A politika földrajzi helyzettől, kultúrától függetlenül könyörtelen szakma. Az ellenféllel szemben tanúsított nagyvonalúság ritka, mint a fehér holló.
Beismerni, sőt, méltatni az ellenkező oldalhoz tartozó szereplők, vagy pártok érdemeit, képességeit, szabályos öngól. Hiszen a politikus feladata nem csak az, hogy meggyőzze meglévő és potenciális támogatóit saját alkalmasságáról, de ennek céljából szükséges a versenytársak inkompetenciáját is hangsúlyozni. Ha a véleményazonosság - például törvényalkotásnál - elvitathatatlan, akkor erre az az általános ellenzéki reakció, hogy a kormány "ellopta" az ellenzéki ötletet, mintha az ötlet kizárólag egy ember fejében születhetett volna.
Néhány kivétel persze azért akad:
1. Ha a politikus, aki ellenfelét méltatja olyan mértékben emelkedik ki a mezőnyből, hogy megítélését nem befolyásolja, időnként megengedheti magának, hogy méltassa egy-egy versenytársát. Így tett például Orbán Viktor is, mikor Hiller István korábbi miniszter történészi kvalitásait dicsérte.
2. Ha egy közszereplő saját táborával szemben olyat nyilatkozik, melyből ellenfelei azonosulással politikai tőkét tudnak kovácsolni, akkor előfordul, hogy átmeneti helyesléssel próbálják erősíteni a vélemény terjedését. Nem meglepő módon ez történt Matolcsy György jegybankelnök néhány nappal ezelőtti bizottsági meghallgatásán elmondott, a kormánnyal szemben megfogalmazott kritikáját követően is.
Matolcsy személye már az első Orbán-kormány óta szorosan kötődik a Fidesz közgazdasági stábjához. Chickán Attila utódjaként ő volt a rengeteg fejlesztés finanszírozását lehetővé tevő Széchenyi-terv megalkotója és a 2010-es kormányváltást követően is nemzetgazdasági miniszteri feladattal bízta meg a kormányfő.
A 2010-2020 közötti töretlen gazdasági erősödésben miniszteri megbízását követően a Magyar Nemzeti Bank elnökeként a sokat gúnyolt unortodox gazdaságpolitika eszközével akkor is elévülhetetlen érdemeket szerzett, ha módszereit az úgynevezett hagyományos közgazdaságtan hívei dehonesztáló és lekicsinylő stílusban folyamatosan támadták. Pedig az eredmények önmagukért beszéltek.
Eltolcsy, Kuszaszem és más hasonló gúnynevek révén is ismerhette őt az ellenzéki sajtó olvasóközönsége, akik egyébként más esetekben kikérik maguknak a hasonló megszégyenítéseket. Kijelenthető tehát, hogy egy, minden korábbinál erőteljesebb, kormányt illető bírálat kellett hozzá, hogy az ellenzéki politikusok és hűséges "függetlenobjektív" sajtója ne leereszkedő gúnnyal kommentálja az MNB elnökének véleményét.
Érdekes módon nem látunk egy balos véleményvezért sem, aki szerint a jegybankelnöknek elment volna az esze, vagy hogy felkészületlen, felelőtlen vezetőként össze-vissza beszélne.
Pedig ez a Matolcsy ugyanaz az ember, akin alig pár éve még elvtelenül röhögtek és gúnyolódtak. Most hirtelen mitől releváns a véleménye?
Vannak továbbá politikusok, akik egyenesen méltatják őt:
Tordai Bence videóját érdemes megnézni, a bizottsági ülésről saját telefonjával készített felvételen látszik, hogy vélhetően ez a beszámoló a legjobb dolog, ami az elmúlt 5-10 évben történt vele.
Tordai szerint a beszéd
"...gazdaság- és politikatörténeti jelentőségű...azt is meg kell köszönnöm, hogy úgy látszik, hogy megtért a józan gondolkodás és a zöld politika talajára..."
Gelencsér Ferenc, a Momentum kétbalkezes elnöke is úgy helyesel, mintha mindig is nagy rajongója lett volna a konzervatív közgazdásznak.
„Igaza van Matolcsy Györgynek, kétharmados fordulatra van szükség, de nemcsak a gazdaságpolitikában, a parlamentben is, mert a kormánypártok ennyire képesek, válságra és rossz kormányzásra."
A baloldal tehát kizárólag akkor helyesel az ellenfeleinek, ha azzal másnak árthat, míg Orbán Viktor megengedheti magának azt is, hogy gesztust tegyen anélkül, hogy politikai hasznot remélne cserébe.
