Miután az amerikai tőzsdespekuláns tavaly nyáron közzétett terve - mely szerint Brüsszelnek egy 1500 milliárd euró értékű, határozatlan futamidejű örökjáradék-kötvény kibocsátásával kellene orvosolnia a koronavírus okozta gazdasági nehézségeket - nem örvendett túl nagy népszerűségnek az unión belül, Soros idén egyenként szólítja fel a kontinens legnagyobb gazdaságaival rendelkező országait, hogy mielőbb hajtsák végre korábbi elképzeléseit.
Emlékezetes, az idős agitátor 10 hónappal ezelőtt azt javasolta, hogy kontinensen húzódó gazdaságok újraindításának érdekében az Európai Unió bocsásson ki úgynevezett örökjáradék-kötvényeket.
Ám ezen értékpapírnak az a sajátossága, hogy a tőkét a hitelező soha sem kapja vissza, azonban az igénylő ezért borsos árat fizet: a kamatot az idők végezetéig vissza kell fizetnie - éppen erre utal a konstrukció neve is.
Soros akkori elképzelése szerint ezt a hitelt Brüsszel az összes tagország nevében vette volna fel, amellyel látszólag gazdasági segítséget nyújthatott volna számukra, azonban valójában egy még szorosabb, kényszer-együttműködésre ítélte volna azokat. Nem is volt meglepő, hogy e kezdeményezés – kiváltképpen azoknál az országoknál, mint például Magyarország, ahol az önrendelkezés egy megkerülhetetlen sarokpontja a nemzeti politikának – azonnali elutasításra került.
A Nyílt Társadalom Alapítványok alapítóelnökének céltudatos lobbitevékenységét hűen érzékelteti, hogy
- januárban, Németország egyik legjelentősebb gazdasági folyóiratában, a Handelsblatt-ban;
- februárban, a brit The Times magazinban;
- majd márciusban a franciaországi Les Echos online felületén
próbálta meggyőzni az olvasókat, valamint a politikusokat arról, hogy meglátása szerint milyen előnyöket hordoz magában egy lényegében olyan hitel, amelytől az igénylő soha sem tud megszabadulni. Mi több, kifejezetten érdekes, hogy az említett kiáltványok, amelyeket Soros a saját kézjegyével látott el, nagy terjedelemben ömlengenek az örökkötvények praktikusságáról, miközben ezen értékpapír veszélyeiről alig találni bennük érdemi információt.
Példának okáért a határozatlan futamidő kapcsán Soros írásaiban elsősorban azt sugallja, hogy mivel a felvett tőkét az igénylőnek soha sem kell visszafizetnie, ezáltal egy, a piaci viszonyokhoz képest már önmagában előnyösebb konstrukcióra tett szert. Csakhogy az amerikai tőzsdespekuláns azt már nem ecseteli részleteiben, hogy egy olyan ország, amely az átlagon aluli gazdasági teljesítménye miatt hitelfelvételre kényszerül, gyakorlatilag milyen hosszútávú perspektívát „vásárol” magának egy olyan törlesztési konstrukcióval, amelytől – az uzsorakamathoz hasonlóan – képtelen lesz fizikailag megszabadulni.
S e ponton érdemes kitérni az ebből fakadó második kockázati tényezőre is, amely a rossz gazdasági teljesítménnyel rendelkező országok kapcsán fokozottan megfigyelhető: a nemzetközi hitelfelvétel előtt, s az után tapasztalt költségvetési szigor közti különbségre. Ugyanis egy végtelenbe vesző lejáratú hitel, amelynek tőkéjét a leszakadó országnak soha sem kell majd visszafizetnie, középhosszútávon felelőtlen, sokkal szabadabb költségvetési politikát eredményezhet, amely akár további adósságspirált vonzhat maga után. Azonban furcsamód ez a kockázati tényező sem került feltüntetésre Soros véleménycikkeiben.
Arról sem esik szó, hogy az az ország, amely határozatlan futamidejű hitelt igényel, gyakorlatilag a saját, jövendőbeli generációjának az örökös autonómiáját és szuverenitását áldozza fel az egy összegben folyósított, pénzbeli juttatások oltárán.
Amennyiben megvizsgáljuk Soros György elmúlt években tett Brüsszellel, a tömeges és kontroll nélküli bevándorlással, valamint a tőzsdespekulációval kapcsolatos nyilatkozatait - amelyek rendre az általa elképzelt határok nélküli, nyílt társadalom elősegítése és a független, erős országok elgáncsolása érdekében születtek -, e kötvények kapcsán utóbb említett, szuverenitás elvesztésével kapcsolatos szemponton biztosít leginkább kontextust annak a ténynek, hogy Soros három hónap alatt már három országnak javasolta ezt a ritka konstrukciót.
Most azonban Európa gazdasági óriásainak kezében van a döntés, hogy szolgalelkűen végrehajtják-e Soros tervét, vagy képesek lesznek-e ellenállni a masszív politikai hátországgal rendelkező tőzsdespekulánsnak. A múlt tapasztalataiból kiindulva, nem sok jóra számíthatunk.
(A szerző a Századvég vezető elemzője)