Tavaly decemberben a belga Charles Michel által elnökölt Európai Tanács (EiT) egy ismert nyugati jelenség kapcsán hagyott jóvá nyilatkozatot, mégpedig az Európában egyre gyakrabban előforduló antiszemitizmussal összefüggésben. A Tanács megfogalmazása szerint az antiszemitizmus elleni küzdelem olyan horizontális kérdés, amely helyi, nemzeti és európai szinten is különböző kormányzati és szakpolitikai szinteket érint, és ezért az antiszemitizmussal kapcsolatos ismereteket minden szakpolitikai területen és feladatkörben növelni kell. Az EiT álláspontja alapján az uniós tagállamok egyetértettek abban, hogy általánosan érvényesítik az antiszemitizmus valamennyi formájának megelőzését és az ellene való küzdelmet, ugyanakkor a testület aggodalmát fejezte ki az ügyben, hogy
„nőnek az európai zsidókat sújtó fenyegetések, és hogy – különösen a Covid19-világjárvány kapcsán – ismét felbukkantak az összeesküvés-mítoszok, valamint hogy nőtt az antiszemita incidensek és a gyűlölet-bűncselekmények száma is.”
Alaposan megvizsgálva azonban e jól csengő kiállást, az elmúlt hetek-hónapok közéleti eseményeiben tájékozott olvasó hamar arra a következtetésre juthat, hogy mint oly sok uniós intézmény, az EiT is szenved attól a bizonyos politikai amnéziától, ami a Brüsszelben zajló politikai folyamatokat illeti.
Hiszen példának okáért hiába fogalmaz meg a Tanács olyan célokat, miszerint az internetszolgáltatóknak haladéktalanul és következetesen el kell távolítaniuk az illegális gyűlöletbeszédet és a terrorista tartalmakat, ha olyan videók keringenek az európai közösségi médiában, amelyekben egy hivatalosan terrorszervezetnek minősített alakulat, amelynek célja a zsidó állam elpusztítása, épp egy olyan zöldpárti, baloldali képviselőt méltat, aki több ízben is támogatásáról biztosította az erősen antiszemita indíttatású, Izrael elleni politikai bojkottot, a BDS-mozgalmat.
E célkitűzés érdekes módon főként a Nyugati társadalmakban örvend rendkívüli népszerűségnek, ennek okán nem is oly meglepő, hogy többek között a korábban épp a hazánkat álságos módon támadó Holland EP-képviselő,
Judith Sargentini szerepelt e szégyenteljes, antiszemita videóban.
Az alig egy évvel ezelőtti felvétel megléte, úgy tűnik, teljes mértékben elkerülte az EiT figyelmét, amely komoly emlékezetkiesésre utal, hiszen éppen a botrányos videót megelőző hetekben fogadták el a holland parlamentben a Baloldali Zöldek (GroenLinks) által javasolt indítványt, amely Izrael bojkottjára szólította fel az ország vezetését.
A Tanács decemberi megnyilvánulása szerint a holokauszttal, az antiszemitizmussal és a zsidó élettel kapcsolatos oktatás továbbra is az antiszemita előítéletek megelőzésének egyik legfontosabb eszköze, továbbá a bevált gyakorlatok megosztása szintén nagyon fontos a médiatudatosság és az összeesküvés-mítoszok felismerése szempontjából. Közleményéből továbbá kiderül, hogy a tagállamok üdvözlik az Európai Bizottság azon döntését is, hogy prioritásként kívánja kezelni az antiszemitizmus elleni küzdelmet, továbbá kifejezetten üdvözlik az antiszemitizmus elleni küzdelemért és a zsidó élet előmozdításáért felelős koordinátor intézményi alapjának megerősítését is.
Csakhogy ahogyan az antiszemita Sargentini és szélsőbaloldali kollégái kapcsán is igencsak hiányos emlékezőképességéről tett tanúbizonyságot az EiT, úgy a Strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által nemrégiben meghozott, kifejezetten zsidóellenes ítéletét is tulajdonképpen meg nem történtként kezeli.
Mint ismert, az EJEB kicsivel több, mint félévvel ezelőtt, 2020 júniusában döbbenetes határozatot fogadott el egy 2015-ös franciaországi ítélettel szemben, melynek keretében a francia bíróság rasszizmus és antiszemitizmus vádja miatt 11 BDS-aktivistát ítélt el azért, mert egyes bevásárlóközpontokban izraeli termékeket bojkottáló szórólapokat osztogattak, továbbá provokatív ruházatot hordtak.
Az aktivistákat képviselő jogászok a francia bíróság döntése után az EJEB-hez fordultak, s azzal érveltek, hogy hiába provokatív az Izrael elleni bojkott népszerűsítése, az belefér a szólásszabadság gyakorlásába. A testület pedig a Franciaországban több milliós muzulmán kisebbségek miatt egyre nagyobb félelemben élő zsidó közösségek legnagyobb felháborodása ellenére zokszó nélkül helyt adott a panasznak, továbbá a francia kormányt 101 ezer eurós kártérítés megfizetésére kötelezte.
(A szerző a Századvég Alapítvány vezető elemzője)