Egy dél-afrikai üzletember megvásárolta a közösségi platformok egyik legnagyobb óriását, a Twittert. Erről feltehetően mindenki hallott, és két napja mást sem iszunk, csak a „szabadelvűek” könnyeit. Rendkívül finom párlat ez, tele vitaképtelenséggel, gyűlölettel, riadtsággal!
Gondoljunk bele, hogy megtörtént az, amitől egy baloldali, liberális, „woke” embertársunk a legjobban tart: meg kell majd védenie a saját igazát.
De mi is az a Twitter? Hála legyen a magasságos bábeli torony építőinek azért, mert így megalkottathatott a legékesebb nyelv a világon: a magyar. Ez a megszentségteleníthetetlen nyelv pedig abszolúte alkalmatlan a pár tucatnyi karaktert számláló üzenetek „kicsipogására”, mint amire a Twitter való. Igazából az élő, gyors híradásokra alkalmas ez a platform, meg arra, hogy a véleményünket, gondolatainkat 2-3 mondatban beleordítsuk a világháló szövetébe. Kifejteni nem lehet semmit, ezért főleg agitpropra alkalmas, de arra nagyon!
A platform akkor lett igazán ismert itthon, amikor a még épp hivatalban lévő amerikai elnököt, Donald Trumpot letiltották, elzárták a legnagyobb kommunikációs bázisától.
Az ilyen fokú totalitárius cenzúrát még Aczél elvtárs is megirigyelné, mégis ujjongott a világ lila ködben élő része: végre, a gyűlölet betiltatott! Hogy mi a gyűlölet, azt persze ők határozták meg.
Tehát itt ez a platform, ami folyamatosan tiltotta le azon felhasználóit, akik akár annyit mertek mondani, hogy az apa férfi, az anya meg nő, most meg hirtelen egy „jobboldali technokrata” kezébe kerül?
Ez több aspektusból is érdekes. Egyrészt kitűnik mindaz, hogy a Twitter eddigi tulajdonosait a lehető legnagyobb mértékben hagyták hidegen a woke-ideológia „elvei”.
Őket csak a profit érdekelte, és mivel a nagy multik mind szivárványszín politikát követelnek – hogy miért politizál egyáltalán mondjuk egy alkoholokat forgalmazó vagy számítástechnikai vállalat, az megint egy másik értekezés tárgya – tehát nekik csinált jó táptalajt: biztosította a baloldali hegemóniát a felületén, ahova özönlöttek az amerikai adófizetők pénzével megtolt libsi multik, hogy eladják a termékeiket felhasználók milliárdjainak.
Hogy ezt senki ne kérdőjelezze meg, gyorsan tiltogatták vagy „shadow bannelték” a konzervatívokat, akiknek nem tetszett az ideológiai alapú adathalászat, ahol a profilok mint parizer hevernek a tőke húspultjában.
Aztán ahogy megérkezett az ajánlat az 1500 milliárd forintos vételárról, azonnal hátat fordítottak a szivárványos zászlónak, és húznak a pampákra kiheverni a fáradalmaikat, amit eddig a virtuális guillotine fel-le húzkodásával szereztek. Röhöghetünk most a kétségbeesett és magukra hagyott libsiken, de ebben az eufóriában azért ne feledkezzünk meg arról, hogy az egyik elit kezéből a másikba került.
Lehet, hogy Elon egy olvasott ember, akinek szintén elege van a balos terrorból, sőt! Lehet, hogy tényleg a szólásszabadságért küzd, de a vásárlással egy olyan poszthumanista technokrata kezébe került a Twitter, aki arról álmodik, hogy chipek lesznek majd bennünk, félig robotok leszünk, és úgy hajszolja a világot a meddő technológiák felé (mint az elektromos autó), hogy még abból is luddita lesz, aki szerint egyébként a jelenlegi informatikai fejlődés jó irányba tart.
Remek dolog, hogy Elon Musk a szólásszabadság mellett áll, de ő pont az az ember, aki a Szárnyas fejvadász Zikkuratjában ült, és most vett meg zsebből egy vállalatot több pénzért, mint amennyi a magyar államháztartás hiánya!
Ebben a harcban lehet, hogy egy oldalon állunk Muskkal, de ő mégiscsak a technokrata elit embere, akivel hosszú távon nemhogy a keresztény, de a konzervatív ember céljai sem egyeznek.
Bontsunk tehát most egy pezsgőt, mert nagy csatát nyerhetünk a liberálisok ellen, de Musk nem az a szövetséges, aki felszabadít minket, hanem aki egy másik disztópia prófétája.
