Május 29.-én nyolcvanéves korában elhunyt Jankovics Marcell, a Nemzet Művésze, Kossuth és Balázs Béla-díjjal kitüntetett magyar rajzfilmrendező, kultúrtörténész, író, politikus, grafikus. Impozáns életpályát futott be,
jó ügyet harcolt meg.
A küzdelem pedig kódolva volt az életében. Nem csak a Marcell nevet örökölte ugyanis az apai nagyapjától és édesapjától, hanem azt is, hogy a kommunizmusban automatikusan osztályidegennek nyilvánították.
- Nagyapja, Jankovich Marcell a magyar parlament tagja volt a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt képviselőjeként.
- Apja banktisztviselő volt, akit 1950-ben koholt vádak alapján letartóztattak, majd életfogytiglani kényszermunkára ítéltek.
- 1956-ban szabadult ki a fogságból, a forradalom vérbefojtása után hatósági felügyelet mellett maradhatott szabadlábon.
A család többi tagját a kisgyerekekkel együtt 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza a fővárosba. Nem követtek el semmilyen törvénytelenséget, azonban a Jankovicsékhoz hasonló családokat azzal akarta megtörni az éppen berendezkedő munkáshatalom, hogy néhány évig fűtetlen ólakba költöztették őket, válogatott megalázásokat és kínzásokat kellett elszenvedjenek. Ez akkoriban bevett pedagógiai eszköz volt a keresztény-reakciós elemek megfegyelmezésére.
Az átnevelés nem sikerült olyan nagyon jól, Jankovics Marcell 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt középiskolába, ott is érettségizett.
A katolikus gimnáziumban szerzett érettségi nem volt az érvényesülés legfőbb garanciája abban az időben, nem csoda, hogy az érettségi után kétszer is jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, mégsem vették fel.
Amennyiben a kommunisták el is nézték volna a bencés neveltetést, családi háttere miatt biztos nem jutott volna túl a rostán. Így történhetett meg az, hogy a kiváló tehetségű gyermek a középiskola után segédmunkásként dolgozott. Az isteni gondviselés aztán a hóna alá nyúlt.
Baráti segítséggel került a Pannónia Filmvállalathoz, ahol előbb fázisrajzolóként kezdett, majd 1965-ben rendezőnek nevezték ki. Három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot.
A tehetség azonban a kommunizmus évei alatt nem jelentett egyet azzal, hogy valaki megbízhatónak számít a hatalom szemében. 1975-ben Oscar-díjra jelölték Sisyphus című filmjét, Küzdők című alkotása pedig 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját.
Jankovics Marcell azonban sem az Oscar-gálán, sem Cannes-ban nem lehetett ott a magyar delegáció tagjaként.
A kádári enyhülés időszakában járunk már vastagon, amikor a politikai vezetés úgy gondolta, hogy Jankovics nem érdemli meg, hogy nyugatra utazhasson.
Egy ilyen családi hátterű alak bármire képes, ha kiengedik a vasfüggönyön túlra!
Az alkotókedvét azonban nem sikerült elvenniük, 1977-ben kezdett neki a Magyar népmesék sorozatnak, amelyet forgatókönyvíróként, rendezőként, tervezőként 2002-ig gondozott. Talán nem túlzás azt mondani, hogy generációk nőttek fel a Magyar népmeséken, amely mára hungarikum lett.
Az ő nevéhez fűződik a Mondák a magyar történelemből című rajzfilmsorozat is, amelyeket 1986-88 között mutatott be a Magyar Televízió. Az utóbbi időszakban szakmai segítséget, tanácsokat adott a Székelyföldi legendárium rajzfilmsorozat elkészítéséhez is.
Senki előtt nem volt titok, hogy Jankovics Marcell egy erősen nemzeti elkötelezettségű alkotó volt, amolyan népi sarjadék. Ez tökéletesen visszatükröződik a munkáiból is.
Gyermekként láttam minden általa készített rajzfilmet. Időnként a Gusztávra indultam iskolába, a Magyar népmeséket és a Mondákat pedig kívülről fújtuk. Megszerettem a magyar történelmet, a múltunkra képes voltam túlzások nélkül büszkének lenni. Mindennek ellenére mégis a Fehérlófia volt rám igazán nagy hatással, a magyarságképemet is sokban formálta a rajzfilm, és annak mögöttes üzenete.
A szkíta, avar, hun s a többi pusztai népek emlékének.”
Akárhányszor néztem meg ezt a filmet, akárhányszor olvastam ezt a néhány szót, mindig végigfutott a hideg a hátamon. A Fehérlófia nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megértettem azt, hogy a kulturális örökségünk nagyrészt már a nyugathoz köt minket magyarokat, azonban van egy másik kötődésünk is, ami rendkívüli gazdagsággal ajándékoz meg minket. Szent István és a Fehérlófia is mi vagyunk.
Nem kell válasszunk a kettő között, nincs vagy-vagy, mi mindkettőt megélhetjük korlátozás nélkül, így vagyunk magyarok. Egy keletről érkezett nemzet, amely a nyugatiak között is az egyik legkiválóbb lett.
A Fehérlófia nem csak az én tetszésemet nyerte el szerencsére. Az 1984-es Los Angeles-i animációs olimpián beválasztották minden idők 50 legjobb rajzfilmje közé, éppen a 49. helyre értékelték.
A BBC 2018-ban 209 nemzetközi kritikus véleményét kérte ki, mit tartanak a legjobb nem angol nyelvű filmnek, és a Franciaországban honos bolgár származású Yoana Pavlova újságíró a Fehérlófiát saját toplistáján a 8. helyre tette.
Igen, a magyar hagyomány, az ősi magyar kultúra képes nemzetközi elismerést aratni. Ezt a tapasztalatot is Jankovics Marcellnek köszönhetjük.
Jankovics Marcell 2003-tól a Fidesz Kulturális Tagozatának elnökségi tagja volt. Ahogy már említettem, nem volt titok, hogy milyen értékrendet vall a magáénak. Ennek ellenére nem akarom kisajátítani Jankovics Marcellt a jobboldal számára.
Az orvosság a betegnek kell, nem az egészségesnek!
Jankovics életműve pedig gyógyszer a magyarság nyavajáira, segít kialakítani bennünk egy egészséges nemzettudatot. Már aki szeretne ilyennel rendelkezni.