Tele van a hazai és nemzetközi sajtó azzal, hogy várhatóan fasisztoid elemekből álló pártszövetség alakíthat kormányt Olaszországban.
Múlt héten Urusula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke alig burkoltan fenyegette meg az olaszokat, hogy ha nem akarnak bajt maguknak, érdemes lenne a brüsszeli bürokratáknak behódoló kormányt választaniuk.
Most kezünkbe került egy levélvázlat, melyet akár von der Leyen asszony hivatala is írhatott volna. Bár annak hitelességét sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk, így a korrektúrák eltávolítása és minden módosítás nélkül közöljük a rövidesen megalakuló olasz kormánykoalíció pártelnökeinek címzett írást.
Tisztelt Giorgia Meloni Pártelnök Asszony! Tisztelt Matteo Salvini Pártelnök Úr! Tisztelt Silvio Berlusconi Elnök Úr!
Engedjék meg, hogy – bár vegyes érzésekkel és némi udvarias mosoly mögé fojtott acsargással – az elsők között gratuláljak Önöknek a vélhetően szabályos és tisztességes (de eddig egyáltalán nem bizonyítottan csalásoktól mentes) választásokon elért eredményükhöz. Vélhetően az Önök pártjainak szövetsége fog kormányalakítási megbízást kapni, bár őszintén remélem, hogy ehhez a demokratikus erőknek is lesz még egy-két szava, mely feladathoz sok erőt és bölcsességet kívánjak Önöknek!
A választók bizalma nagy kincs és még nagyobb felelősség. Olaszország történelmi léptékben is a mindenkori Német Birodalom az Európai Unió fontos partnere, a szövetségi rendszer megbecsült tagja. Mindenekelőtt ezért szeretném tisztázni azt a rosszindulatú félreértést, miszerint én megfenyegettem az olasz népet, hogy ha nem a germán hegemónia érdekei az európai értelemben elfogadható eredménnyel zárul a választás, akkor esetleg megszűnne a közös munka.
Távolról sem.
A kőszikla ugyanis nem fenyegeti a tenger hullámait, ha jön a dagály. Szilárdan állja a történelem viharait, ahogy tettük mi, németek Berlin ostrománál (egy darabig).
Tudvalevő, hogy Olaszországban meglehetősen sűrűn adják egymásnak mindenféle összetételű kormányok a kilincset, és örömünkre szolgálna, hanem adnának okot rá, hogy idő előtt nyomást helyezzünk Önökreminél tovább lenne módunkban kölcsönösen előnyös munkakapcsolatot ápolni rövidesen megalakuló kormányukkal.
Európa egy színes, sok kultúrából álló, toleráns közösség. Tárt karokkal várjuk a hozzánk érkező, megbecsült vendégeket, akik kemény munkájukkal biztosítják az Unió demográfiai és gazdasági stabilitását, valamint etnikai és kulturális diverzitását. Bízunk benne, hogy Olaszország nemcsak megnyitja kikötőit az Afrika felől érkező szegény, csillogó szemű menekült gyermekeket szállító csónakok előtt, de folyamatos, ingyenes hajójáratokkal biztosítja a migráció erősödését e védelemre szoruló, jámbor emberek Európába érkezését. Egy tisztességes, jó érzésű demokratikus kormány, amely feledtetni akarja fasiszta gyökereit, nem is cselekedhet másképp.
Fontos volna, hogy az új olasz kormánykoalíció első intézkedései között kiálljon az alapfokú oktatásban részt vevő gyermekek LMBTQ-érzékenyítése és felvilágosítása mellett. A legsötétebb időket idézi az a gondolat, amely szerint (ahogy Magyarország például sajnálatosan Alaptörvénybe foglalta) az apa férfi, az anya nő. Bízunk benne, hogy rövidesen megnyugtató módon szabályozzák, hogy az iskolások mielőbb megtanulják a hagyományos nemi és társadalmi szerepeket relativizálni. Nagyon jó lenne elkerülni az ennek hiányából fakadó kötelezettségszegési eljárásokat.
Nagyon nem kellene csatlakozni egyes (meg nem nevezett) futóbolond kelet-európai féldiktátorokhoz azzal, hogy kétségbe vonják az Oroszországgal szembeni szankciós politika létjogosultságát, hatékonyságát. A szankciók működnek, Putyin és gonosz birodalma perceken belül összeomlik, a fázás miatti gázpazarlás pedig dekadens luxus. Hangsúlyozom, nem létszükséglet, hanem csupán luxus. Addig didergünk, amíg az ukrán hadsereg kivégzőosztag elé nem állítja az orosz elnököt a moszkvai Vörös Téren. Mindenki, aki mást gondol, közönséges fasiszta gazember.
Sajnálatos volna, ha a fenti ajánlások figyelmen kívül hagyása okán be kéne vonulnia a német hadseregnek meg kellene vizsgálnunk az uniós pénzek elköltésének szabályosságait, a jogállamiságot és a sajtószabadság állapotát. Önök sem, és mi sem szeretnénk továbbá, ha néhány ezer milliárdnyi támogatást kénytelenek lennénk visszatartani emiatt. Biztosak vagyunk benne, hogy Olaszország továbbra is demokratikus, jogállami keretek között működik majd tovább. Velünk ugyanis nem érdemes b*szakodni, kérdezzék csak meg barátjukat, Orbánt.
Tisztelettel:
U.V.L.
(a fenti levél természetesen 100 százalékban a képzelet szüleménye, mely szórakoztató céllal született)
