Pulai András. Van esetleg olyan, aki nem ismeri a nevét? Ő a Publicus nevezetű vérbalos, de „független” közvéleménykutató gittegylet, akarom mondani intézet ügyvezetője, stratégiai igazgatója.
Attól, hogy valakinek, mint jelen esetben Pulai Andrásnak a Jóisten szájat rajzolt az arcára, még nem következik, hogy az abból kibuggyanó összeesküvés elméleteit és végtelenül egy irányba húzó eszmefuttatásait bólogató Jánosként kellene elfogadnunk.
De miért is ez a kitüntető figyelem részemről a személyét illetően? Történetesen Pulai András a saját önvédelmi „indulatbiztosítékomat” és azt feltételezem, hogy másokét is immáron másodszor verte ki tarthatatlan és védhetetlenül cinikus megjegyzéseivel.
Az első alig 3 hónapja történt: ekkor amellett tört lándzsát, hogy a pedofilok szenvedésének művészi ábrázolása szinte kötelező tananyag a szexualitás „sokszínűségének” felmutatásánál. Értem én a nagy gondolkodót. Mégis egy pillanatra időzzünk el közvéleményünk „avatott” kutatójának ezen a kijelentésén.
Szegény „beteg” pedofilok művészi rangra emelt filmes szenvedéstörténeteivel érzékenyíteni, őket szimpatikussá tenni, noch dazu példaként állítani őket ország világ elé, ennél mi sem kívánatosabb Pulai szerint.
Ezt az analógiát követve kérdezem, hogy szerinte esetleg elmebeteg tömeggyilkosokról készült alkotásoknál is helyénvaló a részvétet ébresztő művészi látásmód?
Választ nem várok tőle, de tudatom, hogy azok a mondataim, amelyek a kijelentése kapcsán feltolultak bennem, azok egyáltalán nem nevezhetők szalonképesnek. Hogy ő is értse:
publi©usnak.
A pedofilok általa vágyott filmes szenvedéstörténeteiben egyetlen apróság mintha mégis elkerülte volna kutatónk becses figyelmét. Nevezetesen az, hogy a (pedofilokkal kapcsolatos) érzékenyítő történetek gyermekek nélkül elképzelhetetlenek.
Tehát a filmes dramaturgia szerint, ha ezek a köztörvényes bűnözők a megértésre és elfogadásra szorulók, akkor értelemszerűen a gyermekek jelennek meg úgy, mint szenvedésük okozói. A pedofil „jóság” mellett ők válnak a „rossz” megtestesítőivé, hiszen hamvasságuk, gyermeki tisztaságuk miatt kell ezeknek a „jobb sorsra érdemes” aberráltaknak szenvedni és rejtegetni vonzódásuk tárgyait.
Igen tárgyait, mert a cukrosbácsik számára a gyermek csak beteges, perverz vágyaik kiélésének tárgya, semmi más. Ceterum censeo:
Ép lélekkel megáldott ember nem gondolhat és mondhat olyat, amit Pulai András.
Miután, aki egyszer elveti a sulykot, az hajlamos ezt máskor is megtenni. Így egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy az ATV véleménybuborékjában észt osztó Pulai minapi cinizmusában még a pedofilos szerecsenmosdatására is rátett egy lapáttal.
A kormány kampánystratégiájáról szó szerint a következőket mondta: „látjuk azt, hogy mindegyik oldal keresi a saját témáit. A Fidesz szerintem azért szurkol, hogy legyen egy igazi rendes migrációs nyomás és mondjuk Afganisztánból tényleg induljanak már el azok a menekültek, akiket megígértek nekik még három hónappal ezelőtt és csak nem akarnak elindulni, tehát, hogy ez legalábbis ilyen tömeges százezres milliós nagyságrendben”. Ez igen. „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik” - mondaná Arany János is. A pofátlanságért itt se ment a szomszédba Pulai.
Az a magyar kormány, aki a migrációról vallott álláspontja miatt évek óta az eszét vesztett nyugat szégyenpadján ül, az a magyar kormány, amelyik épp hathatós és következetes cselekedetei következtében még élhető helyként őrzi Magyarországot mindannyiunk számára, Pulai szerint ez a kormány azért szurkol, hogy legyen „egy rendes, igazi migrációs nyomás”.
Amivel aztán Orbán riogathatja a választás előtt a magyar lakosságot, pusztán választási sikerének eszközeként. Megáll az ész. Amikor valakin az elvakult csőlátás ilyen gyógyíthatatlan tüneteket produkál, annál már az orvostudomány is tehetetlen. Lassan mondom, hogy Pulai is megértse:
Csak azért nincs tele Magyarország migránsokkal, mert a kormány nem engedi meg számukra a kontrollálatlan beözönlést.
Ha Pulainak mégis hiányérzete van, javasolnék számára néhány hónap közvélemény-kutatói wellness kiruccanást valamelyik nyugat-európai város no-go zónájába. Végtelenül visszataszító, amikor valaki azokat, nevezetesen a magyar kormányt teszi vicceskedése tárgyává, akiknek többek között saját maga és családja biztonságát is köszönheti a megkergült Európában.
Végezetül, ha már Pulai oly jól tudja, a Fidesz miért szurkol, akkor engedtessék meg számomra is, hogy közkinccsé tegyem, én miért szurkolok.
Remélem, hogy az eddigi színvonal alatti megnyilvánulásai után végre a baloldalon is belátják és csatlakoznak a jobboldal Pulait negligáló véleményformálóihoz és haladéktalanul konszenzusra jutnak abban, hogy Publicus Intézet ide, Publicus Intézet oda, de a közvélemény számára a pulaiandrások megnyilatkozásai sajnos még a publi©usnak tekinthető szint minimumát sem érik el.
A szerző a Madách Színház színművésze
