Ég a ház? Írjunk róla tanulmányt!

Törte is a fejét a nagy kompánia hetekig, majd a végére rájöttek, hogy ők az elmúlt két és fél évben mindent tökéletesen csináltak, a kormány rossz és nincs pénz, úgyhogy utóbbiból kérnek lehetőleg végtelent.

Mindezt össze is foglalták és írtak egy 117 (!) oldalas, úgynevezett „tanulmányt”. Hónapokon át egyeztettek egymás között a különböző csoportok, ex-hajléktalanok és más szervezetek, akik szerint a megoldás és a felelősség mindenkire hárul, csak rájuk nem.

Hogy nektek ne kelljen már elolvasni ezt a szócséplést, ezért kibogarásztam nektek a teljesség igénye nélkül pár rendkívül mulatságos részletet!

Magas adók

A „szakmai gárda” úgy találta, hogy azért is van ennyi hajléktalan Budapesten, mert magas az áfa és egyébként is sok adót fizetünk. Az állítás addig állja meg a helyét, hogy sok adót fizetünk, de az ország 99,9 százaléka azért mégsem hajléktalan, nem dönti romba az életét a valóban rekordmagas 27 százalékos áfa. Ez maximum kényelmetlen, és ha nagyon előjön belőlem a szabadságpárti, akkor azt is mondhatom, hogy igazságtalan, de ezt okként felsorolni azok között, hogy miért lesz valaki nincstelen, egészen túlzó.

Túlmutat az önkormányzat jogkörén

Mivel a főváros vezetése meglehetősen hűtlen gazdának bizonyult az elmúlt időszakban, igyekszik a tanulmányban azt sugallni, hogy valójában a kormány az, akinek nagyobb a sara az elmaradásban.

Hogy egyébként mire megy el Budapest költségvetésének nagy része, azt nem tudni, pedig bevételen nem kevés van, és még ősztől mennyi lesz, mikor duplázódnak a parkolási díjak! Reméljük Mártha Imre idén már azért tud venni egy új Bentleyt szalonból, ahogy illik, és csenget majd szépen a parkolóórákba, de talán Miseticsnek is futja majd még egy forradalmár könyvecske kiadására.

Szervezetek bevonása

A Budapesti Módszertani Szociális Központtal közösen megállapították, hogy az intézmény szállói rottyon vannak, azokban a patkány és a tetű gyakoribb vendég, mint az emberi sorsra érzékeny Karácsony Gergely.

Volt „szerencsém” nyolc hónapon át dolgozni az Alföldi utcai szálló pénzügyén, ahol napi kapcsolatban voltam a lakókkal, de erről még később mesélek. A lényeg most az, hogy ez Budapest egyik „belépő-szállója”, azaz az utcáról elsőre ide érkeznek a hajléktalanok és innen mehetnek tovább egyre feljebb – ha dolgoznak és megítélik nekik – a magasabb szintű és komfortú szállókba, hogy a végén rávezettessenek újra az önálló életre.

Ez szép és jó, csakhogy az esetek töredékében sikerül kitörniük ebből a létállapotból a bentlakóknak, pedig az alulfizetett szocmunkások legtöbbször tényleg kiteszik a lelküket is értük.

Ezt követően egy másik alfejezet azt taglalja, hogy ugyan csökkent a hajléktalanság az elmúlt 5-7 évben, de nincs rá pontos számadat, és a kormány nem tesz semmit.

Nos, ha a kormány nem tesz semmit a foglalkoztatottságért és az állampolgárok életkörülményeinek javulásáért, akkor mégis hogyan javulhatott? Hiába sípol most Karácsony a kormány bevonódásáért, ha az megteszi ami tőle telik, de a főváros mégsem biztosítja sem az intézményi, sem az infrastrukturális hátteret hozzá.

Az egész tanulmány legvége azonban ráteszi a mucipecsétet, ugyanis az ún. Függelékben egy 20 pontos követelményrendszer van. Gondolhatnánk, hogy ez azoknak a döntéshozóknak készült, akik összefoglalókat olvasnak és nincs idejük állandóan hosszú okfejtésekből kibogarászni a lényeget.

Nos, hát itt nem így van, hiszen kapunk egy tisztán politikai utasításrendszert, amelyet kiválóan mutat már a második pont is: nem kisvasút, meg stadion kell, hanem lakhatás…

Azonnal előtűnnek az ellenzék legkevésbé sem szakmai és építő jellegű kritikái, és a nyugatról importált „elvárások” az ingyen mindenért.

Ingyen lakásokat, ingyen ellátást, a rosszemlékű segélyrendszer visszahozatalát és emelését akarják kisírni. Az ilyen és ehhez hasonló kommunista lázálmokra azonban megfogalmazódik bennem két kérdés.

• Az egyik az, hogy mégis miből képzelik el ezt a sok ingyent? A dolgozó és becsületes nép pénztárcájából, ahogy eddig minden baloldali?
• A másik pedig: miért vannak előrébb az elvárások, mint a kötelesség? Majd ha nem életformaként tekint a hajléktalanok java a csövezésre, hanem azokból lesz több, akikből én alig párat láttam, akik talpra akarnak állni, akkor majd lehet rajtuk segíteni. De az, hogy számolatlanul locsoljuk a pénzt abba, hogy félholtra ivott és drogozott csöveseket pátyolgasson pár eltés mucika, arra nincs, nem volt és nem is lehet adóforintokat költeni.

A helyzet megoldásra vár, de ideje lenne akkor a fővárosnak végre beszállni abba, amit a kormány elkezdett és biztosítani azt a hátteret, amik a már létező országos programokkal együtt tudnak valóban hatni, és a már említett csökkenő tendenciát mutató hajléktalankérdést végre katalizálni egy kicsit.