Jó esély van arra, hogy a következő fél évben visszafogják a szivárványos meggyőzést Magyarországon. A hazai ellenzék időlegesen "tűzszünetet" tart, az őket segítő „civil” szervezeteket is csendre intik majd.
A részleges visszavonulás oka a választások közelségében keresendő. Taktikai okokból mérsékelniük kell magukat, a magyarok többségének ugyanis irritáló az az erőszakosság, amellyel a társadalmon át akarják erőltetni az LMBTQ jogokról szóló őrületet.
A szilencium persze csak a hazai közéletben aktív csoportokra érvényes, külföldről, az Európai Unió különböző szervei irányából továbbra is pergőtűz alatt tartják az országot annak érdekében, hogy végre a magyarok is szivárványosra cseréljék a nemzeti zászlót.
Magyar ellenállás
A brüsszeli elit ugyanis még nem értette meg azt, amit a keresztény-nemzeti oldal itthoni ellenségei néhány hete megtanulhattak:
a magyar nemzet immunrendszere képes ellenállni a szellemi fertőzéseknek, ezért ha minél inkább erőltetik az LMBTQ témát, a társadalmi ellenállás egyre erősebb lesz, a kormány népszerűsége pedig növekszik.
Fekete-Győr és a Momentum előválasztási szereplése az egyik bizonyítéka annak, hogy a magyar választók - jobb és baloldalon egyaránt - nem vevők arra az ajánlatra, hogy a bizarr szexuális identitások témája bekerüljön a fősodratú politikai diskurzusba.
A Momentum kudarca jórészt annak köszönhető, hogy a LMBTQ csoportok támogatásán túl semmilyen más üzenetük nem volt a magyar társadalom számára. Semmit nem kínáltak, semmit nem ígértek, ami érdekelte volna az embereket, csak a szivárványos zászlót. Ez még a baloldalon is kevés.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyarok nem utálják az LMBTQ embereket, pusztán a különböző szexuális identitások és szokások kérdését magán és nem politikai ügyként kezelik.
Igen, otthon a négy fal között. A parlementbe fontos ügyekkel foglalkozunk.
A témával szembeni totális érdektelenséget jelzi, hogy nemrég „kibújt a szekrényből” az egyik csúnyácska színésznő. Ország-világ előtt bevallotta, hogy leszbikus és együtt él a párjával. A magyar társadalom döntő többségének véleményét három tőmondatban össze lehet foglalni. Kit érdekel? Amúgy ez ki? Mi történt az arcával?
A magyarok viszonyulása nem több, mint helyes problémaérzék, érzik, hogy az LMBTQ csoportok ügye egyszerűen nem fontos. Magyarországon senkit nem ér hátrányos megkülönböztetés a szexuális hajlamai miatt, nem üldöznek senkit, a magyar törvények rendben vannak, a többség egyetért a kormány álláspontjával pedofil ügyben.
Az „LMBTQ törésvonal” nem létezik az országban. Így az ellenzéki pártok is kénytelenek kihagyni ezt a kampányából, ugyanis itthon nem lehet mozgósítani szivárványos zászlóval. Az összefogás pártjai sokkal praktikusabbnak gondolják, hogy Fekete-Győr kiejtése után időlegesen jegelik a témát, ellenzéki siker esetén pedig az emberek megkérdezése nélkül zúdítják a teljes LMBTQ pereputtyot az országra. Mert ez szerintük így demokratikus. Ha valamit az emberek nem akarnak, akkor azt a hatalomból kell rájuk erőltetni.
Még szerencse, hogy 2022-ben nem lesz kormányváltás!
Trükkösen nyomulnak
A parlamenti választásokig időszakos csend következik az LMBTQ témában. Nem jelenik meg új szivárványos termék a propagandapiacon, nem keltenek nagy lármát, mivel minden ilyen akció a kormánynak kedvez. Ami azonban egyszer a közönség elé került, azt nem fogják soha visszavonni.
Nem kerül le többé a polcról a Meseország mindenkié című könyv sem. Dacára annak, hogy egy olvashatatlanul silány termékről van szó, aminek a piaci értéke nulla. Itt marad velünk. Az említett mesekönyv emlegetése nem véletlen. Akinek van gyermeke, az érzékelheti, hogy LMBTQ propaganda szempontjából a gyermekeink vannak leginkább célkeresztben. A szülők – főleg a szexuális kisebbségek ügye irányt érdektelen magyar felnőttekkel – meggyőzése nem mindig egyszerű, azonban a megfelelő korban kezdődő edukáció csodákat tehet.
Mielőtt belelendülnék azonban újra hangsúlyozni kell: semmilyen probléma nincs a szivárvánnyal, a színösszeállítással. A szemnek szép, ez pedig éppen elég ahhoz, hogy szeressük.
Azonban amikor nemrég több játéküzletet is bejártam, hogy játékot válasszak a 11 éves fiam születésnapjára, hosszasan győzködnöm kellett magam arról, hogy pusztán a véletlen műve, hogy szinte az összes játékdobozon, ilyen vagy olyan formában, de szerepel a szivárvány.
Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, nem gondolom, hogy ezt direkt csinálja az összes játékgyár. Egyszerűen követik a trendeket, sodródnak az árral. Aki nem szivárványos, az könnyen gyanúba keveredhet, hogy heteronormatív méreggel veszélyezteti a gyerekek egészséges fejlődését.
Aztán kezembe került a ratyilego. A gyerekeknek szánt termékek között megtalálható az LMBTQ színekben pompázó „Mindenki csodálatos” lego. Persze, a dobozon feltüntették a 18+-t, csakhogy "teljesen véletlenül" a gyerekjátékok között helyezték el.
Ki a célközönsége az ilyen játékoknak? Miért éri meg a gigacégnek ilyesmit készíteni? Ha már marginális kisebbségekről van szó, akkor miért éppen az LMBTQ közösség van abban a kitüntető helyzetben, hogy üzeneteik megjelennek a világ egyik legnagyobb játékgyárának a termékei között? Ráadásul ingyen.
A gyerekjátékokat minden eszközzel próbálják világnézetileg semlegesíteni, például azzal, hogy a keresztet levették a játékautókhoz vásárolható szőnyegváros templomáról. Úgy általában elmondható, hogy a gyerekjátékok világából száműzték a keresztet. Még a lovagi páncélokon sem nagyon lehet ilyet látni. Az LMBTQ propaganda ezzel szemben gond nélkül átjut az ideológiai szűrőn.
A kereszt eltüntetése kapcsán arra szoktak hivatkozni a játékgyárak, hogy nem csak a keresztény családok gyerekeinek készülnek a játékok, ezért vigyázni kell arra, hogy ne sértsék a más vallásúak érzékenységét.
Mekkora meglepetés érné szegény játékgyárakat, ha megtudnák, hogy az LMBTQ propaganda sokkal jobban sérti a „más vallásúak” érzékenységét, mint a kereszt.
Vásárlás közben elgondolkodtam azon is, hogy a megformázott játékfigurák milyen fura mintát közvetítenek a gyerekek felé.
Ken baba, szép hosszú szőke hajjal, hányásszínű pólóban. A karakter sokkal inkább hasonlít az amerikai egészségügyi miniszterre, mint egy valódi férfira. Milyen férfiképet alakít ki egy kislányban az ilyen baba? A lányok számára már évtizedek óta gyártanak mindenféle fogyatékosságot mutató babákat, fiúbabából mégis megmaradt a selyemfiú stílus.
Végül egy olyan játék mellett döntöttem, amelyből tényleg tanulhat a gyermek. Persze nem a transzneműek csodálatos és izgalmas világáról, hanem a Föld élővilágáról.
Azonban az ilyen fejlesztőjátékok kiválasztásánál is érdemes vigyázni. Ha az ember nem elég elővigyázatos, akkor a Kinek az útján nevű sajátélmény játékot viszi haza, a gyermek pedig egy 22 éves roma származású, kerekesszékben élő, leszbikus lány, vagy a szegedi meleg történelemtanár mindennapjaival ismerkedhet meg.
