenül szükséges, hogy az érintett tagállam végrehajtsa az Európai Bíróság ítéletét, mert ez is kifejezi az EU melletti elkötelezettséget.
Leegyszerűsítve: Lenaerts véleménye alapján az adott tagállamot tulajdonképpen az általa vezetett Európai Bíróságnak kellene megvédenie saját magától. Ez azonban semmibe veszi a nemzeti szuverenitás elvét.
Lenaerts szerint ma az integráció történetének meghatározó pillanata előtt álluk. Következésképpen ki kell állnunk az általunk vallott közös értékek – mint például a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok – mellett. Éppen ezért meg kell őrizni a bírói függetlenség elvét, hogy az EU a „demokráciák uniója”, a „jogok uniója” és az „igazságosság uniója” maradjon. „Ha az európaiak következő generációja új távlatokat kíván felfedezni egy egyre szorosabb Unióban, ahol a polgárok továbbra is élvezhetik az egyéni szabadságukat, akkor a jogállamiságon keresztüli integráció az egyetlen követhető út” – zárta cikkét a Bíróság elnöke.
Ennek kapcsán magától felvetődik a kérdés: Lenaerts mégis mennyire tarthatja tiszteletben a tagállamok függetlenségét, hiszen minden egyes megnyilvánulásából folyamatosan azt észlelhetjük, hogy valamennyi jogi és joginak álcázott politikai eszközzel a saját ideológiai berögződését, a föderalizmus ügyét kívánja előmozdítani.
Tehát a föderalizmus versus szuverenitás kérdéskörében a Bíróság egyértelműen és határozottan elkötelezte magát az egyik oldalon. Ilyen körülmények között nem lehet a szó klasszikus értelmében függetlenségről beszélni.
2021 novemberében, Hágában Lenaerts egy előadást tartott, mely az „Alkotmányos kapcsolatok a jogrendek és a bíróságok között az Európai Unión belül” címet kapta. Arról beszélt, hogy a Bíróság autoritása ellen számos ügy kapcsán „támadást intéztek” a tagállamok, ahogy az uniós jog elsőbbsége tekintetében is, nemcsak a politikusok és a sajtó, hanem a nemzeti bíróságok előtt, sőt egyes alkotmánybíróságok is. Véleménye alapján ez rendkívül súlyos helyzetet teremtett, amely alkotmányos válaszút elé állítja az Uniót.
Szerinte nem túlzás azt állítani, hogy a jogállamiságon alapuló Unió alapjai veszélyben vannak, és az európai projekt jelenlegi formájában való fennmaradása forog kockán.
A valóság ezzel szemben az, hogy Koen Lenaerts és az általa vezetett Európai Bíróság intézett támadást a tagállamok nemzeti szuverenitása ellen, teljes mértékben alárendelve a Bíróság döntéshozatali mechanizmusát a föderalizmus elvének.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a Bíróság számára a jogállamiság csupán eszköz a föderatív elképzelések megvalósításához. Magyarán: az ideológiai szempontoknak rendelik alá a döntéshozatalt, tehát: elfogultan ítélkeznek a szuverenitással kapcsolatos ügyekben, különös tekintettel Magyarországra és Lengyelországra.
Orbán Viktor legutóbbi szamizdatját idézve:
„A bíróság elnöke szerint a luxemburgi bíróknak nem is az előttük fekvő ügyről, hanem az európai integráció jövőjéről kell határozniuk. Másutt azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az ítélet az integráció következő fázisának alapjául szolgál majd”.
