Puzsér idejekorán befenyítette a politikusokat, ne merészeljen senki a sikerekben sütkérezni, mert a sportolók iránti rajongás filléres hazaszeretet. De tőle már megszokhattuk az elitsporttal szembeni kirohanásokat, igaz, a kultúrában meg csak az elitet szereti, milyen érdekes.
Gyurcsány a Balatonnál őrzi a vizet, mert szerinte azt is kilopják, így nem sok ideje jut tévénézésre, az admin azért kitette a kötelező gratulációt a két vívónak.
Dobrev Klára két bezzegromániázás és a vidéki haknik között megdicsérte az ezüstérmet szerzett Siklósi Gergelyt is, különösen azért, mert a járvány alatt az egészségügyben segített. Nyilván megmelengette a szívét ez a közös pont, hiszen egy alkalommal Klára is vitt vagy húsz maszkot az egyik intézménybe. Igaz, a maradék idejét a járványkezelés aláásásával és - a Karácsony legutóbbi vizsgálatán kiválónak bizonyult - orosz vakcina hiteltelenítésével töltötte.
Jakab Péter is erős távolságtartással kezeli az olimpiát. Egy fotót posztolt eddig, amint húsz centiről nézi ökölbe szorult kézzel Szilágyi Áront a tévében, felveti a gyanút, talán nem csak politikai rövidlátásban szenved. A többi üzenete munkásmozgalmi jellegű, az éhes proletároknak szól, kisember a kisemberekhez.
Fekete-Győr András tartja magát a Nolimpia ostobaságához, ápp a Pride élményben lubickol, ez az ő igazi terepe.
Karácsony Gergely nagyszívű baloldali, ugyanúgy rajong az olimpikonokért, mint az erkélyen termett három csoffadt paradicsomért. Tőle megszoktuk, a szokásos balos spektrumon éli a mozgalmi életet: pride, balkonkertészkedés, cigányok megmentése, plusz bármi értelmetlen és kínos dolog mellé odaáll, csak hozzon valami kis politikai hasznot.
De az ellenzék valódi hozzáállása a magyar sikerekhez a Facebook komentekben mutatkozik meg a maga pőreségében. Hosszú Katinka ötödik lett? Már oda is nyomja a röhögő szmájlit a telex meg a 444 törzsközönsége. Mert nem fújta be a fideszes hátszél, írják, de már régóta fideszbérencezik a világ egyik legkiválóbb úszóját. Röhögtek a vizilabdázók vereségén is, azt is magyarázták, hogy amúgy is rétegsport, ahogy a vívás is. Csak azért nyernek a magyarok, mert nagyon kevesen vívnak. Egyébként is, aki örül az olimpiai sikereknek, az csak Orbán rendszerét legalizálja, ilyet is olvasni.
Ide jutottak. A legaljára.
Mert ide juttatták a közállapotokat az ellenzéki sajtó és az onnan táplálkozó ellenzéki politikusok évek óta tartó sportellenes megnyilatkozásai. A Momentum olimpiaellenes kampányától kezdve a futball folyamatos gyalázásán át a mindennapos testnevelés kiátkozásáig. Mindez történik egy olyan országban, ahol folyamatosan hízunk, egyre több a túlsúlyos gyerek.
Gyűlöletcunami indult, mióta az Orbán-kormány stratégiai ágazattá nyilvánított a sportot, megy a stadionozás, holott a kormányzat rengeteget költött a tömeg- és szabadidős sportokra is, kerékpárutakra, turistaházakra, kikötőkre a Tiszán, tanuszodákra, strandokra, iskolai tornatermekre, lakótelepi edzőparkokra.
A tömegsport azonban - a balliberális egyenlősítési mánia ellenére is, - mindig ki fogja termelni az elitsportot. Mindig lesznek tehetséges gyerekek, akik más tehetségekkel akarnak versenyezni, és arra készülnek, hogy egyszer a dobogó tetején állva nekik játsszák el a himnuszt. Ezeknek a sportolóknak, családjaiknak, az edzőiknek és az őket tisztelő szurkolóknak az örömét akarják relativizálni, csökkenteni, elvenni. Még egy ügy, amit meg kell védeni a gyerekeink számára.