Egyik kedvencünk a „Pofátok leszakad” című rovat itt, a Kontrán, és nagy szerencsénkre az ellenzék is mindig partner abban, hogy ne fogyjunk ki az olcsó töltényekből.
Ahogy azt előre látni lehetett, Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és szorosabb-lazább szövetségeseik már kellőképpen megágyaztak a magyar antikommunizmus legnagyobb ünnepének (lásd hétvégi összeállításunkat lent), de azért a levezetés se volt semmi.
kapcsolódó
-
Nagyon megsértődtek a liberálkommunisták, amiért idén nem fütyülhetik szét Orbán ünnepi beszédét
Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc, Cseh Katalin és Fekete-Győr András is úgy érezte, hatalmas lehetőség ez most a megszólalásra. Mindenki látja már maga előtt, ahogy a csúti Köpcös a parlamenti szétvert dolgozószobájából a titkos alagúton át menekül a Kossuth téri metrómegállóba, ahonnan különszerelvénnyel menekítik - amíg XVI. Lajosként a kockás inges tömeg el nem fogja.
Kezdjük a magyarok új nagyasszonyával, Dobrev Klárával, ha már úgyis kitett magáért az ünnepek előtt!
1956. október 23-a a magyar történelem legdicsőbb napjai közé tartozik. A magyarok felkeltek a zsarnokság és az idegen megszállás ellen. A szabadságharcosok dehogy is béketárgyalásokat akartak. Ellenkezőleg: Azt mondták, hogy „Ruszkik haza!” Becsüljük az orosz embereket, az orosz nyelvet, kultúrát, tudományt. De továbbra sem tűrhetjük, ha bármely más nemzetet lerohannak, megaláznak, hatalmuk alá akarnak vonni. Emlékezzünk felemelt fővel a hősökre, és vessük meg azokat, akik mai Moszkva-barát politikájukat 1956 szándékainak megmásításával alázzák meg.
Azt tudjuk, Klára asszony, hogy becsülik az orosz embereket. Totó kutya (Totó két puszit adott Vlagyimir Putyinnak, aki nagyon élvezte, hogy anyanyelvén társaloghatott Dobrev Klárával) is biztos jól érezte magát.
A Párt Központi Vezetősége és a Kormány együtt Budapest öntudatos munkásaival mindent megtesz, hogy a fasiszta csőcselék lázadását, fosztogatását megakadályozza. [...] Még egyszer felszólítok minden elvtársat, hogy személyes felelősséggel akadályozzák meg, hogy a rendbontás a vidéki városokra, községekre kiterjedjen. A rendzavarókat azonnal vonják felelősségre, szorosan működjenek együtt a rendőrséggel, államvédelmi szervekkel. Apró Antal, 1956. október 24.
Na igen... „1956 szándékainak megmásítása”, igaz? Imádjuk Magát, Asszonyom! Nem elegáns folyton szegény nagyfaterral jönni, de azért egy kis önmérséklet se ártana a DK részéről. De persze ez csak egy kósza gondolat.
kapcsolódó
-
Imádták Putyint, de ahogy barátkozni kezdett Orbánnal, hirtelen megváltozott a véleményük
Vajon kik mondták 7-8 évvel ezelőtt? "Oroszország csak reagált az ukrán polgárháborúra. Az oroszok csak a honfitársaikat védik - hol katonai, hol diplomáciai eszközökkel." "Putyin egy óvatos demokratizáló volt." A magyar ellenzék képviselői matrjoskaként fordulnak oroszügyben, ezért korábbról összegyűjtöttük a legoroszbarátabb nyilatkozataikat.
Na de nézzük a Férjet! A Férjet, aki 2006-ban, a legendásan csúnyán szétvert (és ugye egymásra terelt) budapesti tüntetés idején pont miniszterelnök volt.
1956 szabad, szuverén Magyarországért küzdött. Az a harc elbukott. [...] Hazug kormány becsteleníti meg 1956 örökségét. Küzdelmünk erkölcsi, történelmi forrását leljük meg 1956-ban, amikor a mai rezsimmel fordulunk szembe. Küzdelmünk a szabadság, a demokrácia, az európai Magyarország küzdelme. Utcára hát, magyar!
Elbukott? Ó, tényleg? És hogyan, kik verték le, azt is tudja esetleg a Miniszterelnök Úr? „Hazug kormány becsteleníti meg 1956 örökségét”, teljesen jogos. Már 1956-ban is az Apró családért és a tanárokért ment a küzdelem, igaz? Meg azt is tudjuk, hogy valójában egy tiszta, nyugatos szocdem forradalom volt ez, igen. Sőt, reformkommunisták harcoltak a forradalmárok oldalán, legfeljebb a szovjet megszállásról gondolkodtak kicsit másképp.
Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne valahogy ezt megköszönni? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, hogy a munkakörülményeiken javíthatnánk. Pl. lakás, jobb felszerelés, családosoknak nagyobb támogatás, nyaralás, beiskolázás, akármi. Amit ők most megtettek értünk, és kimondom: a Hazáért, az példamutató. Jó lenne, ha két hét múlva is emlékeznénk erre, és az illetékesek megtennék ezzel kapcsolatban a dolgukat.
Idézet Gyurcsány Ferenc 2006. október 24-ei naplóbejegyzéséből (azok a fránya huszonnegyedikék!).
Szóval idáig tulajdonképpen akár vicces is lenne. De a főfasz megint az a Fekete-Győr András volt, aki bejegyzésében ismét katonákról és fegyverekről álmodozott. Mi több: tulajdonképpen beavatkozásról fantáziál. Szegény hülyegyerek.
Mi a megbuktatása után többször is jó pihenést és apaságot, babázást kívántunk neki, erre ő most háborút akar. Most komolyan, a sorozásról is páros lábbal rúgták volna ki, erre az ukrán „szabadságért” harcoló magyar katonákat mutogat, a pofám megint leszakad.
Na mindegy.
Összejött jó sok ember – legyen felőlem akár 80 ezer, mindegy. Ennyien akár már egy válogatottmeccsen is jól mutatnak, de azért annyit tudni kell, hogy az 5 százalékhoz is úgy 200 ezer szavazó kellene... De tüntessenek csak nyugodtan, most olyan lehet nekik, mintha áprilisban kicsit nyertek volna. Kell a szelep.
Mondd, Imre: te mit tennél a helyemben? /Gyurcsány Ferenc, 2004. november 4./
