2020 márciusában elkezdődött a WC-papír, liszt és a száraztészta felhalmozása a háztartásokban, ezzel együtt ugyanezek hiánya a kereskedőknél.
Míg az akkor „nincsmásik” Index nem tudta eldönteni, hogy Eszenyi Enikő tökéletes megsemmisítése vagy a koronapánik felkorbácsolása és terjesztése hoz több kattintást, a 444 pedig már készen állt a legrosszabbra: a német katasztrófavédelem járvány idejére javasolt otthoni protokolljával kezdték ijesztgetni a jónépet. (A germán bölcsességet ismerve a német protokoll alapvetésként való kezelése súlyosbító tényező - a szerk.)
Javaslatuk akkor az volt, hogy érdemes lenne felhalmozni a WC-papírt, folyadékot (itt nyilván azokra a háztartásokra is gondoltak, akiknél az ivóvíz nem volt bevezetve, de a 444-et szélessávon tudták olvasni) meg különböző tartós élelmiszereket, tisztálkodószereket. Szerintük a házipatika feltöltése mellett háziorvosunkkal konzultálva gyógyszerekből is érdemes lett volna hónapokra előre felíratni és kiváltani nagyobb mennyiségeket, iratainkat, tartalékunkat biztonságba helyezve pedig biztosítani családunk egzisztenciális nyugalmát.
Még egy úgynevezett pánikcsomagra is gondoltak.
Ha emlékeznek, ez idő tájt lepték el az emberek a nagyobb üzleteket, bevásárlóközpontokat, különböző kereskedelmi egységeket és kifosztottak mindent, sokszor kenyeret is csak felíratni lehetett az elmebaj miatt. Ugyanúgy hiánycikk volt a finomliszt, mint a higiéniai törlőkendő.
Bár a hírek szerint ekkor az országban még mindössze 9, a kevésbé szerencsés Spanyolországban már több, mint 1000 fertőzött volt, nem átallották megkongatni a vészharangokat.
A legbosszantóbb az egészben az, hogy gyakorlatilag gallyra vágták a teljes kiskereskedelmet, hiszen az emberek többsége a multikat rohamozta meg.
Rengeteg kisboltosnak, büfésnek, vagy családi ábécét üzemeltetőnek kellett trükkökhöz folyamodnia: elkezdődött a házhoz szállítás, valamint a külföldi olcsóbb, silányabb minőségű termékek árulása.
Miután a haladó sajtóban egymást érték a pánikkeltő, hangzatos című riogatások, az embereken kitört a frász, szépen hülyét csináltak mindenkiből, aki hitt nekik.
Szóval 2 percenként új cikkekben agitálták az embereket, majd álnaivan csodálkoztak rá olvasóikra (valójában kiröhögve őket), akik nem hagytak egy zacskónyi lisztet vagy egy fél kocka élesztőt sem a polcokon.
Az már persze a szerencsének és a kormány döntéseinek köszönhető, hogy a víziójukból nem lett semmi: nincs teljes kijárási tilalom, a konszolidáció és viszonylagos nyugalom után nincs készlethiány semmiből. Az idő bebizonyította, hogy érdemes hideg fejjel gondolkozni és nem adni a pánikkeltők szavára.
A történet tanulsága, hogy talán jobb a libernyák sajtóban „hangulatkeltőként" szereplő kormányra hallgatni, mint a valóban hangulatkeltő libernyák sajtóra.
Arról ugyanis egy percig sem volt szó, hogy bezárnak a boltok, és nem lesz budipapír vagy élelmiszer. A mainstream média persze azzal a marketing-szöveggel árulja magát, hogy épp az ilyen helyzetekben van rájuk égető szükség - a valóságban nélkülük sokkal könnyebb lenne.