Amúgy nem lenne szükség Donáth Facebook-on tett vallomására sem, mert a döntés, amit az európai nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban hoztak, önmagáért beszél. Az EB nem tartja különösen védendőnek az őshonos kisebbségek jogait, illetve szerintük ez nem hatásköre a Bizottságnak.
Donáth viszont nem ezt írta ki az internetes közösségi oldalára, hanem azzal indokolja az EB elutasító döntését, hogy ez az Orbán-kormány elleni fellépés része. Szerinte azért utasították el Európa összes őshonos nemzeti kisebbségének kiemelt védelmét, mert az EB nem szereti a magyar kormányt, amelyikkel számos kérdésben vitában áll. Az Orbán-kormány támogatta a kezdeményezést, ezért elutasították.
Ezek szerint az EB nem csak visszaél a hatalmával, hanem hazudik is, hiszen nem ezt nyilatkozták az elutasítással kapcsolatban.
Ejnye, Donáth elvtársnő, ebből még baj is lehet. Picit kapkodni tetszett, akkora volt az igyekezet, hogy ezt az ügyet is Orbán Viktor számlájára írja. Nem valószínű, hogy a képmutató és rendszeresen kettős mércét alkalmazó európai vezető bürokraták örülnek annak, ha helyettük egy nekik parolázó mezei képviselő ismeri el a valós szándékaikat. Szeretik maguk eldönteni, hogy mikor lesz az a ritka pillanat, amikor őszintén nyilatkoznak a döntéseikről. Lehet, hogy soha.
Az is beszédes információ Donáth és a Momentum politikai kultúrájával kapcsolatban, hogy ők ezt egyáltalán nem tartják aggályosnak, szerintük a világ legtermészetesebb dolga, ha Európa vezetése kicsinyes bosszúra használja fel a kisebbségek jogaival kapcsolatos kérdéseket. Sőt, ezt ragyogó alkalomnak tartják arra, hogy felajánlják magukat a választóknak:
Ez a logika nem csak szolgalelkű mentalitásról, hanem ostobaságról is árulkodik Donáth és a Momentum részéről. Mert bizony nem így működik az úr és szolgája viszonya. Ha például az úr elhatározza, hogy a más kontinensekről érkező bevándorló tömegeket és az egyre szaporodó számú szexuális kisebbségeket részesíti előnyben az őslakos európaiakkal szemben, akkor nyalhat nekik bármennyit a Momentum, miatta nem fogják megváltoztatni a stratégiájukat. Az aktus után felhúzzák a gatyájukat, udvariasan megköszönik a nyalást, majd kizavarják Donáthot a konyhába mosogatni, hogy a két fenékpuszilgatás között is hasznát lássák.
Ha az EU-hoz csatlakozó k.-európai ország szolgaként viszonyul a gazdag magországokhoz, akkor úgy is bánnak vele. Akkor tuti nem figyelnek arra, hogy mi a véleménye stratégiai kérdésekről, mit akar elérni, mik az érdekei. Mosolyogva, udvariasan köszönik meg a kiszolgálást, de a döntések asztalához nem ültetik oda. Próbáltuk ezt az utat is, láttuk az eredményét:
- kiszolgáltatott, instabil gazdaság, amely a legtöbb hasznot nem a magyar társadalomnak, hanem a külföldi érdekcsoportoknak hajtja,
- negatív társadalmi folyamatok, szociális és etnikai konfliktusok, elszegényedés,
- politikai válság, amelynek hatására megerősödnek a szélsőséges irányzatok.
Csak a főbb pontokat soroltuk fel, részleteiben hosszan lehetne írni a 2010-ig gyülemlő válságjelenségekről. Megtettük már sokszor, mindenki tudja, ha akarja, hogy mivel jár az a politika, amit most Donáth büszkén felvállal.
Ahogy azt is tudjuk 2010 óta, hogy milyen az, amikor egy kormány a sarkára áll, és elkezdi végre komolyan venni az addig csak papíron létező jogait és lehetőségeit. Magyarán, az egyenrangú partneri viszonyt. Igen, ez az út valóban konfliktusokkal terhelt, amelyek során aljas, nemtelen támadásoknak van kitéve, de egyúttal sikereket, eredményeket is nyújt, olyanokat, amelyeket a másik, a szolgai soha.
Fura érzés azt a történelmi evidenciát magyarázni, hogy egy nemzetnek mindenért meg kell küzdenie, puszta jószívűségből ajándékba soha nem adnak semmit. Azért fura, mert ezt általános iskola felső tagozatos történelem-tudásával fel lehet ismerni.
Persze nyilván nem kell semmit magyarázni a Momentum politikusainak, hiszen tudják ők is mindezt, ahogy arról is tanultak történelemből, hogy minden korszakban voltak és vannak 'labancok', azaz olyan jelentkezők, akik az idegen érdekek hazai szószólói. Nyilván nem így tekintenek magukra, megvan a magyarázatuk rá, hogy miért állnak azok oldalára, akik a mi kárunkra akarják az érdekeiket érvényesíteni - de ilyenkor, amikor meggondolatlanságból kibukik a szolgalelkű labanc Donáthból, akkor valószínűleg picit feldereng neki is, hogy mit cselekszik.