Megérkezett a 2020 november 18-án, a Project Syndicate nemzetközi véleményportálon közzé tett Soros György kiáltvány első releváns magyar fordítása is a Népszava online felületére. Az írás sok vihart kavart – vélhetően összhangban a szerző szándékaival – az egyébként is sok vitával terhelt Európai Uniós költségvetés ügye körül.
Az angol nyelven publikált írásról számos elemzés készült, azonban
Mielőtt a cikkel magával foglalkoznánk, a teljesség és objektivitás igénye nélkül röviden tekintsük át a szélsőséges érzelmi reakciókat kiváltó, hosszú ideje befolyásos nemzetközi szereplőként működő üzletember karakterét.
Kevesen dicsekedhetnek vele, hogy ismernék Soros valódi motivációit, személyiségét, hiszen az ezerarcú milliárdos előszeretettel dolgozik látszólag egymásnak homlokegyenest ellentmondó ügyekért, célokért.
Pozíciója pr-szempontból a globális politikai-gazdasági színtéren nagyon kényelmes és hatékony. Magyar-amerikai kettős állampolgárként elvileg jogot formálhat, hogy a nyugati civilizáció mindkét fontos érdekszférájában vélemény-, sőt, hatásközpontként tematizálja a folyamatokat. Zsidó származása miatt a vele szembeni kritikák egy része automatikusan minősíthető antiszemitizmusnak, bár ezzel ő szinte sosem él vissza, az ő értékrendjét ingyen, vagy anyagi függés okán szajkózó haladó elit annál lelkesebben alkalmazza vitákat záró argumentumként. (Arról nem is beszélve, hogy Soros legalább akkora „rajongásnak" örvend Izraelben, mint Magyarországon - a szerk.)
Soros a külvilág számára egyszerre rokonszenves emberbarát (filantróp!), mesteri, etikus üzletember, mecánás, vizionárius. A róla kialakult általános kép a visszavonult, nyájas és bölcs üzletember, aki a Soros-tej programtól az afrikai éhezés elhárításán át a CEU ideológiai műhely magánegyetem finanszírozásáig minden eszközt megragad, hogy felhalmozott vagyonát és tapasztalatait a világ jobbítására fordítsa.
Nem kétségbe vonva jótékonysági kezdeményezéseinek eredményeit, kemény, elszánt brandépítési munkájának köszönhetően évek óta sokkal inkább Nagy Jótevőként, mint Nagy Kavaróként jelenik meg, márpedig minden, magára valamit is adó befektető álma, hogy a piaci környezet alakításában tevőleges szerephez jusson.
Kétségtelenül hatékonyabb inkább alturista, mint üzletember köntösben kibicelnie olyan ügyek körül, melyeknél polgárok által választott tisztségviselőknek kéne megbízatásuk szerint döntéseket hozni.
Ne azért ne vegyél orosz vakcinát, mert abban nincs érdekeltségem, hanem bizonyára borzasztó, mert Putyin.
A Nyílt Társadalom koncepciója a számára baráti sajtóban mint egyetemes Jó jelenik meg, amelynek kultúrember számára nincs alternatívája. Számos szerepe közül előszeretettel veszi elő a mindenkor céljai érdekében leghatékonyabban bevethető karaktert, de véleményét többnyire nyíltan, vagy – sokkal gyakrabban – nem bevallottan az ő érdekeltségi körébe tartozó médiumok, közszereplők és csúcspolitikusok közvetítik világszerte.
Mind a mai napig aktív befektető, Warren Buffettel emlegetik egy lapon tőkepiaci teljesítményét. Nagyon is érdekelt benne tehát, hogy pozícióinak kedvezően alakuljon a globális politika és gazdaság.
Lépéseinek, üzeneteinek vizsgálatakor érdemes észben tartani: Soros György egy érdeket képvisel, mindig, minden körülmények között: Soros Györgyét.
Neki nincs főnöke, nem kiszolgáltatott semmilyen hatalmasságnak, ő maga a döntéshozó, a döntések kikényszerítését támogató erő, az általa finanszírozott hálózat pedig a végrehajtó. Nem minden milliárdos tudta, vagy akarta befolyását és vagyonát közéleti színtérre költöztetni, Sorosnak az egzisztenciális stabilitás még 90 éves kor fölött sem elég, elszántan, fiatalos energiával dolgozik rajta, hogy az egész világot saját ízlése szerint formálja.
Átmeneti ügyek, szövetségesek felbukkanhatnak, de a nap végén úgy tologatja a figurákat ezen a világméretű sakktáblán, hogy az általa hasznosnak és/vagy helyesnek tartott változások következzenek be.
„Self-made man"-ként határozott szándékai, céljai vannak, melyet az emberiség 99,999999 százalékánál hatékonyabban képvisel mindenféle ellenőrzés nélkül. Ezek egyeseknek szimpatikusak, másoknak ellenszenvesek, bizonyos érdekekkel találkoznak, sok mással pedig nem.
Nagyon könnyű azzal dobálózni, hogy a konzervatív, szuverenitás-párti politikai erők (Izraeltől Lengyelországon át az Egyesült Államokig) démonizálják személyét, azonban ez ugyanolyan leegyszerűsítése a képletnek, ahogy a Soros-plakátkampány is sokkal inkább pillanatnyi fegyver volt ebben a konfliktusban, mint valós helyzetértékelés.
Orbán Viktor is számtalan alkalommal elmondta már: Magyarországnak vitája van az általa képviselt vízióval, Soros György lépései (legyen akármi is a motivációja) ellenkezik hazánk nemzeti érdekeivel.
Ennek a harcnak a fő, de nem kizárólagos frontvonala a bevándorlás, az Európai Unió kulturális és politikai stabilitása, a zsidó-keresztény kultúrkör túlélése. Látszólag szinte minden, amit Európában politikai szereplőként tesz, ezen célok ellen dolgozik. Hogy szerinte ez a világ számára a helyes út, vagy pénzt óhajt keresni belőle (netán egyszerre a kettő?) erre egyedül Soros György válaszolhatna, ha őszinteségi rohamot kapna, erre pedig nem számítunk.
Nem vállalkoznánk arra, hogy az Unió költségvetési vitájában számára felmerülő lehetőségeket elemezgetve következtessünk, miért volt fontos most neki megszólalni,
valószínűleg kellően mély húsosfazék körül folyik most az acsarkodás ahhoz, hogy személyesen nyúljon az egyik fakanál után.
Soros írásainak jellemzője, hogy az eseményektől kellő távolságból, higgadt elemzőként foglalkozik a mindenkor választott témával, ajánlásokat megfogalmazva. Tőle kifejezetten szenvedélyesnek számító, személyes sérelmeket sugárzó fogalmazványnak érezhetnénk, ha nem tartanánk észben azt a körülményt, hogy számára ebben a háborúban egy ilyen cikk sem több, mint fegyver.
A cikkben rögtön csúsztatással kezd, megvádolva a vétózó tagállamokat, hogy a válságkezelést hátráltatják,
- mintha a magyar-lengyel álláspont nem lett volna már nyilvánvaló a vétó előtt is: nem a költségvetést, hanem a politikai zsaroló-mechanizmust kifogásoljuk.
Mind a lengyel, mind a magyar állam vezetőjét uralkodónak nevezi, súlyos korrupcióval vádolva elsősorban Orbánt.
- a jogállamiság megsértése, a magyar miniszterelnök vélelmezett ügyeinek tényként való tálalása márpedig nem több, mint vádaskodás, konkrét bizonyíték nélkül. Következmény pedig egy civilizált jogrendben ítélet nélkül nem számon kérhető.
Soros továbbá ajánlásokat fogalmaz meg, hogy is lehet semmibe venni két tagállam minimum vitára méltó észrevételeit,
- megnevezve fő emberét, Guy Verhofstadtot is, mint figyelemre méltó javaslattevőt.
Saját Nyílt Társadalom-koncepciójának szellemi elődjeként az EU-t jelöli meg, mely vágyvezérelt, vagy ravasz ferdítés. Az EU nem identitásaink olvasztótégelye, hanem erős, független, európai nemzetek szövetsége.
Egyik kedvenc mondatunk azonban az alábbi:
Soros György elvár dolgokat, majd ő megmondja, mit kéne.
Végezetül pedig Budapestet és a 2019-es helyhatósági választásokon baloldali városvezetés kezébe került településeket említi, mint pozitív példa, megkérdőjelezve a magyar választási rendszer tisztaságát, a szavazás titkosságát.
Soros György ismét elfeledkezik róla, hogy a mindenkori magyar miniszterelnököt és kormányát egy nála sokkal nagyobb és szuverénebb erő, a választók számoltatják el négyévenként. Minden erőfeszítése ellenére az elmúlt három parlamenti választáson a választók többsége bizalmat szavazott a folytatásra még akkor is, ha így nehezebb a bevándorlás és nyílt társadalom ügyét letolni az Unió torkán.
Soros Györgyöt, mint magyar állampolgárt sok szeretettel várjuk 2022-ben, hogy szavazatát bármely, számára rokonszenves ellenzéki pártlistára leadja, ennél több mozgástere - normális esetben - a politikai rendszer megdöntésére nincs.
Ne is legyen.
Képek forrása: MTI, Knowyourmeme.com, gurufocus.com