Azt hiszem, a honi média méltatlanul keveset foglalkozott azzal a hírrel, hogy Frank Engelt, a Fidesz véresszájú kritikusát saját párttársai jelentették fel egy csúfos korrupciós bűncselekmény elkövetése miatt.
Milyen ironikus, hogy az a politikus, aki a Magyarországnak járó uniós források befagyasztását követelte, az szakmányban lopta az uniós polgárok pénzét.
Így utólag nem tűnik hitelesnek az a mérhetetlen sok aggodalom Magyarország iránt, ami a felszólalásaiból átjött. Ha meggondoljuk nincs semmi ironikus Engel lebukásában, mindenki számára világos volt, hogy milyen ember a luxemburgi kereszténydemokrata. Az Európai Parlamentben szinte száz százalékig mindenki képben van a képviselők és pártok szennyesével.
Nyílt titok volt az is, csak senki nem tette szóvá, hogy az üzleti adózás etikusabbá tételével foglalkozó uniós munkacsoport munkáját aktívan akadályozták a luxemburgi kormány képviselői. Bebizonyosodott, hogy törvénytelen módszerekkel akadályozták, hogy egy bizottság feltárja a törvénytelen megállapodásokat az Unióban.
Ahogy azt is mindenki számára közismert tény Európában, hogy Engel pártja kormányzás címén adóparadicsommá változtatta Luxemburgot, a félmilliós ország csak Németország segítségével kerülheti el azt, hogy valamelyik illetékes uniós intézmény különösen nagy vagyoni kárt okozó csalás elkövetése miatt úgy számolja fel az offshore paradicsommá váló államot, mint ahogy a kifejezetten bűncselekményekre létrehozott cégeket szokás.
Egy igazságosabb világban nyilvános árverésen egy ingatlanként eladnák az egész országot, a befolyó összegből pedig kártalaníthatnák az áldozatokat.
Persze addig nem történik ilyesmi, amíg Luxemburg sokak perselyeként működik, ahogy Engelnek sem kell az elszámoltatástól tartania, és pártját sem fenyegetik a Néppárton belül azzal, hogy elzárják a csapokat. Ennek egyik oka, hogy Engel pártja is egy csapként funkcionál, amit a multicégek csavargatnak a maguk örömére.
A luxemburgi kereszténydemokraták a Néppárt strómanjai, miközben Engel a LIBE bizottság tagjaként rendszeresen azt követelte, hogy vonják meg hazánktól az uniós forrásokat:
Ha elég erőteljesen fejbe kólintjuk őket, akkor majd azt teszik, amit mi akarunk” – mondta egyszer az egyik LIBE-ülésen.
Az idézett szöveg semmit nem csorbított azon, hogy az Európai Parlamentben Engelt továbbra is egy tőről metszett demokrataként tartották számon, ahogy a jogállamiság csalhatatlan jeleként értékelték azt is, hogy egy politikus azzal fenyegeti meg egy másik ország vezetését, hogy elveszik azok pénzét, pontosabban nem utalják át a jogosan neki járó részt a közösből, ha nem teszi azt, amit egy érdekkör akar.
Engel valóban egy európai értelemben vett kereszténydemokrata politikus volt, nem olyan, mint a Szájer vagy a Fidesz-frakcióban helyet foglaló kívülállók.
Olyannyira európai volt, hogy egy alkalommal azt rótta fel a magyar kormánynak, hogy konzervatív politikát folytatnak, Magyarországon minden a vallásról, a család helyes felépítéséről, és a nemzetről szól.
Ezt pedig Engel nem nézhette tétlenül, ezért olyan meggyőződéses demokratákkal adta össze magát a Fidesz ellenében, mint például a DK.
Engel 2017-ben a Demokratikus Koalíció pártalapítványának budapesti rendezvényén is részt vett, ahol felszólalásában védelmébe vette a CEU-t is. Az esemény után a magyar televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy kvóta szerinti automatikus migránselosztásra van szükség Európában.
kapcsolódó
-
Mi lett belőled Európai Unió? Mi lett belőled Európai Néppárt? - 2. rész
Sorozatunk folytatásában megnézzük, hogy kik is azok, akik az elvileg kereszténydemokrata Néppártban évek óta a Fidesz kizárásán dolgoznak? Most megismerhetjük őket, hogy mennyire keresztények vagy egyáltalán demokraták ezek a figurák.
Engel azonban most szembe kell nézzen egy közepesen kellemetlen vizsgálattal, féltenünk azonban egy cseppet sem kell. Korábbi párttársa, Jean-Calude Juncker annak ellenére is az Európai Bizottság elnökévé válhatott, hogy a korrupció szótári meghatározása mellé illusztrációként kellene használni az arcát.
Érdemes lesz a közeljövőben figyelemmel követni a CDU-CSU agóniáját is. Miközben a szélsőliberálisok kedvéért hátat fordítottak a magyar szövetségeseiknek, addig otthon egyre-másra jutnak felszínre azok a korrupciós botrányok, amelyek jó eséllyel jégre teszik a német kereszténydemokratákat.
Orbán új szövetséget gründol magának Európában, közben a kritikusai szépen lassan darálóba kerülnek. Ámen.
