Sajnos ma sokkal kevesebb embert érdekel a színház, mint száz éve. A közönség a társadalom szinte minden rétegéből egy szűk elitté redukálódott. Ezen keseregni persze lehet, és dolgozni kell, hogy legalább egy kicsit megforduljon, hiszen mégiscsak a kultúra egyik legősibb hordozójáról beszélünk.
Nem véletlen, hogy a globalista elit mindig elsőként a kultúrát célozza, hiszen ha ezt aláássa, akkor a politikai hatalom is az övé, hiszen ez utóbbit mindig megelőzi a gondolat.
Ez általában sikerül nekik, lásd a belpesti kulturális élet szereplőin, de Erdélyben azért más a helyzet.
Vegyük például a legszembetűnőbb jelenséget, egy igazi bomlasztót, egy vérbeli destruktőrt: Gáspárik Attilát, aki harmadik ciklusa közben dobbantott társulata éléről.
Röviden keretezzük a történetet: 11 éve áll a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház élén, amelynek első felvonása alatt nőttek a jegyeladások és nézettségi adatok, majd ez szépen csökkent, egészen odáig, hogy mára nemhogy néző alig van, de a borzasztó állapotban lévő épületben fűtés sem igen lesz, de előadás sem, ugyanis sorban állnak fel színészei és háttéremberei, ha épp nem kirúgja őket.
Belekezdett a szisztematikus leépítésükbe, a színház infrastruktúrájának fejlesztése helyett pedig a siránkozásba, hogy nincs pénz. Persze amikor pályázni kellett volna, akkor az adatokat „elfelejtette” benyújtani a vonatkozó államtitkárságra…
Kultúra és politika elválasztandó – sokszor hallhatjuk ezt balliberálisoktól, legalábbis amikor a kormány hoz egy-egy kultúrpolitikai döntést. Bezzeg ha ők!
Gáspárik az országgyűlési választásokra készülvén egy petíciót indított, melyben annak átláthatóságát követeli, és amiben elítélik a Fidesz „megosztó” politikáját.
Végighaknizta vele a teljes ellenzéki sajtót, és össze is gyűlt 468 szignó. Az erdélyi magyarok száma 1,28 millió fő. Úgy tűnik, hogy többségük mégsem értett egyet azzal, hogy „mindent leural a félelem”...
És most jön a legérdekesebb! Emlékezzünk: idén tavasszal az átláthatóságért „küzdött”. Nos 2014-ben Parászka Boróka – akivel országos barátok – készített vele egy interjút, ahol Gáspárik többek közt még arról áradozott, hogy milyen csodálatosan sokat tett a szocializmus a színházakért, bezzeg most, és bírálta a nemzeti gondolatot. A Nemzeti Színház vezetője.
Parászka neve ismerős lehet most tavaszról, a levélszavazat-égetős botrányból, amiről kiderült, hogy hatalmas kamu volt és még a román ügyészség is kimondta, hogy csak a sajtónak készült provokációról van szó.
kapcsolódó
-
Erdélyi oknyomozó: a szavazatégetés egy rosszul végrehajtott ellenzéki akciónak tűnik
Óvatosan megégetett szavazólapokat találtak az erdélyi Jedd nevű falu melletti építkezési törmelék lerakóhelyének egyik eldugott zugában. A gyanús körülmények provokációra engednek következtetni, a közvélemény nagyobb része Erdélyben és az anyaországban is tudni véli, hogy ki az elkövető, bizonyítékok azonban eddig nem kerültek elő. Szőke Lászlóval beszélgettünk az ügyet körbelengő furcsa körülményekről.
Nos, ez a botrány egész pontosan március 31-én robbant ki, és előtte kettő nappal (!) Gáspárik azon polemizált, hogy a levélszavazatokkal majd biztos csal az Orbán… 29-én ezt lenyilatkozta, majd 31-én Parászka, a nagy pajtása már posztolta is az „elégetett” ellenzéki levélvoksokat…
Mi persze semmilyen összefüggést nem látunk, ezt az olvasóra bízzuk.
Gáspárik Attila lemondása is beszédes, ugyanis színházigazgatóként nem a közönség felé tette meg a gesztust, hanem a román kormányfőnek címzett levélben. Kinek ki a fontos...
