Európa, nyugat, európai értékek, nyugatos szellem és a többi agyonhasznált varázsszó, amelyeknek tartalmáról, illetve hiányáról és meglétéről egy ideje a liberálisok döntenek Magyarországon.
Nekünk, keresztény alapokon álló jobboldali magyaroknak azonban nincs szükségünk arra, hogy bizonygassuk az európaiságunk, hiszen olyan természetes számunkra, mint a levegővétel. Elég, ha bemegyünk az egyik templomunkba és megláthatjuk magunkat Európában, pontosan a helyünkön.
Persze, akik számára a magyar kultúra és a nemzet hagyományai idegenek, azok okkal érezhetik magukat elszeparálva Európától. A senki földjén ugyanis nagyon magányos lehet az élet.
Mi nemzetiek azonban képesek vagyunk úgy látni a magyarságot, mint amilyen valójában: egy nyugati keresztény kultúrkörbe tartozó nemzetnek, amely akkor is minden idegszálával kötődne Európához, ha a Hold sötét oldalára költöztetnék. Ez amolyan zsigeri dolog.
Mi magyarok már régen kiérdemeltük helyünket a kontinens legrégebbi és legkiválóbb népei között, sehova nem kell integrálódunk, igazodni pláne nem.
Egyetlen szempontból lenne szükségünk némi integrációra: gazdasági fejlődésünk érdekében mi is szabadon megtehessük mindazt, amit a nyugati országok. Ha véletlenül az oroszokkal vagy a kínaiakkal támad kedvünk üzletelni, akkor ne kelljen magyarázkodnunk Brüsszelben.
Éppen úgy, ahogy a németeknek vagy a hollandoknak sem kell.
Ne azok oktassanak minket etikus üzletkötésre, akik kirabolták az egész világot, illetve akik fű alatt ma is ott vannak minden aljas alku mögött, amelyeket Afrika vagy a Közel-Kelet kárára kötnek a világban.
Mi, magyarok azonban nem az országhatáraink szerint vagyunk európaiak, hanem mint nemzet. Amikor az ellenzéki pártok megtagadják Erdélyt, Kárpátalját, Felvidéket, Délvidéket, akkor mindig jusson eszünkbe, hogy ezzel az európai örökségünk egy részétől akarnak megfosztani minket. Attól a felbecsülhetetlen értékű kulturális, szellemi vagyontól, amit 1000 év alatt ez a nemzet létrehozott.
A legeurópaibb magyar párt politikai programként tagadja Magyarország és az elcsatolt területek közötti kötődések érvényességét.
Pedig, ha otthonosan mozognának a magyar ügyekben, akkor nem esne nehezükre belátni, hogy példának okáért az egykori Magyar királyság területeinek egyik leginkább európai része Erdély, benne a protestáns fellegvárral, Kolozsvárral. Az erdélyi magyarság nélkül pedig nincs európai magyar nemzet! Mi, nemzeti keresztények azért rendelkezünk egy egészségesebb európai tudattal, mert értjük ezt.
Mikor néhány hete hazajöttem Kolozsvárra és elsétáltam a Biasini szálló előtt, akkor eszembe jutott, hogy ezen a földön egykoron olaszok, németek, angolok, hollandok, franciák, vetélkedtek azért, hogy megvethessék a lábukat. Nem úgy, mint a gyarmataikon, hanem itt akartak letelepedni, családot alapítani, a közösség tagjává válni. Az egykori olasz vívómesternek nagyszerűen sikerült.
Erdélyben élt és térített Matthias Vehe Glirius is, ő volt az a német reformátor, aki addig reformált, amíg át nem tért a zsidó hitre. Ott bábáskodott a szombatos vallás megalapítása körül is Péchi Simon társaként. Bár úgy érzem, hogy teljesen szükségtelen volt a buzgalma, azonban kétségtelenül jelentős hittérítőt tisztelhetünk személyében. Erdélyi tevékenységének eredménye lett a székely szombatosok közösségének létrejötte. Amúgy a fejlett nyugatra való visszatérése után letartóztatták.
Ezek a németek amúgy nem voltak mindig ilyen nyitottak, mint manapság.
De ha már a reformáció szóba került, akkor a vallási versengés mellett meg kell említeni, hogy az 1568-as tordai országgyűlés teremtette meg elsőként Európában a vallásszabadságot. A bevett vallásokat szabadon gyakorolhatták és terjeszthették a fejedelemség területén. Ezzel a népek és vallások egyenjogúsága irányába jó nagyot lépett előre a világ. Ez azért eléggé európai dolog. Már, ha a kereszténység és annak terjesztése még eurokonform holminak számít.
Hogy a katolikus egyház se maradjon ki a sorból, az erdélyi püspökséget Szent István hozta létre, amelynek Gyulafehérvárt tette meg központjául. Kereszténység nélkül sem Európáról, sem Magyarországról nem beszélhetünk, Gyulafehérvár pedig európai kötödéseink egyik biztosítéka volt a múltban, és az a mai napig is. A gyulafehérvári püspökség élén ma is magyar főpap áll. A püspökség területén pedig rengeteg érték található, amelyek a magyar nemzetet illetik. Többek között a a Codex Aureus, amelyet szakértők 25 millió dollárra becsültek, amikor Románia felajánlotta fedezetként egy állami kölcsön felvételéhez.
Most vagy a herceg, vagy a legeurópaibb párt érti félre az európaiságot.
Az angolok kapcsán meg kell említeni, hogy Körösi-Csoma Sándor állította össze az első tibeti-angol szótárat. A székely kutatót a Royal Asiatic Society is a tagjai közé hívta. A magyar baloldalnak azonban félek ez nem lesz elég. Talán, ha lenne valami transzi vonal a történetében, egy férfi szerelem vagy valami. Bár a székely származás miatt akkor is kérdéses az európaisága. Nem mellesleg olyan köldöknézegető megnyilatkozások fűződnek a nevéhez, mint:
„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”
Székelyként Magyarországot nevezte hazájának és a magyar nemzet tagjának vallotta magát. Ebből a fajta forrófejű magyarkodásból már egyszer baj származott Európában. Amúgy meg mit kutakodott a magyarok eredete után? Mi volt ő tulajdonképpen, Kásler Miklós?
Barabási Albert László is székely, és éppúgy kutató, mint Csoma Sándor. Barabási azonban nem a keleti nyelveket, a tibeti kultúrát, a buddhista szent szövegeket, és a magyarok eredetét kutatja, hanem a hálózatokat. Amíg nem derül ki, hogy a matematika a fehér felsőbbrendűség fegyvere az elnyomásban, addig maradhat.
A királyi családokhoz visszakanyarodva meg kell említeni, hogy nem csak az angol királyi család ragaszkodott Erdélyhez. Luxemburgi Zsigmond, magyar, német, és cseh király, aki nem mellékesen német-római császár is volt, úgy rendelkezett, hogy amikor a lelke visszatér teremtőjéhez, a testét Nagyváradon temessék el. És milyen príma választás az örök nyugalomra a partiumi város, ha székely is lett volna, akkor a sírkövén szerepelne a híres felírat: itt is jobb, mint Luxemburgban. Pláne, hogy halála óta olyan emberek intézik a hercegség ügyeit, mint Jean-Claude Juncker vagy Frank Engel.
A németek kapcsán meg kell említeni, hogy egy Temesvár melletti szász faluban született Herta Müller, a német irodalmi Nobel-díjas írónő is. Volt férjét, Richard Wagnert, szintén Erdélynek köszönheti Európa. Hermann Oberth szintén erdélyi szász volt. Oberth fizikus volt, rakétakísérletekben vett részt, az űrkutatás atyjaként tartják számon. Többek között von Braun is a tanítványai közé tartozott. Ők annak a 600, más források szerint 800 ezer németnek a maradékai voltak, akiket egy korábbi progresszív társaság telepített vissza az őshazájukba.
Szélesebb kitekintésben pedig Erdély adta a világnak Lugosi Bélát, Tarzant, Bartók Bélát, illetve Elie Wieselt is. Ez azért már eléggé nyugat, nem?
Megjegyzem, Elie Wiesel Máramarosszigeten ismerte és szerette meg a magyar kultúrát.
A lista azonban korántsem teljes, mindössze azt hoztam össze egy fogalmazás erejéig, ami eszembe jutott hirtelenül. Erdély a magyarság és Európa tekintetében sokkal fontosabb. Erdély őrzi az európai identitásunk egy jelentékeny hányadát. Arról csak annak terhe alatt mondhatunk le, hogy megfosztjuk magunkat az európaiságunk egy jelentős részétől is. Nekünk magyaroknak otthon kell tudnunk érezni magunkat Erdélyben. Amely bár ezer szállal kötődik Európához, mégis leginkább Magyarországhoz tartozik.