Erdős Péter, kurva anyád!
– szólt a később leültetett CPG (Come On Punk Group, aztán Coitus Punk Group) underground slágere. De ki volt Erdős Péter, és miért a kurva anyját?
Erdős Péter, az öntörvényű menedzserpápa (leginkább főcenzor) sokat megélt, és érthetően nem hatották meg a később mellőzött vagy kihasznált popzenészek lelki gondjai-bajai: munkaszolgálatosként Borban beszámolója szerint még Radnótival is találkozott, de Erdős (eredetileg Ehrenwald) végül Buchenwaldot is túlélte. Igaz, 39 kilósan. Bár önképzett, meggyőződéses marxistaként már 1945-ben belépett a pártba, az ötvenes években kémkedés vádjával elítélték. Éveket töltött magánzárkában Kistarcsán. 1956-os szerepvállalása, főleg rádiós tevékenysége miatt pedig 1958-ban újra ülnie kellett: a diáktüntetés belügyminiszteri engedélyezéséről szóló hírt – beszámolója szerint – ők kreálták és olvasták be.
Igazából megszámolni is nehéz, hányszor ítélték el a sajátjai. Nem tudták ezzel se megfélemlíteni, se elhallgattatni.
Ahogy ő is mondja egy későbbi videóban: semmilyet.
kapcsolódó
-
Koncz Zsuzsa és Bródy János a Kádár-rendszer után Orbánékat is szeretnék megbuktatni
Erdős Péter: "Koncz Zsuzsa az én első számú favoritom volt... voltak olyan évek, amikor napi 12 órai munkából 4-5-öt Koncz Zsuzsa sikerére fordítottam." Koncz Zsuzsa mindezek után pedig a ház előtt várakozó rendőrautókról képzeleg a Fidesz-kormány alatt, Bródy pedig azon puffog, hogy "ezek ugyanazok". Bárcsak kapnának végre egy esélyt kormányt alakítani!
Még mindig fenntartom, hogy Bródynak, Koncznak és a Neotonnak is voltak tök jó számai – Erdős nem rombolt öncélúan. Általában... De erről később. Persze mit tudjuk mi: simán lehet, hogy Erdősék életműve is olyan, mint a vaníliaöntetes piskótakocka, hogy ez volt, ezt tömték belénk kiskorunkban, és ezért elhisszük, hogy az valami jó kaja, sőt, keressük öreg fejjel is.
Sokan tudják, de mindenképpen meg kell említeni: lánya Hankiss Ágnes volt, unokája Vitézy Dávid. A nőkhöz való viszonyáról számtalan megalapozott pletyka és sztori kering (erről még később), de azért tanulságos, hogy elismert házasságai, kapcsolatai hogy is alakultak:
/Kivel ne fordulna elő hasonló? Fontos volt felakasztani szegény Szűcs Sándort, mert a házasságtörésével rombolta a kommunista erkölcsöt.../
Már visszavonulása után, nem sokkal 1990-es halála előtt azért gondoskodott arról, hogy élete és életműve se maradjon dokumentálatlanul: Acsay Judittal elkészült a Hogyan készül a popmenedzser? című könyv anyaga. Az alábbi rövid felvétel is elég érzékletesen adja át, hogyan látta a tőle függő pályatársakat, művészeket és benne a saját szerepét.
Som Lajos... nagyon sokat támogattam, ő ezt tudja. Majdhogynem barát.
Karesz (Frenreisz)... talán a leginkább képviseli a józan észt az életben, azt, amit én annyira sokra becsülök. Ő lenne az én emberem, holott sose volt az.
(Demjén) Rózsi, hát ő a legnagyobb tehetség a magyar popéletben, de nagyon távol áll tőlem. Sajnálaton kívül mást nem érzek iránta: utálom az alkoholistákat, én magam nem iszom egy cseppet se.
A Katona Klárival nem vagyok jó viszonyban (...) végül is én vittem ki a Yamaha fesztiválra, és ott nagyon sokat ügyködtem, hogy előadói nagydíjat kapjon, ami annál is inkább szép volt tőlem, hiszen az Éva nagydíját kicsit homályosította. Ő nagyon gyanakvó természetű ember, csak úgy süt a gyanakvás a szeméből, bárkivel beszél, és ez egy kicsit rám is...
Kóbor... (...) egy időben kereszteztem is az érdekeit. Nekik talán, az Omegának még ártottam is. Azzal ártottam, hogy nagyon elfogultan támogattam Szörényiéket és a Konczot, és ez szükségszerűen az Omega háttérbe szorításával...
Bródy Jancsi, hát ő egy egyenrangú értelmiségi ember. (...) Csak szövetséges lehet, barát nem nagyon. De azt hiszem, hogy a konkrét kérdésekben mindig szövetségesek voltunk.
Zalatnay Sarolta, hát ő ugye nagyon csúnyán írt rólam a könyvében, de ez nem egyéb, mint annak kényszerű (tényszerű?) igazolása, hogy miért nem volt sikeresebb. Egy nagyon érdekes jelenség a magyar popéletben: a Kovács Kati-Koncz-Zalatnay hármasból ő volt a legnépszerűbb, és az ő lemezeit sose lehetett eladni.
Presser Gábor: ...hát ugye két cezaromániás embernek nehéz együtt dolgozni, ő is egyértelműen cezaromán, és azt hiszem, én se vagyok kevésbé, csak ugye diplomatikusabb Cézárnak jelölöm magamat, mint ő.
Nagy Kati az biztos nagyon gyűlöl, csak nincs módja ezt működtetni, mert senki nem kérdezi meg, nem szokott nyilatkozni (...) nagyon gyűlöl, hát, valami joggal. Amikor a Bors engem elindított, hogy keressek a kőkemény, őszinte rock mellé egy alternatívát, hogy a magyar gyerek választhasson: ne csak a Piramist választhassa (...) Két jelöltem volt: a Kati és a Kerek Perec és a Neoton. (...) Akkor még személyes elkötelezettségem nem volt. A végén a Neotont választottam. (...) Az Ádámot és a Bardóczit nem én csaltam el a Neotonba, ez úgy magától alakult.
Révész Sándor: kölcsönösen nagyon becsüljük egymást (...) ma is boldogan vállalnám, hogy nagylemezt csinálok neki, és sikerre viszem, csak persze enélkül a buddhista hülyeség nélkül, amivel mindig leönti azt, amit csinál az utóbbi években, ezzel nincs mit kezdeni.
Kovács Kati: Az egyetlen, akivel kapcsolatban lelkiismeret-furdalásom lenne, ha lelkiismeret-furdalással élnék és dolgoznék. (...) Olyan nehezen összeférhető, kezelhetetlen, irányíthatatlan. Született tehetség, majdnem azt mondhatnám, hogy zseni.
Szűcs Jutka: az én sztárom volt, ha ilyen egyáltalán létezik. (...) Egy láda pezsgőben lefogadtam Borssal, hogy a Cserhátiból semmi nem lesz, a Szűcs Jutkából pedig sztár.
Koncz Zsuzsa az én első számú favoritom volt... Voltak olyan évek, amikor napi 12 órai munkából 4-5-öt Koncz Zsuzsa sikerére fordítottam.
Bergendy: sok bajom volt, neki is velem, biztos, hogy nagyon nem szeret. Egy alapvető bajom volt nekem a Bergendyvel: egy büdös szót nem értek abból, amit mond... (mondja a raccsolós - a szerk.)
Zorán: egy nagyon klassz ember (...) egy igazi figura ebben a magyar popéletben.
(Szörényi) Leventét hihetetlenül tehetséges embernek tartom, soha nem volt rossz a viszonyunk (...), ő inkább a Hungarotonnal áll szemben, mint velem. (...)
Az önelégült, cinikus geci! Nem is tagadja, hát ilyen világ volt, itt kellett túlélni.
Azt pedig kevesen tudják, és akkor még kevesebben tudták, hogy a fent kiröhögött, utólag, sikertelenségében is megalázott Kerek Perec-es Nagy Kati pedig azóta, 2010-ben szintén elhunyt. Ahogy a feljebb említett láda pezsgős fogadás tárgya, Cserháti Zsuzsa belebetegedett a mellőzöttségbe, és 2003-ban ő is meghalt. Pedig talán pont az ő tehetségét nem kérdőjelezte meg senki – Erdősön kívül.
Talán jobb nem is tudni, hogy kit takarhatnak a zavaros monogramok. Bár Feró, ha már annyira ott volt, legalább visszaidézhette volna, hogy kit is láttak.
Bódy Magdi így emlékezett Erdősre:
Az ex-neotonos, a depresszióba szintén megbetegedő, tönkretett Pál Éva is kísértetiesen hasonló #metoo-élményekről számol be:
És mit nyilatkozik Csepregi Éva, akit a mai napig is rengetegen támadnak azzal, hogy összeállt az ördögi öreggel, és ráadásul a Neotonból is kiszalámizta a többi lányt? Ez olyannyira a kollektív bölcsesség része, hogy már a nyolcvanas években, óvodásként is ezt hallgattuk a nem túl ellenzéki szüleinktől.
Hoppá, Boros Lajos! És persze Bors Jenő, akiről szintén lehetne sokat írni, de azt majd egy másik alkalommal...
Ilyen az élet. Csepregit nem tudom gyűlölni, éppen elegen elvégzik ezt a munkát. Ő felvállalta azt, amit sokan nem tettek volna meg se akkor, se ma: és saját elhatározásából a mai napig kénytelen együtt élni ezzel. Csak megoldja valahogy.
A Holnap hajnalig pedig sajnos ettől jó szám.
