A szavazatszámláló kollégák nagyon rendesek voltak, olykor felnéztek a telefonjaikból, kedvesen megmutatták, hol van a legközelebbi Starbucks, ha kávét szeretnék inni.
Teljesen normálisnak néztek ki, két kezük volt, két lábuk, két fülük. Néha még pisilni is kimentek, szóval tényleg ugyanolyan emberek, mint mi, vidékiek.
Kora reggel azért nem volt tolongás az urnáknál, jövögettek a sokfogú, ápolt szavazók, de azért Fluor Tomit nem láttuk ott délelőtt.
A belpestiek nagyon érdekes nyelvet beszélnek, hangzásra magyar, csak semmi értelme sincs. De láthatóan kiválóan megértik egymást.
Aztán csak meglepődtem. Rá kellett ébrednem, hogy ők csak írni tudnak, olvasni nem. Ki volt írva, hogy kampányolni tilos, de csak úgy zengett az O1G. Mondom a századiknak: uram, olyan párt nem is indul, ha már kampányol, nem lehetne valaki mellett?! Mire rendreutasított, hogy ő nem úr, hanem férfitestben született nő.
Az asszonyomra duplán megsértődött, hogy gondolom, hogy ő szülőgép, takarodjak ki a nemlétező méhéből, kiabálta. És azt se mondjam rá, hogy hölgyem, mert az tárgyiasítja.
A fene se érti ezeket, jól van, mondtam neki, akkor legyen Önő, így, ez csak nem sértő.
Rajzolni is csak hímvesszőt tudnak, abból viszont sokfélét láttunk viszont a népszámlálási ívek kibontásakor.
Sajnos, meg kell állapítanom, hogy párhuzamos valóságban élnek. Valamiféle visszhangkamraszerű buborékban. Mindenki ugyanazt mondta. Mintha kimosták volna az agyukat.
